Miért éppen Ohio?

Ahol a kerítés hot-dog virsliből van, ahol mindenki egyenlő, ahol mindenki valaki, (még ha egyelőre a senkik padján tanyázik is), ahol a színészből elnök, a testépítőből kormányzó lehet. Ez Amerika. Még az is mind látni akarja, aki tagadja, tehát nekem is meg kellett néznem.

Egy rossz pillanatomban a régi bölcsességet (ha egy kultúrát meg akarsz ismerni, a plebszet nézd) szem előtt tartva kiválasztottam az egyik nem túl jelentős állam helyi Siófokának átlagos éttermét, legyen az nyári munkahelyem. Vendéglátó-ipari egységünk célpontja, az isten: a turista. Az a finom típus, aki az év tizenegy hónapjában és két hetében hülyére hajtja magát, hogy aztán a maradék kettőben síkidótaként tarolja le az üdülőt. Természetesen hazai földön, mert Kanadában fázunk, Mexikóban melegük van, meg minek olyan messze menni, ha a sör itt is hideg, és sült krumpliból van super size. (Mondtam, mint Siófok.)

Az étteremben busser (asztalpucoló/törölgető) pozíciót kaptam, amely kulcsfontosságú a vendégcsere gördülékenyebbé tételében. A távozó csapat utáni romokat abban a másfél percben kell eltüntetnem, amíg a következő csorda a hostesspulttól az asztalig ér, hogy letegye mellé a valagát. (Gondolkodtatok már azon, hogy van-e még egy olyan nép a földön, akinek külön asztalpucolót kell tartania a vendéglátó-ipari egységekben, mert az átlag olyan dzsuvát hagy maga után, hogy nincs az a megrögzött sárban fetrengő ősfesztiválozó, aki jó szívvel leülne utána?) Így aztán kezemhez nőtt törlőronggyal és windexel, napi 12 órás készültségben harmadik hónapja lesem, hogyan táplálkozik az átlag alsó középosztálybeli amerikai nyaraló.



A korai órákban jönnek azok, akik egész nap műsorba vannak állítva, és tudják, hogy a reggelt legalább 2000 kalóriával kell indítani. Top reggeli a corn flakes (ez a cukros-ragacsos verzió, amit egyébként hatéveseknek találtak ki) light tejjel és gyümölccsel, pirítós ujjnyi vastagon megküldve mogyoróvajjal és lekvárral, amit a végén a biztonság kedvéért ledugóznak néhány juharsziruppal eláztatott palacsintával. Hozzá fél liter fekete lötty tejjel, hivatalosan kávé néven fut. Megkóstoltam, nem az.



Hogy az ipar egy percig se üljön le, az utolsó korán kelő amerikai még a bagelt (fánkforma zsemle) gyömöszöli a doggie-bagjébe, mikor megérkezik az újabb kör, a villásreggeliző (maradjunk a bruncholó kifejezésnél, az evőeszköz használata nem jellemző még a meleg kajához sem, láttam én már hazafit a nemzeti ünnepen sörösüveggel homárt törni, hej).



Egy rész ráérős, két rész nagyon másnapos a sereg összetétele. Nekik nagyjából tök mindegy, mit esznek, a konyhás srácok ilyenkor lövik el azokat az alapanyagokat, amik még éppen ehetőek, de azért a helyi köjál már összehúzná a szemöldökét. Egy kis tojással összesütve francia-olasz fedőnévvel máris ízletes fogás, és mivel a célközönség magas százaléka még Ohiot sem hagyta el soha, simán bekajálja, hogy a fél krumpliba töltött, bbq szósszal kevert előző napi steak maradék olasz, mert hát ott a tetején a mozzarella, és a nevében is benne van, hogy a’lla Italia.

Alapelv, hogy az ebéd legyen egyszerű, gyors, és laktató, ilyenkor elég egy szendó, pl. az örök klasszik BLT (két szelet, nyomokban kenyeret is tartalmazó sütőipari termék közé tett saláta, paradicsom és bacon, irdatlan sok majonézzel). Aztán a nagy öreg, a hamburger, 25 változatban, vagy az internetről irányított gyerekek kedvence, a corn dog (virsli hurkapálcikára tűzve, kukoricaliszt alapú, palacsintatészta-szerű trutyiba mártva, forró olajban kisütve, ami akár jó is lehetne, de itt egy egészen sajátos receptet használnak).

Eredeti ízét elnyomandó jár hozzá mindenféle szósz, ami nagyrészt a bbq, a mustár és a ketchup triumvirátus különböző arányú keverékéből születik. Hogy senki ne maradjon éhes, minden fogáshoz jár kísérőnek két kiló sült krumpli. Különböző formákra vágva, mert a változatosság ilyenkor is gyönyörködtet.

A vacsora aztán megint más. Akkor már nem kell sietni, a ráérősök van, hogy fél órát is eltöltenek a leves-főétel-desszert menüsor elfogyasztásával. Van, aki nem akar flancolni, nála a nagy kedvenc a mac&chees (makaróni sajtszószban, baromi bonyolult és kifinomult ízlésre vall).

