Mindenkinek van rossz napja. Amikor minden egyszerre romlik el, mikor baszogat a főnök, és legkedvesebb társunk is előáll valami őrültséggel. Megy föl folyamatosan a vérnyomás, önti el az agyunkat a vér. Mit csinál ilyenkor a jó magyar ember? Elmegy a kocsmába, aztán valami jóféle szesszel mosolygósra issza magát.

Kultúrember ilyenkor borral próbálja feledni a bánatát. Nem iszik sokat, nem bánt senkit, csak próbál kiszakadni a jelen valóból, egy meghittebb, nyugalmasabb helyre akar költözni – ha csak rövid időre is.

A Heimann Családi Birtok Boromissza névre keresztelt (folyó)bora valami ilyet tud. Literes palackba zárták, ez már nosztalgiát ébreszthet jónéhány korosztályban. Parafa vagy műanyag helyett csavarzár választja el a bort a külvilágtól, praktikus, visszazárható, köszönet azoknak, akik tesznek ezen zárási mód népszerűsítéséért. Nincs évjárat, van ebben minden, talán préslé is.

Naésakkor? Nem arra szánták, hogy mélyen elemezzék, olyasfajta bor, amit ténylegesen ivásra hangoltak. Ami meghatározza, az bizony a szilva, illatában és ízében is. Jó húsos és érett. Valahogy a színe is ezt juttatja eszembe, az érett szilvát, néha meg nagyanyám szilvabefőttjét, azt a fajtát, amiről úgy kellett leverni a befőttesüveget.

Sok édes íz van benne, a tanninoknak és a brutál alkoholnak köszönhetően. Mert nem könnyed ital ez kérem, azért nem is csak beszélgetés mellé ajánljuk. Tizennégy százaléknyi az alkoholja, tekintélyt parancsol minden korty. De ellent is mond önmagának, mert a húsos gyümölcsök meg a jó savak itatják magukat, érezzük, hogy húznunk kell még egyet a pohárból. És már botlik is a nyelv, szabadul fel a gátlás, és kezdjük elérni az átlényegülés állapotát. Egy rövid időre jobb lesz, nem foglalkozunk a világ dolgaival.

Ne tagadjuk, jól esik ez és szükségünk is van rá néha. Csak ehhez is meg kell találni a megfelelő társat, a megfelelő bort. Az alkoholizmus öl, az egészséges és mértékletes mámor viszont bölcsebbé tesz. Az elhamarkodott tettek és kijelentések helyett üljünk fel inkább a hordóra egy ilyen Boromissza mellé!

Vinotékában 840 forintot kóstált
Két és fél palack  
 

(A palackfotót mi lőttük, a megfáradt jóember fotóját innen vettük.)