12
11
Marcsi és a sajtkészítők
Azt a paraszti bukolikáját, hát ki danolászik a szél lengette, aranyló kalászok között, mi? Csaknem, de igen, őmellnagysága Somamagésa csalogatja maga melle mellé Marcsit, nagyon szép itt minden, szegény angyalunk nem győzi a levegőt kapkodni. A Bükkben szerencsére egyensúly van, Soma ahogy magyaráz, szétcsörgi a mikrofont, jön is az élettanács, természet, mozgás, kreativitás, egyedül levés (egyedül evés, egyedül leves), Marcsi komolyan mondom bakfisnak néz ki mellben és szellemben a nagygésa mellett. Párosítsunk ételekhez bármit, persze kenyér mellé bor, sajt mellé bor, ez a három alapélelmiszer, meg a főcím.
Még jó, hogy a napfelkeltetét nem tudjuk összekeverni a naplementével, bár Szarvaskő felé ebben sem vagyunk biztosak. Tejelni fogunk fejéstől az érlelt sajtokig, úgy event: bemutatjuk a résztvevő szereplőket, az is elvisz vagy tíz másodpercet. Van magyar tarka, aztán jön a borzderes, asszimilálódott fajta, vagy mégsem, a gazda vágja át a csomót, Miklósi Rudolf mondja, hogy ez egy 20. századi fajta. Legalább a magyar tarka tej és húsadó, múznak a bocik a háttérben.
Hoppá, el is kell a 12-es karika, mert fejni fogunk Kovács Ferivel, majdnem leszarják Somamagésát, nem kell a tehén segge alá guggolni. Lányok, lányok, fogtok fejni?, hát még szép, Soma megy a csöcsre, facsarja, húzza, csak tej nem jön, nem merem rendesen fejni, és most nem írjuk le, mire gondolunk valójában. Marcsi persze rögtön rányúl rendesen, jön is a tej szépen.
Na de összejön egy kannára való végre, már viszik is a lányok a sajtkészítőkhöz. Sándor Tamás new genertion sajtmanufaktúrájában járunk, sajtot készítünk, tőgymeleg tejjel koccintunk. Meg is tudnánk, hogy készül a gomolya, ha Somamagésa nem kapná ki a kezéből a sajtot és fojtaná bele a szót. Szerencsére Marcsi felmondja a leckét, nem maradunk tudás nélkül.
Forró Attilánál pálpusztait nézünk, mellekre fehérköpenyt próbálunk begombolni, na de nézzük, a régiek hogyan készítették. A vajat, köpülni fogunk, kevés férfi van igen, aki magasabb és erősebb Sománál. A városban sajtokkal glasszáló Marcsival sajtkrémleveset készítünk az Imolában. Marcsi, megint pozitívan csalódunk benned, neked is a pofahús a kedvenced. Kapunk kisiskolás okítást: télen kell fűszernövényt nevelni, tessék vállalkozni gazdák, de rögtön.
Míg tálalunk, Marcsi lődörög a borok között, kaja mellé elpattintunk néhány palackkal. Vissza Somához és Forró Attilához köpülni, Somamagésa olyan jól nyomja a butácska naiv városi asszonyságot, hogy komolyan veszélyben érezzük Marcsi műsorvezetői pozícióját. És igen, a vajnak minimum 80 százaléka zsír, ez a lényeg. Na és melyik a finomabb tejszín, nyílván a magyar tarkáé, hát persze Marcsi, ha valaki legel, az csak jobb lesz. Önazonos, ezt a szót ismertétek?
A zenét tovább tekerjük, bár ismerős az, hogyne lenne, hogy nem bírunk magunkkal az ebéd láttán, nagyon jó kajákat készítenek össze. Kicsit mintha kezdenénk főzőműsoros lenni, de hát ez nem a paprika, hanem a köztévé, üzenet van a receptek mögött. Ugye?
Felbattyogunk a szőlőbe, Egerbe, ó, mi nagyon szeretjük, köszönjük, hogy befogadod a pincédbe Marcsit Kaló Imre, meg a Szabó prímást a Csík Zenekarból, de hát azért jobb a borod Imre, mert itt muzsikálnak. És Marcsi, neked meg kösznjük, hogy idehoztál el minket. Must megvolt, lesz egy kis Murci is, este meg nagy fosás utána. 96-os cabernet sauvignont bontunk, a végére még belefér egy kis okítás.
Ez a szép befejezés, Soma olvadozik félmeztelen az érlelőben, meg dalt is költ hozzá. Végre kiderül, hogy kerülnek a lyukak a sajtba, hogyan érleli meg a baktérium a fényes gömböt. Ma délután megy a következő rész.
Terjesztem Facsén
A bejegyzés trackback címe:
https://gasztroszex.blog.hu/api/trackback/id/tr923372628
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
