Vallásos nyaral I.

A közhely igaz. Az ország határain belül is nagyon faszányos helyekre bukkanhat az ember. Végre elmentem én is nyaralni. Idén nem jött össze a tengerpart és ezzel együtt a tenger gyümölcsei vacsorák sem, viszont régen átélt közelségbe kerültem a zsíros húsok és parasztos ételek világával. Erről írok most, három részben, lesz benne vér meg belek, torokmetszés és forrázás.

A megtett majd 1200 kilométer önmagáért beszél. Lajosmizse, Ballószög, Kecskemét, Mezőgyán, Nyíregyháza. Kis alföldi túránk alatt pedig számtalan élmény ért minket. (Köszönet faternak a kölcsönkocsiért, ami nélkül ez nem jött volna össze, de legalábbis két héttel tovább.) Egy hét pont optimális egy aktív nyaraláshoz, jól kikapcsolja az embert.

A nyaralás első állomása Manó keresztszüleihez vezetett, akik Lajosmizsén laknak és földműves/állattartó vállalkozásukból kifolyólag két elképesztő napot tölthettünk el az ottani tanyavilágban. Egy spanyol haciendanak is beillő házban aludni, ahol a padlón a házigazda által elejtett zebra bőre, a falon meg egy vaddisznó figyeli az álmod: már önmagában ez is elég lenne. De a tudat, hogy nevelnek itt vágóra szánt gyönyörű kisborjúkat, aztán a lovak legelnek a közelben, ráadásul egy háromlábú kiscica figyeli minden lépésed, na az valami.

Kedves házigazdánk nagy vadász amellett, hogy állatokat tenyészt és földjei, gyümölcsösei vannak. Végre megtudhattam, hogy miért nem marad meg nagyüzemi feldolgozás esetén a vaddisznó, szarvas és egyéb vadak mája, mire bekerül a rendszerbe. Azt tudtam, hogy „a máj a vadászoké”, de hogy miért? Mert kincs, mert ritka, mert hagymával, paprikával egy kis szívvel elkészítve nem lehet mást mellé tenni. (Itt jelzem, ajándékba kaptam egy egész fácánt, melyből hamarosan a stáb levest fog készíteni.)

Az évtizedek óta érintetlen tanyavilágot lovas kocsival jártuk be. A vadaknak vetett kukoricatábla és a gyümölcsösök közt eldugott tanyák vannak, ahová városi gazdagok vonulnak el a világ zajától, de rendszerint még mindig generációk élnek itt együtt önellátóan, víz és villany nélkül.

Az autópályák melletti étkezdékkel nekem fenntartásaim vannak, de egy ballószögi fürdés meg a tanyán lógás között elugrottunk a Mizse Motel vendéglőjébe. Korrekt ételek, jóval az átlag fölött, ami miatt megmaradt, az pozitív gondolkodás meg szemlélet a tulaj és a személyzet részéről, de tényleg, érzi ezt az ember, amikor belép valahova.

Helyi bort nem kóstoltunk, de a tanya egyszerű kis borospincéje nyitva volt. Az erjedő meggybor illatfelhőjén átvágva kikutakodtunk egy Hollósi Mihály féle Tokaji Sárgamuskotályt 2005-ből. Ami így elsőre rémisztőnek tűnhet, de kifejezetten jó bor volt, és kora ellenére igazán élénk. Öreg sárgamuskotállyal, pontosabban jóval ritkán találkoztam, de ez még izgalmas illatokkal és szép, korosodó ízekkel vár.

Én egy 2008-as cabernet franc-t hozok fel, ami ebben a formában nincs is talán kereskedelmi forgalomban. Synonym névre hallgat és a Nier Fine Wine gondozásában került forgalomba, amúgy Malatinszky Csaba készítette. Egy kellemes ivós bor. Nem kifejezetten franc-ra jellemző könnyedség és ihatóság jellemzi. Izgalmas illatban és ízben is. Egy jó fél palack lecsúszott egy este alatt és a másik meg másnap.
 


Terjesztem Facsén
Vallásos 2 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroszex.blog.hu/api/trackback/id/tr63162568

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Notburga · http://notburga.blogspot.com/ 2011.08.20. 09:40:33

Jó kis beszámoló, várom a folytatást...