Mit eszik a forradalmár?

Törökországi kiküldetésem végén volt szerencsém Egyiptomba is elutazni egy hétre. Így az utóbbi öt hónap alatt megvolt három kontinens, hat repülő, megszámlálhatatlan hajó-, busz-, vonatút. És még több finom és különleges ennivaló, amit kóstoltam, ettem, faltam.

Az egyiptomi projektből nézzük először Alexandriát, már csak azért is, mert (arab barátaimnak köszönhetően) itt eléggé meghatározó gasztronómiai élményeim voltak. Elsősorban olyan helyeken, amelyek kívül esnek az amúgy most rendesen megfogyatkozott turistahadak látószögén. Így, forradalom után, kormány és rendőrség nélkül, az ország elveszítette turisztikai varázsát, pedig a gazdaság fellendítéséhez pont erre lenne szükség.

Az arab turisták viszont dőzsölhetnek, övék Sharm el Sheik és Hurghada, erkölcseiket immár nem zavarják a züllött nyugati férfiak és nők, akik rövidnadrágban, bikiniben jártak a strandra. Itt az arab nők a földig érő fekete fátylukban csobbannak be a Földközi-tenger vagy a Vörös-tenger hűs habjaiba. Sőt, jobb helyeken már egész testet takaró, fejkendővel ellátott úszódressz is kapható, persze visszafogott színekben.

Az egyiptomiak, hasonlóan a törökökhöz, imádnak reggelizni. Lehetőleg minél színesebben, minél több ideig. Alexandria legjobb reggeliző helyét Mohamed Ahmednél találjuk (ez is a hely neve), a taxisok tudják, merre van a város elegánsabb részében. Itt még Demis Roussos is járt (aláírta az étlapot), úgyhogy mi sem hagyhatjuk ki. Az alexandriai reggeli sokféle apró fogást tartalmaz kis tálakban szervírozva. Amikből mindenki csipeget: hummusz babbal, alexandriai babsaláta, tahini (szezámmag-krém) padlizsánkrémmel, falafel, sült krumpli, fokhagymásan eltett mini padlizsán. Nem könnyű, nem diétás, de nagyon finom.

Reggeli után jön egy nagy csésze mentatea. Itt ez a módi, és a forró mentatea az afrikai hőségben sokkal jobban esik, mint a hideg ásványvíz, bármilyen furán hangzik is ez.

Otthon is könnyen elkészíthetjük: egy bögrébe öntsünk friss, forró fekete teát. Tegyünk bele frissen szedett, megmosott mentaleveleket, és két öblösebb kanál cukrot. Kevergessük, amíg a menta kioldódik, és már kortyolhatjuk is.

Napközben másik ideális hűsítő a frissen facsart mangóital, két-három érett mangóból. Egyiptom tobzódik a mangóban, legalábbis júniusban pont szezonja volt. A citadellához vezető úton van a Mangók Királya nevű hely, ahol a legjobb friss mangódzsúszt ihatjuk. Önmagában olyan édes és tápláló, hogy egy főétkezést simán pótol, és órákra eltelít.

Életem egyik legkülönlegesebb ebédjét az Aben Hamido étteremben: kagylóban felszolgált zöldséges rákragu, a tetején vastag, rásütött sajtréteggel, mellé sokféle salátával és mártogatóssal, apró tálkákban. Minden érzékedre hat, és erre szerintem egész életemben emlékezni fogok.

Kedves ismerősömnél sikerült egy alexandriai családi ebédet is elfogyasztani. A mama igyekezett egy rendes arab főétkezést megmutatni, koncepciója (aki egy elbűvölő, remek angolsággal beszélő, kendős hölgy volt) szerint sokféle ételt készített, hogy minél többet kóstolhassunk. Amúgy is jellemző, hogy sokféle ételt esznek egy-egy étkezés alkalmával, és a klasszikus előétel-főétel-desszert sor helyett inkább ötletszerűen válogatnak a fogásokból.

Készült nekünk egyiptomi leves, ami nagyon sűrű, sötétzöld színű volt, durvára vágott spenótszerű levelekből, rengeteg olívaolajjal. Volt fűszeres darált hússal töltött zöldség, ami úgy nézett ki, mint a karalábé és a hagyma, de felvilágosítottak, hogy ez valójában másféle, helyi alapanyag. Aztán a törököknél is népszerű börek, sós, töltött leveles tészta megsütve, és kockákra vágva. Az arab konyhára jellemző fahéjas-szegfűszeges-kardamomos fűszerezés megjelent a darálthúsos-zöldséges spagettinél is. A fűszeres sült csirke és a rántott szelet sült krumplival sem volt ismeretlen.

Desszertként kuszkuszit kaptunk, ami főtt kuszkusz volt némi vajjal elkeverve és porcukorral megszórva. Ennyi étel után persze órákig hűsöltünk a szobában, teázva, beszélgetve, élvezve a megkülönböztetett figyelmet.

A szöveget írta, a képeket készítette: leblebi. Kivéve az elsőt, persze.


Terjesztem Facsén
gasztroszexisták 2 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroszex.blog.hu/api/trackback/id/tr893044293

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Attilajukkaja 2011.07.13. 14:54:31

Kedves Gasztroszexistak!
Most eloszor tevedtem az oldalatokra es nagyon tetszik Leblebi irasa. A kepek, is...foleg az elso :o))))

"Amúgy is jellemző, hogy sokféle ételt esznek egy-egy étkezés alkalmával, és a klasszikus előétel-főétel-desszert sor helyett inkább ötletszerűen válogatnak a fogásokból."

Keleten amugy is ez divik. Nagyon helyesen!!! Kinai, indiai, arab barataimnak amugy is nehez elmagyaraznom, hogy a "nyugati" ember miert csak egy etelt rendel foetkezesnek es azt miert mind maga akarja megenni. Raadasul a leves-foetkezes-desszert sorrendjet is elore meghatarozzak :o))
Szerintem is rossz otlet!

Szivesen olvaslak titeket a jovoben is!

gasztroszexisták · http://gasztroszex.blog.hu/ 2011.07.13. 22:15:43

@Attilajukkaja: Hát őszintén köszönjük a bizalmat előre is.

No ez a baj, tanulhatnánk az étkezések szociális fontosságáról:)

ha minden igaz, jövő héten kis kairói cikk érkezik leblebitől.