A mák rendkívül izgalmas növény, számos fajtája közül mi főként a kerti mákkal találkozhatunk. A gasztronómia többnyire édességek alapanyagaként használja apró szemű, „mákszemnyi” magjait (csakhogy lássuk, milyen kifejező a nyelvünk), sokszor az étel fő alkotóelemeként. A mák meghatározza az ízt, a színt és az állagot, legyen szó bármiről. Önmagában nem édes, de cukrozva, mézzel felhasználva egészen andalító és határozott ízélményt okoz.

A mák gyógyászati és narkotikus hatásáról egyaránt ismert. Nemcsak a Távol-Keleten, hanem kis hazánk kertjeiben is termesztik. Azonban csak bizonyos fajtáit, ugyanis a magyar máktermesztésre szigorú szabályok vonatkoznak, amire (isten adjon neki jó egészséget sokáig) Bálint gazda is figyelmeztet minket. 2006 óta csak a lilás-rózsaszínes virágú mák termeszthető Magyarországon, míg fehér virágú fajtája drognak számít.

Részemről a mákos dolgok ritkábbak a mindennapokban, de ha asztalra kerül, akkor nem tartok mértéket. Gyermekkorom mácsikját még olykor elkészítem, de a fülledt levegőjű menzák műanyag tálcáin halmokban omladozó, porcukros mákhegyek hangulatát nehéz reprodukálni. Otthon igyekszik az ember egészségesebben főzni, kevesebb igazán cukros ételt enni, de a kifőtt tészta vagy a palacsinta lekváros-mákos változatát nem lehet kitörölni a havi étrendből. Olasz barátunk ilyenkor elszörnyedve kiabálja, hogy mit művelek az ő olasz pásztájukkal, édesen enni a tésztát, nahát, normális vagyok-e. És akkor még nem hallott a „darázstésztáról” mind közül a legédesebb gyermekkori nyelvhibánkról.

A mákonyt, vagy máktejet, áfiumot, ismertebb nevén az ópiumot szintén mákból állítják elő. Míg kezdetben inkább a gyógyszeriparban hódított (s hódít ma is), addig nem lebecsülendő a karrier sem, amit kábítószerként futott be, mint az egyik legrégebben ismert és használt szer. Hosszas bevitele fokozatos, de totális leépüléshez vezet. Vívtak érte háborút, és elég sokan gazdagodtak meg rajta. Mai vezető termelője Afganisztán.

A guba-félék is a havonta fogyasztott desszertek családjába tartoznak nálunk. A gubát eddig úgy tudtam elfogadhatóan értelmezni, miként az aranygaluskához hasonló, omlós, sült gubókat, amelyeket az ember kézzel tép le az egészből, ahogy megadja magát az tészta. A klasszikus mákos guba még hasznos is a félig szikkadt kiflik eltüntetésére, recept minden bizonnyal lesz róla nem sokára.

Egyesek, ha nudliról van szó, a mákos krumplicsíkokat részesítik előnyben. Úgy gondolom, a kopasz nudli valóban mákosan finom, de számomra az eredeti a pirított zsemlemorzsába hempergetett változat baracklekvárral, a barátfüle rokona (A gyermekkor újabb furcsa édességneve, a darás tészta után elgondolkodunk, hogy valóban nem bakizunk.) Igazi mákos klasszikusok, s folytathatnánk a sort a mákos bejglivel vagy a tökös-mákos rétessel. Azonban ezúttal egy felfelé törő, önálló süteménykategóriává felnőtt édességről lesz szó, és annak is a mákos válfajáról, méghozzá az egyik legegyszerűbbről.

A muffin

Hogy mi tesz egy embert emberré, egy sütit muffinná? Ugyan, nem csak a külső. A jellegzetes alakú, kivajazott vagy kizsírozott, sütőformában és papírformában sült édességeket soroljuk ide, melyek gyorsan kikeverhető és végtelen módon variálható tésztájukkal fél óra alatt asztalunkon gőzölögnek. Ez az amerikai muffin, a gyors, az édes, a populáris és higított (mint sok más amerikai dolog napjainkban). Ugyanis az eredeti, 15. századi teasütemény, a cupcake a brittektől számrazik, és jóval később, csupán a múlt században érett igazán népszerűvé Amerikában - eredetéről kicsit bővebben itt) olvashatunk. Egyesek szerint az angol sós, zsemleszerű ötórai harapnivaló élesztővel készült (itt találhattok egy receptet egy kis muffin-történelemmel).

A mÁkos

Kicsit ellentmondásba kerülve magammal a gyors és másolt amerikai dolgokat illetően, ezúttal mégis egy inkább ilyen típusú muffin recepttel hozakodom elő. Egyszerűen azért, mert finom, és mert mákos. A tésztája közel áll a kevert tésztájú mákos süteményekéhez, amelyek szintén gyors elkészíthetőségükről ismertek.

Ha kevés időm van, két dolog jut eszembe: a roppanós amerikai kekszek és a muffinok. S mivel Ákos névnap volt, mákos dolgot szerettem volna készíteni. (Ha valaki nem látja az összefüggést, az inkább hagyja el.) Ha gyorsaságról van szó, a bögrés-kevert süteményreceptek ilyenkor jól jönnek, és a muffinforma kicsit ünnepibb kinézetet varázsol a csinos papírtalpakkal (Csendes megjegyzés: A muffin sütőformában még rántottát is süthetünk.) Engedjük el a fantáziánkat, mi is ezt tesszük. S ha vártok, nemsokára jövünk egy mákossal, természetesen muffinnal, egy kevert amerikaival, valami mesztic-féle. Addig is nézzünk egy amerikait, mi szerettük. Recept meg holnap.

(Bizony, Rovaroszauruszról mi készítettük a képet,az ópiumról innen vettük.)