Hej, élet, tehénélet

Egy pohár tej, tiszta fej. Ahogy a régi szlogen mondja. Én nem iszom tejet, tisztán zsigerből rosszul vagyok tőle, de kakaóval már rendben van. (Most ne menjünk bele, hogy a bolti tej az mennyire tej valójában, de ez most nem is ez a lényeg.) Tegnap volt szerencsém meglátogatni egy szarvasmarha telepet, végigjártam mindent a születéstől a tartájba kerülő tejig. Teljesen lenyűgözött. Az egyszeri pedagógus pedig figyel, kérdez és remekül érzi magát ilyen lehetőség alkalmával.

Az egy dolog, hogy látsz természetfilmeket, de azért egészen katartikus élmény, ha élőben tapasztalod meg a születést. Ahogy a kisborjú először szinte élettelenül fekszik, aztán szép lassan életre nyalja az anyja. Ahogy megteszi első suta kis lépteit az anyaállat tőgyei felé.(Közben a srácok közül ki némán, ki pedig hangosan szurkol a kicsinek.)

Aztán három nap múlva véget ér a jóvilág. A borjakat elválasztják az anyától és megtanítják vödörből inni. A bikák egy ilyen farmon járulékos elem, többségük eladásra kerülnek. (Ma már egy ilyen telepen nem bízzák a véletlenre, minden mesterséges megtermékenyítéssel történik.) Az üszők először elkülönítve, majd a koruknak megfelelően csoportosan tengetik mindennapjaikat, mígnem munkába állnak. Tejet adnak és ellenek. Kemény és precíz munka kell ehhez. Itt nincs vasárnap, se ünnepnap. Az állatoknak minden nap enni kell adni, és fejni is kell őket.

Az a tehén, amelyiket itt a tejéért tartják, a holstein-fríz. Egy állat tejadó ciklusa átlagosan 305 nap. Ebben az időszakban a nagyon durva lányok akár százezer liter tejet is leadnak. Ezért pedig az üzemben koszorú, és egy fotó is jár nekik, ami kikerül a büszkeség-falra. Ezerháromszáz állatból mindig van legalább hatszáz, amelyik éppen fejésre szorul (naponta kétszer).

Régen kivonultak reggel az asszonyok, és fejtek szakadatlan. Ma már egy ringlispíl-szerű szerkezet végzi a kemény munkát. Az állatoknak elektronikus azonosítójuk van, ami azt is megmondja, hogy ha néhány decivel kevesebbet ad az állat, mint előző nap. (21. század.) És persze az üszők lelkére is figyelnek. Itt minden az állatok kényelmét szolgálja. Az istállókban szabályozott a hőmérséklet, sose lehet 25 foknál magasabb, a trágyát meg automata húzza ki az állatok alól.

Képzeljünk el egy olyan farmot, amely teljesen önálló. A saját földjéről hozza az állatok takarmányát, maga tárolja, és persze készíti elő. A trágyát teljes mértékben újrahasznosítja egy biogáz üzemben, melyből elektromos áramot és hőt nyer vissza, mely ellátja a teljes üzemet és a farmot elektromossággal, hővel, meleg vízzel. Ez pedig nem a jövő, hanem a valóság.

Persze, ha ez ilyen egyszerű volna, akkor már mindenhol így lenne, de a magyar viszonyok azért itt is nehezítik a körülményeket. Viszont itt már működik, jól és gazdaságosan. Nem kell ennél több, talán csak annyi, hogy valaki végre rájöjjön, a mezőgazdaságban van potenciál, méghozzá nem is kicsi.

(A képeket vallásos lőtte, kivéve amin a díjazott tehén, BubbleGum van, a 2009-es québec-i mezőgazdasági expó állatversenyének egyik győztese.)


Terjesztem Facsén
Vallásos Véleményezem

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroszex.blog.hu/api/trackback/id/tr992945375

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.