Narancsvilág

„Épeszű ember már pedig ne álljon neki narancslekvárt csinálni, kivéve, ha ajándékba lesz valaki fideszesnek (mondjuk azt megnézném, vannak-e ennyire elkötelezettek), a PÁRT emberei nagyra értékelik az effajta figyelmességet”, kapom a jó tanácsot, de erről már lecsúsztam, mert Zseni hazaállít két és fél kiló naranccsal meg egy talicska cukorral, na „akkor ezt most szépen lekvarizáljuk kisszívem”.

Az érzelmi ösztönzés nem marad el, Zseni anyja ugyanis imádja a narancslekvárt (nem merem megkockáztatni, hogy jobban, mint a kolbászt meg a szalonnát kis lilahagymával, de majdnem), meg persze ajándéknak is jó, üvegfesték, kis textil, kész a kézműves meglepetés. Lekapom a húsleveses fazekat, elmosom háromszor, de nem úszom meg, mert amíg Zseni a citromhéjat vagdossa (lassan, túl lassan), addig rám marad a narancspucolás. Ez még a könnyedebb része, még ha ekkor nem is tűnik annak, bár ha sebes a kezünk, mentsük fel magunkat, az illóolaj képes az agyunkig felkúszni.

Ekkor tudatosul bennem, hogy Zseni nemcsak szépen kitapasztalta már a női nem fortélyosságait, de sikerrel is alkalmazza, „rendesen hámozd meg, a fehér részét is szedd le”, szúszászúszá, dühösen nem is lehet csinálni, mert kinyomod a levét, és annál jobban fáj.

A legszemetebb része mégsem ez, hanem a „hártyázás”, mert ugye azt senki nem akarja, hogy keserű legyen a lekvár. Legalább már értem, hogy miért drága. Tehát a megpucolt gerezdekből most ki kell szabadítani a húst és a levet, ehhez pedig le kell húzni róluk az irgalmatlanul vékony, irgalmatlanul tapadó hártyát anélkül, hogy pazolnánk.

Még jó, hogy befut időközben Máté, kissé kimerült tíz óra meló után, ezért észre se veszi, hogy észrevétlenül az ő feladata lesz a hártyázást, elmosom még egyszer az edényt, meg egy pohár bor mögül látom el jó tanácsokkal. Nettó két óra után kész is az alapanyag, Zseni is előkészíti a héját, mehet a lecsóba a tonna cukorra, hevítünk, kezdődjön a rotyogás.

Éjfél körül már átkozom az összes narancsost, mert minden forrás úgy emlékezik meg, hogy negyven perc után elkezd sűrűsödni a cucc, hát ne higyjetek nekik, ez sosem sűrűsödik be, az orrom már teljesen telítődött a narancstól, lekapjuk a tűzről, elő a befőttes üvegeket, sírhatnékom van, amikor a vége három és fél üveg, a kisebbekből.

Este még Zseni felriad, és újból megtanuljuk azt is, hogy másnapos gombalevest nem illik elfogyasztani, mert nem tolerálja a gyomrunk. Azóta nem eszünk narancslekvárt, viszont az ajándék üt, jó nézni, hogy milyen gyorsan fogy el Zsuzsánál, aki reggelente a kávéja mellé nutellát szokott kenni két háztartási keksz közé. Itt a receptje.


Terjesztem Facsén
whollosi Véleményezem

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroszex.blog.hu/api/trackback/id/tr232644307

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.