Bezúzáztunk estére

Nincsenek emlékeim gyerekkoromból a zúzával kapcsolatban, de az biztos, hogy szerettem. A zúza, mint általában a belsőségek, megosztó jelenség. Jól példázza ezt, hogy BorászZoli (aki két kenyér között a rozsdás szöget is) közölte: ez az az étel, amit nem hajlandó megenni. (Szegény kicsi madárnak a pici gyomra.)

A zúza a baromfiak gyomrának része, melynek feladata a táplálék feldolgozása és annak elkeverése az emésztőnedvekkel. Annak ellenére, hogy leggyakrabban csirke zúzát lehet kapni a hentesnél, vagy a nagyobb áruházakban, jóval ritkábban fordul elő, mint a sertésvese vagy a sertésnyelv. Árát tekintve pedig luxus, hiszen ezer forintot is elkérnek kilójáért. (Így már érthető, hogy gyerekkoromban miért ettünk olyan ritkán zúzát. Ki lehet számolni, hogy egy öttagú család számára legalább kétkilónyi zúza kell egy kiadós ebédhez, ezért inkább csak levesbetétként jelenik meg.)

A zúza szakirodalma ugyanakkor inkább csak szóban él, nyomokban leltem receptekre, vagy leírásokra. És még a Larousse-on is kifogott. A kevés idevonatkozó gasztronómiai utalás között megbújik egy kifejezetten csirkére és annak belsőségeire szakosodott étterem, az Ausztriából indult Wienerwald, mely ma is működik. (Nem ettünk még itt, de így első blikkre ez a német KFC. )

Mindent összevetve a zúza kellőképpen rejtélyes és egyszerű étel ahhoz, hogy megszeressük. Viszont nagyon vigyázzunk, mert akinek hamis a lelke, "de még a zúzája is”, annak nincs nagy jövője. Recept meg holnap, a fotókat fotós Máté készítette.
 


Terjesztem Facsén
Vallásos Véleményezem

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroszex.blog.hu/api/trackback/id/tr312771806

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.