Vulkánszelidítők

Az egyik ok, amiért imádom a (jó) bort, az az, hogy képes a pohárba kerülve visszaadni valamit a termőhelyből, ahol született. Illatot, ízt vagy csak valamiféle érzést, amitől azonnal beugrik a származása. Ezért is nem egy egyszerű élelmiszeripari termék, amit bármekkora mennyiségben lehet sokszorosítani, utángyártani. Ha egy olyan kitűnő fajta, mint a hárslevelű igazi megszállottal találkozik, akkor csodákra képes.

Két ilyen megszállott, igazi kézműves bortermelő Györgykovács Imre Somlóról és Árvay János Rátkáról. Letűnt korok utolsó mohikánjai ők, nagy tudással és tapasztalattal, amihez nyúlnak, az komoly minőséget képvisel. Mindkét nagymester tűzhányók által alakított talajon nevelgeti a szőlőit, és próbálja a palackokba zsúfolni a lávafolyamot.A nagy zúzázás közben egy-egy hárslevelűt vettünk magunkhoz a 2009-es évjáratból. Nagy és maradandó élmény volt. Szépen kibontottuk mindkettőt, és egymás után, poharanként váltogatva kóstoltuk őket, megadva nekik a kellő tiszteletet. Mint a nagyok.

Öröm volt körbenézni a kollégákon, éreztem, hogy beletrafáltunk, és két igencsak jófajta bort sikerült megbontani. Elismerő hümmögések, dejóezabor baszki!, mondja mindenki magában, aztán hangosan is.

Az, hogy 2009-es Györgykovács-bort palackból kóstolhattunk, már nem mindennapi élmény (köszönet érte borászZolinak). Ha valakit érdekel a bor a bortársaságnál megvásárolhatja. Az Árvay-bor viszont már a piacon van, és erőteljesen nyomul is az illata a pohárból kifelé. Első szippantásra jön, hogy tokaji. Összetéveszthetetlen illat. A savai nagyon erőteljesek, teljesen szétcsapják a zúzát. Van benne egy jó nagy adag sós ásványosság, egészen szikár, és még picit kócos a szájban. A somlaihoz képest kevesebbnek érezzük a beltartalmat, nem annyira vaskos, telt, inkább a savakon és az ásványos ízeken van a hangsúly. Aztán idővel érzünk valamiféle mézes, barackos ízeket meg illatokat is, minél több levegőt kap, annál erősebben. Szép tokaji bor, elérhető áron. Akciózták, ezért csak egy ezresbe került, egyébként 1700-1800 forint környékén lehet hozzájutni, főleg vinotékákban. A tokaji szárazakkal való ismerkedés egyik első lépcsőfoka lehet. Erős három palack, és még fejlődni fog.

A somlai hárs egy kicsit más kategória. Már most nagy bor, de semmiképpen sem egyszerűen és könnyedén értelmezhető. Főleg nem akkor, ha a fajtára helyezzük a hangsúlyt. Mert ez egyrészt egy igazi somlai, aztán meg Györgykovács-bor is. Azért most ettől elvonatkoztatunk. Illatában megint egy jó nagy adag ásványosság meg meleg, mézes-virágos jegyek. Az egész pedig nyakon van öntve egy adag hűvösséggel, mintha mentalevél lenne a pohár alján. Az illata bitangul letaglóz, más világba kerülök. Megízlelve csak fokozódik az izgalmi állapot, sok mindent jegyzetelek, de a lényeg egy szó: elegancia. Kevesen tudnak ilyet. Mert vastag és arányos egyszerre. Melegség, érett és pont elég sav, szépen körbesimogatja a szám minden szegletét, mintha évek hosszú során keresztül csiszolgatták volna. Szinte érzem a számban a Somló-hegyet, és bizony hosszú, nem is tudom mennyi ideig tanyázott az íze a számban. Vallásos azt mondja, hogy a harmadik napon volt a csúcson, de szerintem egy hónapig is nyitva lehetne hagyni, a vulkánon úgysem fog az idő. Nagy élmény, félelmetes belegondolni, hogy milyen lesz a palackérlelés után. Bortársaságnál kapható, 3000 Ft, három és fél palack. Az este tanulsága pedig az, hogy két ilyen hárs után már bármiről szó eshet az asztalnál.

(A palackfotókat Máté lőtte, Volcano Man kalandjai innen.)


Terjesztem Facsén
Tony D'Amato Véleményezem

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroszex.blog.hu/api/trackback/id/tr992800169

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.