Amire szükség lesz:

Alapanyag

• 3 sertésköröm, melső
• 40 dkg bürke
• 2 sertésfarok
• 1 nyelv (kettő sem árt)
• 1 húsosabb csülök
• 20 dkg füstölt oldalas/dagadó/tarja
• 3 sárgarépa
• 1 kisebb zeller
• 2 tojás
• 1 fej vöröshagyma
• 1 fej fokhagyma
• só, feketebors (egész), szegfűbors (egész), szerecsendió (egész), babérlevél

Felszerelés

• a legnagyobb fazekad, tetővel
• fakanál
• kés
• nyolc-tíz mélytányér, műanyagpekesz, stb.
• merőkanál
• szűrő
• konyharuha

Elkészítés

• Szánjunk rá nyugodtan egy órát, egy kisebb késsel és sok vízzel essünk neki a farok, a lábak meg a bürke megtisztításának. Ne finnyogjunk, kaparjuk csak át a bőr felszínét, egy csomó lerakódott koszt még ki tudunk szedni. A lábakat is kapargassuk meg, ha nem volt alapos a pörzsölés, és találunk elhagyott szőrcsomókat, vágjuk ki nyugodtan. Ha van időnk, a bürkéről is vágjuk le a zsírt. Felüdülésként pucoljuk meg a zellert.
   
• Fogjuk a fazekat, és nagy szeretettel pakolgassunk bele minden húsárut, a nyelvet tegyük felülre, mert azzal még lesz dolgunk. Dobjuk rá a zeller felét (a másik mehet a fagyasztóba), a megpucolt hagymát, hat-hét gerezd fokhagymát, feketeborsból 15 szemet, négy babérlevelet. Töltsünk rá négy liter vizet. (Ha az esztétikumra megyünk, a húsárut forraljuk fel a vízzel, utána öntsük le róla, mossuk át, majd pakoljunk mindent vissza.)
  

  

• Gyújtsunk alá, forrásig. A nyelvet kapjuk ki, a megfehéredett hártyát húzzuk/vágjuk le. Mivel hiszünk abban, hogy az élet esszenciája benne van, kapjuk is vissza a lángot, hagyjuk a legalacsonyabb fokozaton, éppen csak pötyögjön a kocsonyaalap. Sózzuk meg, nem kell sok, elég egy evőkanál, mert különben nem fog dermedni. A következő három órát szánjunk erre: a fedőt időnként felemelve kanállal szedjük le a habot. Közben játszunk dominót, igyunk bort.
   
• Nagyjából tehát forrástól számítva a harmadik óránál kicsit besűrűsödnek az események. Fedő le, dobjunk be öt-hat szegfűborsot, egy egész szerecsendió felének a felét, sósságra kóstoljunk rá, ha minden igaz, a füstölt volt annyira sós, amennyire nekünk szükségünk volt, ha nem, óvatosan sózzunk utána.  Vizsgáljuk meg a csülköt, ha a hús kezd elválni a csonttól (érteni fogjuk, milyen az, ha látjuk), közeledünk a végéhez. Kávéscsészébe, tányérra merjünk ki egy kis levet, mehet a hűtőbe. Vagy tartsuk ujjaink a gőzébe, ha utána ragad, akkor jó úton járunk.
   
• Ha szépen dermed, akkor meg is vagyunk, a megpucolt sárgarépát dugjuk be a lébe, ha van nőnemű meg gyerek a családban, amúgy ne essünk túlzásokba, mert édes lesz. (Meg ugye nem húslevest csinálunk.) Ugyanekkor vár ránk még egy fontos feladat, higgyünk Váncsának, fokhagymát szeljünk vékonyan, a vége előtt dobjuk a lébe, had tobzódjanak az illóolajak.
   
• Zavarjuk ki a családot a konyhából, mert csak megzavarják a kocsonyát, és a büszkeségünkön is csorbulhat, ha látják fájdalomtól eltorzult arcunkat, amikor leforrázzuk magunkat. Szedegessük ki a húsárut egy edénybe, kezdjünk el csontozni, bontani, bőrt tépni kollagéntől ragacsos ujjakkal. Készíthetjük a tányérokat is, közben dobjuk fel a tojást főni, porciózzunk mindegyikbe répát, húst, füstöltet, a karikákra vágott nyelvet, bürkével se legyünk szerények, na meg a tojás.
   
• Elő egy tiszta edényt, fölé tiszta textilt, rá meg szűrőt, lassan öntsük a levet át ezen, utóbbi a nagyobb maradványokat, előbbi a zsírt hivatott felfogni. A megmaradt levet merjük tányérokba.
   
• Ha kihűlt, fedjük le, mehet ki a hidegbe, vagy be a hűtőbe.
   
• Másnap reggelire/ebédre/vacsorára fogyasszuk, citrommal/ecettel lilahagymával, kizárólag friss fehérkenyérrel, és ne sajnáljunk bontani mellé egy ásványosabb, reduktív fehérbort.