Rózsa tövis nélkül

Szerencsém van a munkahelyemmel, mert azt csinálhatom, amit szeretek, és amihez igazán értek. Járulékos nyereség, hogy néha a véletlen egészen kivételes találkozásokra is lehetőséget ad, mondjuk legutóbb Bussay Lászlóval. A doktor úrral nagyon jó viszonyban vagyok, én legalábbis mindenképpen nagy szeretettel gondolok rá és munkásságára, hosszú és görbe együtt eltöltött estéken vagyunk már túl.

Baranyából indulva Zalában találta meg a számára tökéletes adottságokat élethez és szőlőhöz, a Murától nem messze, Csörnyeföld határában. Csodák vannak ott, nagy termőhelyek és nagy borok, egy különleges életszemlélet és borfilozófia, aminek eredményei a letisztult, stílusos, össze nem téveszthető szortiment.

Már majdnem éjfél volt mire hazaértem, de azért kibontottam egy palackot, a 2009-es Traminit. Minden elérhető fórumon, portálon a 2008-as az aktuális, ezért az áráról csak annyit, hogy 3000 forint környékén fog mozogni.

Traminiből nehéz jó bort készíteni, Elzászban mégis nagyon tudják, Dél-Tirolban, a Tramin nevű község környékén szintén (ők magukénak is vallják a fajtát, bár nem minden a név). Itthon én ritkán találkozom igazán szép példányokkal. Őrült töménységű rózsavizes, lelágyult savú alkoholbombákkal viszont gyakran futhatunk össze. A Bussay Tramini számomra egy igazi iskolapélda volt az első pillanattól kezdve (a szakiknak is, a 2010-es Pannon Bormustrán csúcsbor minősítést ért el).

Erősen sötét árnyalatú sárga jellemzi a színét. Illata összetéveszthetetlen, kerti rózsa öntözés után. Intenzív, de nagyon elegáns. Semmi pacsuli. Van mellette egy nagyon kellemes hűvösség és egy csipetnyi parfümösség. Sokan pontosan az illata miatt zárkóznak el a fajtától, pedig a jó tramini ilyen, ebben külföldi tapasztalataim is megerősítettek. Kóstolva egészen krémes és telt, szinte harapni lehet. A hűvösség megmarad, és kap egy kis szikár ásványosságot, kis kesernyét is. Van sav és szépen támogatja a sűrű anyagot. A gyomorba leérve gondolkodom el először, hogy mennyi is lehet az alkohol, mert melegít belül minden, mint a veszedelem. 15 fok, de a gyomorig fel sem tűnt. Persze édesíti rendesen a korty végét, olyan mintha édes gyümölcsbe harapnánk. Fiatal kora ellenére kész borként kóstolható, egyensúlyos, kerek. Lecsengése egészen hosszan elhúzódik, nagyon kellemes trópusi gyümölcsökre emlékeztet, frissítő fanyar szósszal nyakon öntve. Emlékezetes bor, de egy palack benyakalása után kevés dologra fogunk emlékezni, az biztos. Én annyira mélyen aludtam két pohár után, hogy reggel csak fél óra urán sikerült felébresztenie a rádiónak.

Négy palack csont nélkül. És ki tudja, hova fejlődhet még az évek során.

(Az első kép innen való, a másodikat a szerző lőtte.)


Terjesztem Facsén
Tony D'Amato Véleményezem

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroszex.blog.hu/api/trackback/id/tr643035876

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.