A BBQ

Húst a szén fölé, ha már a természet tavaszi illatárját némi pörkölődő vöröshús nélkül képtelenek vagyunk elviselni. A barbecue (BBQ, Bar-B-Q, Barbie) nemcsak meghatározó szakácsi és ízlelőbimbói élmény, hanem szociális is. Mert legalább annyira társadalmi, mint kulináris cselekmény, és legalább annyira lakathatjuk vele jól a gyomrunkat, mint a lelkünket.

A majdnemmindentudó Larousse legliberálisabb szócikke a barbecue. Azt írja, hogy „grillezni szinte mindent lehet, kivéve a borjúhúst és a gyenge húsú halakat”. A BBQ pongyolán annyi, hogy fogunk egy sütni kívánt anyagot, egy hőtermelő és -közvetítő szerkezetet (faszén, füst, gáz, lávakő, stb.), meghívjuk legalább egy felebarátunkat, majd vidám sütögetésbe kezdünk. 
 
Nem mintha feltétel lenne, de jó időben vonzóbb egy kis kerti sütögetés, mint hidegben, szóval lehet menőzni a lány előtt, sütögetni az előléptetésért, békülni a szomszédokkal, akiknek a nyula a paradicsomod után nekiment az olajfádnak is. 
 
 
A BBQ-ban (a végtelen lehetőségeknek köszönhetően) az a szép, hogy számos variánsa létezik, nem csak földrészenként, de országonként, városonként, családonként, sőt, sütéseként. Mert nincs két egyforma, az már biztos. (Bár valahol kőbevésett receptek vonatkoznak a BBQ-ra.) Grillezni pedig elég sok helyen grilleznek, elemi őserő hajtja az embert, mi más. 
 
Az etimológusok nagy része úgy tartja, hogy a BBQ közép-amerikai népek barabicu szavából származik, mely a legtöbb európai nyelvben már barbacoa-ként jelent meg, és egyszerűen annyit tesz: a  „szent tűz verme”. Az eredeti verzió szerint a gödörbe került egy fazék, egy egész kecske, amit letakartak levelekkel, szénnel, majd ezt begyújtották.
 
 
Kutatók szerint tehát a karibi térségből terjedt el az egész BBQ, az angol nyelvbe legalábbis a hírhedt-kegyetlen William Dampier kalóz hozta be, aki emellett lelkes természettudós és csillagász is volt, Ausztrália és Új-Guinea egyes partszakaszainak első angol feltérképezője, aki háromszor hajózta körbe a földet. Néhány történet a franciáknak kedvez, ez szerint a francia hajósok, amikor meglátták, hogy eszik a bennszülöttek a disznót, felkiáltottak: barbe à queue, „fülétől a farkáig". De ez legalább annyira kitaláció, minthogy az út melletti pihenők lettek volna az ötletgazdák, mivel reklámtábláikon úgy hirdették magukat, hogy "Bar, Beer and Cues". 
 
Ha a magyarok nem is annyira az elnevezéssel bajlódtak, ökröt sütöttek azért, a huszárok már egész biztosan. A következőkben GodardRamsay barátunk fog megosztani néhány grillezős receptet, saját fejből.
 

(Innen okosodtunk, de érdemes itt is olvasgatni. Az első kép innen, ahol meg is lehet vásárolni, a második kép innen.)


Terjesztem Facsén
gasztroszexisták Véleményezem

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroszex.blog.hu/api/trackback/id/tr672929360

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.