Az utolsó vacsorád

A halálraítélt bűnöző azontúl, hogy nagyjából pontosan tudja, mennyi van hátra földi létéből, részesül még egy nagyon is emberséges emberi gesztusban. Ez pedig az utolsó vacsora intézménye, amikor is az elítélt (elvileg) bármit bekérhet a siralomházba. (Mely pont annyira befolyásolja a végeredményt, mint mikor a kivégzőosztag egyik tagja vaktöltényt kap a puskájába. Mindenki bízhat abban, hogy talán nem ő küldte a gyilkos golyót, s ez azért mégiscsak jó.)

A közvélekedéssel ellentétben nem minden ország nem minden börtönében választhat kénye-kedve szerint homárt az elítélt, de általában igaz az, hogy mindenhol a lehetőségeikhez mérten a legjobbat kínálják fel az utolsó étkezésre. Emlékezzünk csak a Szuperzsarura, amikor Dave Speed rendőrtiszt (aka Terence Hill) már a 15.(!)tányér hagymás-babot rendeli be, pedig a jószívű Józsua fegyőr még a pezsgőt is beajánlja neki. Nosztalgiázók tekerjenek az 5. perchez.

Az utolsó vacsora lehetőségét már az ókori népek is felajánlották a szerencséseknek. A tehetősebb elítéltek (öngyilkosságra ítéltek) még nagyszabású lakomát is rendezhettek maguknak és felebarátjaiknak a végrehajtás előtt. (Néhány évszázaddal később) Japánban normális körülmények között szokás volt az is, hogy a szeppuku előtt ínyencfalatokat szolgáltak fel a szamurájnak.

Az embereket azért nem az együttérzés meg a jófejség vezette, a vacsora amolyan szerződés is volt, miszerint a halálra ítélt (pontosabban a lelke) megbocsájt a fogva tartóinak, őreinek, bíráinak és hóhérjának. Ezért minél jobb ételt adtak az áldozatnak (olykor nyilvános lakoma keretében), annál biztosabbak lehettek benne, hogy a megbocsájtási fogadalom valós lesz, és az illető (illetve  lelke) nem fog vissza-visszajárni kísérteni.

És hát az USA-ban sem lehet határok nélkül, a szomorú helyzet az, hogy a legtöbb siralomházban a helyi kantin kínálatára kell szorítkozni, Floridában meg 40 dollár alá. Van, hogy rendelni lehet a falakon kívülről, de az sem ritka, hogy a hozzávalókból a börtönszakács készíti el a kívánt ételt. Viszont a szomorú helyzet az, hogy alkoholt sehol sem lehet kérni (az USA-ban, legalábbis). Értelemszerűen bort sem, ami elég hervasztó, mert én mondjuk egy üveg somlaival fejezném be, ha úgy adódna.

Végezetül itt van néhány utolsó vacsorázó

  • Adolf Eichmann, a hentes utolsó kívánsága egy izraeli borászat üveg száraz vörösbora volt, aminek a felét meg is itta. (A borászat marketingese vicces kedvében lehetett, mert az aktuális szlogenjük: Your selected moments.)
  • Barton Kay Kirkham, a bankrabló pizzát és fagyit kért, előbbit úgy indokolta, hogy egy kajával megkapod a sajtot, a húst, meg mindent, nincs semmi felesleges flancolás.
  • A számos irodalmi műben felbukkanó angol betyár, Charles Peace megadta a módját, nagy adag ham & egg’s-et rendelt, ám a sonka nem volt túl jó, de legalább agyonsózták, az öreg Charles pedig hiába könyörgött már egy pohár vízért, amikor a csuklyát a fejére húzták.
  • A szték egyébként kedvelt választás, a 2005-ben, négy nő megöléséért elítélt és kivégzett Dennis Wayne Bagwell közepesen átsütött sztéket kért, és csirkemellet meg szárnyakat, sült krumplit, hagymakarikákat, bacon-t, tojást, krumplit hagymával, paradicsomot, salátát, két hamburgert, barackpitét, tejet, kávét és persze jeges teát igazi cukorral.
  • A többszörös gyilkos Eric Winkles kivégzése előtt három nappal kapta meg a salátás, bordás, krumplis vacsoráját, mert az Indianai Állami Fegyház úgy vélte, a közelgő halála elvenné az étvágyát.
  • Az orealns-i szűz, Jeanne d’Arc egyszerűen csak az úrvacsorát kérte bíráitól.
  • Joseph Mitchell Parsons három Whopper-burgert kért, két nagy sült krumplit, csoki shake-t, csoki darabos jégkrémet, és egy csomag szőlős Hubba Bubbát. (Utóbbi megosztotta a bátyjával és az unokatestvérével.)
  • A düsseldorfi vámpír, Peter Kürten bécsi szeletet, sült krumplit és egy üveg fehér bort (gyanítjuk rajnait) vacsorált.
  • Philip Workman, aki megölt egy rendőrt egy Wendy’s kirablása közben, nem kért utolsó vacsorát, de rendelt egy nagy vega pizzát egy hajléktalannak. Kívánságát a börtön elutasította, de mások teljesítették a kérét.
  • Ricky Ray Rector mindent megevett, csak a berendelt pekándiós pitét nem, azt eltetette későbbre.
  • A 2010-ben kivégzett Ronnie Lee Gardner homárt, sztéket és almás pitét kért vanília jégkrémmel meg 7-Uppal, és hogy végignézhesse a Gyűrűk Ura trilógiát.
  • A sorozatgyilkos Velma Barfield nem kért extra vacsorát, csak egy zacskó sajtos chips-et és 12 doboz Coca-Colát.
  • Victor Feguer pedig semmi különlegeset nem kért, csak egy szem olajbogyót. A magjával.

(Az utolsó vacsorákat innét vettük, lehet még bogarászni, az első kép Mark Stern filmjéből van, a másik meg innen.)

Múlt héten itt utolsó vacsoráztunk.


Terjesztem Facsén
whollosi 2 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroszex.blog.hu/api/trackback/id/tr822857511

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Otherself 2011.04.28. 12:49:10

Ha már utolsó vacsorákról van szó, figyelembe ajánlom ezt a rövid, de ötletes dokumentumfilmet, ami pont erről szól.

www.youtube.com/watch?v=rHqQX9Poc2M

Enjoy.

whollosi · http://www.gasztroszex.blog.hu 2011.04.30. 14:19:16

@Otherself: Hú, nagyon szuper, köszönjük szépen!