Nokedlit a szádba

A pörkölthöz a minimum köret a nokedli, minden magyar tésztás ételek legegyszerűbbike, amivel kapcsolatban némi erőltetett rokonságot felmutathatunk a gnocchival (a gét nem ejtjük). A sütemények három őseleménél (tojás, liszt, víz) többre nem is lesz nagyon szükségünk az elkészítéséhez, de az arányokat tartsuk be vita nélkül, abban van a titok.

A gnocchi több, mint egy tészta, a java burgonyát tartalmaz, de ha az olaszokon a nokedli- és galuskaféléket keresnénk, akkor itt kell megállni. Mert a gnocchi természetesen olasz találmány, a Római Birodalom akaratával együtt terjesztették a légiósok, hogy számos ország formálja, gyurmázza aztán a maga szája ízének megfelelően. Mert a katonának ez való, a hozzávalók egy részét a természet adta, de ki lehetett egészíteni a parasztok kamráiból is, elkészítéséhez meg némi víz kellett csak. Ma már krumpli nélkül elképzelhetetlen lenne, de az ős-gnocchi még burgonya nélkül készült, lévén Amerika Európának akkor még néhány évszázadig felfedezetlen volt.

Szóval e szentháromság különböző arányú elegyítéséből, új hozzávalók bevonásával készíthető vagy egy tucat fajta étel (galuska, csipkedett, stb.), de most maradjunk egyelőre a nokedlinél, az a jó. Nemcsak köretként működik, rásütve egy tojást már igazi úri lakoma tud lenni.

Persze a kacsa is szereti a nokedlit, felesleges azonban történelmi igazságot keresni a mondásban, mint teszik azt sokan. A pontosabb megfogalmazás inkább az lenne, hogy nyelné, mint kacsa a nokedlit, mert olyan embert kereshettünk volna sokáig, aki a drága lisztet és tojást odaadta a szárnyasnak.

Amire szükséged lesz (két főre, kezdésnek kis adag)

  • 2 tojás
  • 20 dkg liszt (búza, fehér)
  • csipet só, vagy kettő
  • kb 1 dl víz

Mi így készítjük

  • Keress egy mélyebb/nagyobb műanyag edényt, abba mehet a liszt, a felvert tojás, rá a só és a víz. Egyszerűbb, ha a lisztből kis dombot formázunk, aztán lehet vulkánosat játszani.
  • Keverjük össze a hozzávalókat. Sokáig. Nagyon sokáig, körkörös mozdulatokkal az edény szélén, és forgassuk mindig vissza. Egy lassan folyós, de nyúlós, sűrű masszát kell kapnunk.
  • Szuper! Dobjunk fel vizet forrni egy lábasban, két litert minimum, tegyünk bele sót és olajat.
  • Ha már lobog, de csakis akkor, készülődjünk a tűzhely mellé, s a nokedli szaggatóra (olyan mint a reszelő, a beszerzését nem ússzuk meg, ha csak nem kiskanállal akarunk szenvedni) merjük a masszát, és nyomkodjuk át a réseken. Tegyünk így, amíg nem fogy el a massza.
  • A hozzávalók helyes arányán túl nagy figyelmet még a kifőzés rejti. Öt perc alatt, mire az összes nokedli feljön a víz tetejére, el is készülünk. Merjük ki a nokedliket egy serpenyőbe, futtassuk meg olajon, hogy ne ragadjanak össze.

UPGRADE

  • Ha serpenyőbe tesszük a nokedlit, és ráütünk egy felvert tojást, megsütjük, már is kész a tojásos nokedli. Friss salátával fogyasszuk, jófajta retekkel, s mellé pattintsunk meg egy olaszrizlinget.

Mi életünk első nokedlijét elrontottuk, ahogy kell, túl hamar kaptuk ki a vízből, türelmetlenek voltunk. Mint Kercaszomor református lelkésze, aki mikor gyerek volt, kora nyártól kijárt a kertbe, és nyomogatta a gyümölcsöket, megértek-e már. De mire beértek volna, akkor meg berohadtak a sok tapitól. Tanulságos, és igaz történet.

(A légiós kép innen, a kacsatömős innen származik.)


Terjesztem Facsén
whollosi 3 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroszex.blog.hu/api/trackback/id/tr522769370

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

metag (törölt) 2011.03.25. 09:33:23

nagy királyság a nokedli, mindössze három praktikus dolgot tennék hozzá. a nokedliba szoktam zsiradékot tenni, az íz miatt(a leírt mennyiségű alapanyaghoz max. 1 csapott teáskanál). másrészt érdemes keményítőt tenni a vízbe, így tovább lehet főzni anélkül, hogy a külseje túlfőne. harmadrészt én a külső zsiradéknak is hagyományos zsírt ajánlom, egész más az eredmény.
persze az első és utolsó javaslatom előfeltétele a jó minőségű, zsír, valamint, hogy a nokedli fogyasztója tudja értékelni azt(vagyis ne legyen rosszul a zsír gondolatától, mert hallottam már ilyesmiről:)

retard 2011.03.30. 09:39:08

Érdekes, én a laza nokedlit szeretem. Sót csak a vízbe teszek, és csak akkor kezdem el összekeverni a hozzávalókat, amikor már forr a víz. tálban villával gyorsan összekeverek mindent simára, és mehet is a szaggatóra.
Valahol olvastam, hogy nem szabad állni hagyni, és a sót is kerülni kell.

nyisztor 2011.03.30. 10:26:17

Tojás nélkül. És csakis zsírral. A tésztába is, a főzővízbe is, a kifőttre is, persze ésszel-mértékkel.