A borsó, meg a héja

Kint a kertben, rokonnál, mamánál nagyjából most ért be (piacon korábban) az első adag idei zöldségesség, de legalábbis annyi borsó, hagyma, sárgarépa, fehérrépa és főként friss „zöldségzöldje” (petrezselyemzöld), hogy egy tisztességes tavaszi zöldséglevest össze lehet rakni így nyár elején.

Nem leszek nagy antidohányos, mert egy hete nem gyújtottam rá, de azért az ízek elég durván intenzívek és kifinomultak lesznek, próbálok ezekre az élményekre koncentrálni a dührohamok helyett. Zseni meg valami makacs torokszarral küzd már két hete, szóval a kényszerű és nem annyira hatékony antibiotikum kúrára most rá akarunk tenni egy lapáttal, ha már visszatérve vidékről még földes zöldségekkel van tele a táska.

Azzal ugye mindenki tisztában van (már aki evett ilyet), hogy a legfurmányosabb zöldségleves csakis friss, és lehetőleg még zsengén leszedett zöldborsóból készíthető. A borsófélék amúgy a legrégebbi termesztett növények, de a zöld fajta viszonylag későn, a késő középkorban terjedt el, mert a: szinte mindenhol megtermett, b: jól lehetett tárolni, c: tele volt tápanyaggal, jobban mint a krumpli. Aki pucolt a nagyanyja mellett borsót, az tudja, hogy a szemek nem szétgurulnak, hanem megeszik őket, és maga is elrágta néha a héját. A borsó török szó, angolul pea, és van black eyed peas nevű fajtája. Termesztéséről hasznos tanácsokat itt kaphatunk.

Főzés előtt viszont vallásossal sikerült megnyírni az udvart ellepő és mutánsosodott fügefát. Ahhoz képest csak egy ág csapott fejbe, némi forgács került a szemembe, de végül is meg nem vágtuk magunkat. A lényeg a következő: a hely, ahol élünk, egy meglehetősen szép udvarra néz. Az udvaron fehéreperfa, fügefa, smaragdzöld fű, egy békebeli hangulatú balatoni nyaralót idéző oszlopos terasz (ami azért elég kemény itt a város közepén). A gond csak annyi, hogy mindez a szomszédé, hozzánk csak egy kábé fél méter széles járda szolgalmi joga tartozik, tehát előbbieket nekünk csak nézni lehet. Ez sem gond, ha nem figyelmeztetnének erre folyton.

Amennyire kiskoromban kivert a víz, ha anyám meghintette vele a krumplit, vagy a levest, annyira ragaszkodom most a petrezselyem zöldhöz. (Bármire.) Szóval most ültettem, a bolti nem működött, nagyanyám viszont rakott el magot tavalyról, na azok nagyon és egyfolytában nőnek. Olyan, hogy fehérrépa nincsen, viszont amit annak hívunk, az a gyökérpetrezselyem gyökere. A levélpetrezselymeknek értelemszerűen nem nő répája. Szárát, levelét ne főzzük, mert az illata, meg a vitamintartalma is elmegy. Hogy még tovább bonyolítsuk a helyzetet, a pasztinákot is fehérrépának hívják, na ez már rokona a sárgának, csak kicsit édesebb a petrezselyem gyökerénél. Meg nagyobb.

Amikor beköltöztünk, még örültünk is neki, gondoltuk mindent a szemnek alapon is jobb, mint egy sima tűzfal. Meg bíztunk abban, majd csak kinyitja az ember a száját, és simán beleseik az eper, a füge, lesz lekvár, meg pite. Az eperfa azonban túl magasra nőtt, elérhetetlen messzeségben van a termés. A füge meg szétburjánzott, és igaz, hogy roskadásig tele van terméssel, de nincs gondozva, s ezért képtelen beérni. Leesik még szivacsosan, tök zölden, felhasználhatatlanul, és csak rohad, rálóg az ablakra, tetőre. Levágni nem hajlandó, s eddig mereven elzárkózott attól is, hogy mi elvégezzük a piszkost, de most egy gyenge pillanatában sikerült nyomást gyakorolni rá, és szarrá nyírtuk a fáját. Mondjuk most legalább lesz rajta normális füge.  Végül is az egész a szomszéd dolga lenne, de szerinte a „szomszéd fájának nem csak a gyümölcsét kell élvezni, de a munkáit is elvégezni”.

