Mit ettek a srácok ’48-ban?

Március 15., reggel nyolc óra, a Fillinger Kávéházban már kezdenek gyülekezni az előző este is nagy számlát összeivó lumpenek. Petőfi Sándor habos, meleg tejet kortyolgat, abba előző napi pékárut, süteményeket mártogat. Ez a legolcsóbb reggeli a kávéházban, talán a pincérek csempészik az asztalára, mert szeretik, esetleg köszönetképpen azért, hogy a hozzá csapódók növelik a forgalmat. Semmi dőzsölés, semmi hedonizmus, Petőfinek nincs pénze. Viszont Jókai, a dendi fizet olykor helyette is.

A kor legfontosabb társadalmi gyülekezőhelyeinek szerepét betöltő kávéházak biztosra mentek, bár így visszatekintve kérdéses, hogy a nyitott tulajdonosok alakították szolgáltatásaikhoz a vendégkört, avagy az igények alakították a kávéházakat. Tény, hogy változatos étlapjuk és itallapjuk volt, napi háromszori étkezést biztosítottak a vendégeiknek.

Ne áltassuk magunkat, a felfokozott érzelmi és értelmi hevület ellenére ne a márciusi ifjaknak éppúgy kellett ennie és innia március 15-én, mint egyébként, bármilyen következmény nélküli, de ország-megváltó beszélgetésekkel telezsúfolt nap során.

A híres kávéház már 1838 óta működött, mégis akkor futott fel, amikor az egykori pincér, Pillwax Károly átveszi a működtetést 1842-ben. Valószínűleg nagylelkűen biztosított hitelt az ifjú forradalmároknak, mert miután 1846-ban Fillinger János lesz a bérlő, a Pilvax név marad használatos a kávéházra is. (Lenne néhány tippünk, mibe bukott bele Pillwax.)

Élünk a gyanúperrel, hogy március 14-én könnyű szeszekkel, likőrökkel, gyógynövényekkel elviselhetővé (vagy ihatatlanná tett) borokkal, ürmösborokkal, sőt sörrel koccintottak a fiatalok a nagy terveikre. Persze akkor csak mértékkel, mert másnap, március 15-én reggel hat és nyolc között már frissen talpon vannak, és Petőfiék albérletében gyülekeznek. Némi szövegtest megszerkesztése után Petőfi, Jókai, Vasvári Pál és Bulyovszky Gyula elindulnak a Fillinger, vagy (az egyszerűség kedvéért) Pilvax Kávéházba, felolvassák a 12 pontot, Nemzeti Dalt szavalnak, de mindenekelőtt megreggeliznek.

A kávéslegényből bérlővé előlépett Pillwax Károly Uri utcai kávéházában már olyan kínálattal népszerűsítette a rég-új kávéházát, hogy a kávéhoz „reggelienkint fris tejföl vagyon”. Reggelire kávét, csokoládét, tejet szolgáltak el, kuglófot és kalácsot kínáltak a vendégeknek. A korabeli diákság, így minden bizonnyal Petőfiék különösen kedvelt étele volt a deákkenyér, ez az édes, gyümölcsökkel és különböző magvakkal dúsított tömény és laktató püspökkenyér.

A tucatnyi fiatal innen indul tovább az orvosi kar épületéhez. Egy érdekes fordulat szakítja csak meg az események láncát, az egyre dagadó és felhevült tömeget a szónokok délben gyakorlatilag feloszlatják azzal, hogy a gyűlést majd 15 órakor, ebéd után folytatják a Nemzeti Múzeumnál.

A konyhákon ekkor volt már paprika, sőt használták is a gyorsan terjedő fűszert. Megszületett a máig meghatározó házasság, a hagyma, a zsír és a pirospaprika között. De talán ennél is fontosabb volt, hogy amit nem vett be az emberek gyomra a közéletben, azt simán megették, 1848-ra már számos osztrák (ezáltal francia) recept, konyhai eljárás, eszköz, kifejezés szilárdult meg a nyelvben és gyakorlatban. Osztrák mintára már a zsírban sütés is kezdett népszerűbb lenni, mint a vaj, a márciusban pedig még bőven lehetett fánkszezon. Széles körben elterjedt technológiára és receptekre még azért várni kellett, de a félig német Budán és Pesten a márciusi ifjak már találkozhattak ezekkel a jóságokkal.

Ha korabeli viszonyokat összevetjük az akár néhány évtizeddel későbbivel, a kínálat viszonylag homogén volt még ekkor. Ebédidőben tehát a fiatal forradalmárok minden bizonnyal egy kávéház, de legalábbis egy fogadó felé vették az irányt, szakácsot egyikük sem tartott nagyon otthon. A fogadók étlapján ekkor már a dunai halak mellett majd mindenhol megtalálhatóak a gulyásfélék és a pörkölt hús, nem egy helyen galuskával. Ezért szinte biztos, hogy a konyhákon előre és nagy adagban elkészített pörköltes  húst lapátolták be magukba (vagy legalábbis kolbászt fehér kenyérrel és hagymával), megmelegedve és borozva közben egy kandalló, vagy cserépkályha mellett.

Mivel bor nélkül nincsen forradalom, holnap egy borkörképpel folytatjuk a megemlékezést. Mit ivott Táncsics A Nádorhoz fogadóban, miután a börtönből odacipelték, és mit ittak a többiek, hogy elmaradt a Bánk Bán?

(Ezt és ezt a szöveget segítségül hívtuk, a Pilvaxos kép innen, a Czifray innen, a Táncsics szabadul meg innen. A huszárok pedig Than Mór Pihenő Károlyi-huszárok című képén szerepelnek. A keretes részeket is mi írtuk.)


Terjesztem Facsén
whollosi Véleményezem

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroszex.blog.hu/api/trackback/id/tr712739689

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Pilvax Oxigén Bár 2011.03.15. 07:43:25

 Avagy a Nemzeti Dal a XXI. században. Nagyon Zorall! :-)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.