Ezt a fröccsöt mindenki ismeri, a beavatottak nagyképűen emlegetik, ha valaki a fröccsről ír, tutira leírja. Annál kevesebben vannak, akik már megkóstolták. Hogy miért? Mert bűn rossz. A héten jól befröccsöztünk Tony lakásavatóján, s végre kevertünk néhány Ujházi-fröccsöt, ahogy az megvan írva: kovászos uborka levéből és jófajta olaszrizlingből.

A savanyúságok, és végső soron a kovászos uborka levét sokan fogyasztják előszeretettel, mennyit láttam nagynéném/nagybátyám arra lesni, mikor ürül ki a duncosüveg, hogy lehúzzhassa végre az opálos folyadékot. És ha már valaki ezt szereti, végül is miért csodálkozunk rajta, hogy esetleg bort is adjon hozzá.

Az Ujházi-fröccs mellé szinte mindig odabökik: azért van így, hogy a borból többet lehessen inni. Ja, amíg rád nem jön a hígfosás. Az 1/1-es keverés nálunk nem vált be. Az biztos, hogy borból akármennyit meg lehet így inni, mert semmit nem érezni belőle. A boradag megduplázásával legalább az alkoholt ki lehetett már érezni, viszont így is az eleven rettenet volt a fröccs. Bár a recept nem írja a szódát, azért készítettünk egy kisfröccsöt, amihez öntöttünk úgy fél deci kovászos uborka levet. Még ez az utóbbi koktél volt a leginkább vállalható, sőt, viszonylag könnyen megittuk, de azért ne gondoljunk sokra: élvezeti értéke ennek sem volt. Maradunk inkább az Ujházi-levesnél.

 

(A kép innen van, egy rákospalotai üzletben készült az ötvenes években.)