A Gibraltárról kőhajításra lévő Petrezselyem-sziget ura néhány kecske, a terület a senki földje. Nemrég, 2002-ben Marokkó inváziós erőivel megszállta (az Arab Liga lelki támogatásával), amit Spanyolország (és az EU) nem nézett jó szemmel. A hamar nemzetközivé duzzadó konfliktus a Romeo-Sierra hadművelettel ért véget, amikor a megszállást követő hetedik napon elgyepálták a marokkói katonákat. (Lövés nélkül.) Nincs 15 hektár, és mit ad isten, vadpetrezselyem tenyészik rajta.

A lényeg viszont a zöldségleves, friss hegyi forrás vízéből, a kirobbanni készülő élet energiájával teli zöldségekkel, kis főzés, de nem sok, csak só, minden más fűszer most felejtős, evés közben pedig tényleg érzed, ahogy kanalazod, hogy megy beléd a vitamin meg a jóság. Fügét meg egyetek augusztusban, ha már szottyos. Recept meg holnap.

(Okosodtunk innen és innen, az első kép innen, a második pedig innen, ahol ráadásul még van egy csomó kép a témára.)


Terjesztem Facsén
whollosi 8 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroszex.blog.hu/api/trackback/id/tr962968123

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Franci1969 2011.10.05. 10:16:51

kiegészítésképpen: nemcsak a pasztinák rokona a sárgarépának, hanem a (valóban tévesen, de igen elterjedten) fehérrépának nevezett petrezselyem is.
a petrezselyemlevél kiváló, mi is bárhova, bármikor, és főleg nyersen, akár vajaskenyérre is, de a pasztinák leveleit még véletlenül se együk meg!!

Attilajukkaja 2011.10.06. 13:35:49

@Franci1969:
"a pasztinák leveleit még véletlenül se együk meg"
Miert ne? Mergezo?

Franci1969 2011.10.06. 13:45:19

@Attilajukkaja: bőrgyulladást és mérgezést okozhat, igen.

Attilajukkaja 2011.10.06. 14:16:17

@Franci1969:
Azt tudtam, hogy a rebarbara levele, a krumpli csiraja es gyumolcse mergezo, de a pasztinakrol nem. Koszi.

whollosi · http://www.gasztroszex.blog.hu 2011.10.07. 19:21:58

@Franci1969: fú nagyon köszi. azt nem tudod véletlenül, hogyan néz ki?

Franci1969 2011.10.07. 22:34:17

@whollosi: pl itt
www.mariquita.com/images/photogallery/parsnip.parsroot.jpg

ezen valamelyest a gyökerek közötti különbség is látszik. nekem is egy termelő mutatta meg, hogy a petrezselyemgyökér a levelek eredési helyén kiemelkedik, a pasztinák pedig körben besüllyed. ez így elmondva furán hangzik, de első látásra egyértelmű, tehát látni is kell hozzá a kétféle növényt.

a pasztinák levele talán a zelleréhez jobban hasonlít.
hacsak nem magadnak termeljük a paszternákot, általában nem találkozunk a levelével. saját termelés esetén is érdemes kesztyűvel megfogni a leveleket.

whollosi · http://www.gasztroszex.blog.hu 2011.10.09. 19:30:13

@Franci1969: dejó, így mondjuk egyértelműbb. szerintem azért annyira nem egyszerű összetéveszteni, max tényleg a zellerrel lehetne.

Attilajukkaja 2011.10.10. 19:16:01

@Franci1969:
A kep nagyon jo, nagyon didaktikus. Koszi.