A republikánus beállítottságú steak-et kér, hozzá sört iszik, az újhullámos választ ausztrál import mahi-mahit (nagy homlokú halfajta), lehetőleg nyersen, zöldségkörettel. Napa-völgyről még nem hallott, de egyszer látta egy francia filmben, hogy az ilyet borral isszák, úgyhogy a hely híres borral öblíti. Ez amúgy rozé, palackja átszámítva jó 4000 Ft, az íze pedig pont olyan, mintha a BB Merlot-t kis langyos vízzel hígítanánk fel. A bor egyébként a Heineman Pincészet (sic!) terméke, aminek alapítója Gustav még 1888-ban érkezett Ohio-ba Badenből.

Persze nem ez Amerika, és nem mindenhol csinálják így. Az olasz gasztronómia sem Bibionéban lett híres, és a legjobb tzatzikit biztos nem Parálián kapjuk meg. De Michael Moor tutira az ilyen helyeken szedi össze a sztorit és az arcokat a filmjeihez.

A cikket írta noresz.


Terjesztem Facsén
gasztroszexisták 7 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroszex.blog.hu/api/trackback/id/tr383228744

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Liszt Olivér 2011.09.16. 09:52:04

Szia! Tök jó a bejegyzés és jók a képek is. Egy dolgot hiányolok még: egy pár fotót a vendéglátóipari egységről és az azt látogató törzsvendégekről, hogy a leírt kajákat az eredeti közegükben tudjuk látni. :)

zoned 2011.09.16. 10:42:22

imádtam, hogy ennyi iróniával tudod szemlélni ezt az amúgy elkeserítően rossz konyhát (már bocsánat), na ez a hell's kitchen, nema ramsay-é!

Attilajukkaja 2011.09.16. 15:37:30

Nagyon jo iras, en szetrohogtem rajta az agyam :o)))
De!
"a turista. Az a finom típus, aki az év tizenegy hónapjában és két hetében hülyére hajtja magát, hogy aztán a maradék kettőben síkidótaként tarolja le az üdülőt."

Az a turista, aki egesz evben azert dolgozik, hogy vegul Ohio-ban kosson ki, az meg is erdemli az ilyen ellatast. Baromira nem jellemzo meg a kispenzu amerikaira sem, hogy ide vagyna. Az alammal semmi bajom, de dog unalom az egesz. Es tele van redneck-kel. Annak idejen meg az autojuk rendszamtablajara is valami olyat irtak ki, hogy "land of potatoes", mert nem volt mas, amire buszkek lehettek volna.
Egyszer Clevelandba utaztunk, mert a fama szerint annak idejen a magyarok oda emmigraltak. Baromi hosszu volt az ut: kukoricaultetveny 12 oran keresztul, utana krumpli ugyanennyi ideig, majd ujra kukorica.
Mikor megerkeztunk, megkerestuk a Balaton ettermet, amit az utikalauz jegyzett. Egy elegge rossz kinezetu fekete negyed kozepen talaltuk magunkat. A Balaton ablakai bedeszkazva, elotte spanglizo fiatalok. Huztunk el ezerrel mielott elkezdtek volna loni rank. Az utikalauz talan nem volt a legfrissebb :o)

A steak viszont nagyon finom, allitolag (a texasziak ezt persze vitatjak).
Nagy elmeny lehet ott dolgozni! Respect a szerzonek :o)
A beszamolo utolso mondata kulonosen tetszett ;o)

Attilajukkaja 2011.09.16. 15:45:44

@zoned:
Ha az amerikai konyha nagyjairol emlekeznek meg, akkor biztos nem a skot Ramsay jutna az eszembe. Inkabb Julia Child, akit egy filmben a szinkron egyszeruen csak Julia gyermekeinek forditott (fingjuk nem volt arrol, mint kezdjenek a nevevel) :o)
Igaz, o a francia konyha rejtelmeibe probalta bevezetni az amerikai haziasszonyokat, de akkor is egy legendas amerikai szakacsno :o)

Attilajukkaja 2011.09.16. 21:25:05

Kedves szerzo!
(Miert nincs egy tisztesseges nick-ed, mint barki masnak?)

Meg egy eszrevetel. Az altalad emlitett kajak mindegyike nagyon finom tud lenni! Kivetel nelkul.
A baj ott kezdodik, ha valaki CSAK ezeket eszi. Foleg, ha ezt az iskolaban nyomjak nap, mint nap.
Erdekes, hogy a valodi amerikai konyharol soha senki nem ir. Na jo, az amerikai konyha olyan, mint a kinai. Nem letezik, csak a regionalis valtozatai. De akkor is megerdemelne egy pozitiv kicsengesu posztot, vagy tobbet is!
Nalunk az a tevhit terjedt el, hogy amerikai konyha nem is letezik. Csak a hamburger. Szerintem az olyanok dolga lenne ezt tisztaba tenni, akik kinti tapasztalatokkal rendelkeznek. Mint peldaul te is :o)

whollosi · http://www.gasztroszex.blog.hu 2011.09.22. 13:30:37

@Attilajukkaja: szia bocsi a megkésett válaszért, mostanában elég zajosra és sűrűre, meg netnélkülire sikeredtek a hetek.

no, nickname már lett is, a hiánynak az volt az oka, hogy a kedves szerző még mindig faldfelamerikát túrán van, és ritkán jelentkezik be neten, de most megtudakoltam neked:)

meg azt mondta, amint huzamosabb időre géphez kerül, válaszol is.

Attilajukkaja 2011.09.26. 08:31:59

@whollosi:
Koszi a valaszt. Nem gond, ha nincs nick, csak igy picit szemelytelenebb a dolog :o)
Remelem, te mar felgyogyultal!