Most már tényleg sok a borból, de főleg a fesztiválokból. Megint nem lesz ebből értelmes bejegyzés így hajnali háromkor írva. Ritkán ír ilyet borról okoskodó ember, de megint egy újabb tanulság, a boros jegyzetek másnap teljesen használhatatlanok. A hét napjai teljes káosszá alakulnak, és csak az első hosszúlépés után képes értelmes kommunikációra az ember. (Ugye whollosi kolléga?)

Itt volt a Budai Váras borfeszt, sajnos nélkülem. Most meg három nap alatt sikerült megjárni a Szekszárdi Szüreti Napokat (gyermekáldás megünneplésével egybekötve) közben a három napból kettőn persze a regulár munkahelyen is meló (imádom a hétvégéket). Nem akarok keseregni, de felhasználnám a lehetőséget, hogy kalapot emeljek minden egyes (bárhova) kitelepülő borászat családon belüli vagy éppen külsős munkatársai előtt. Mert ha jól tippelek, még soha senki nem emlegette őket meleg szavakkal, senki írt mondjuk arról, hogy két órával zárás után is képes volt még elviselni az eltorzult ábrázatunkat, és kitölteni a bort a poharunkba.

Pedig érdemes egy percre belegondolni, hogy mekkora önfegyelmet kíván ez, őszintén, jókedvűen hosszú-hosszú órákon keresztül. Emberfeletti, fizikailag és szellemileg is megterhelő, és nem mindig kifizetődő. De ha valaki egyszer szerelmes lesz a borba, akkor meg fogja tenni. Hogy miért? Igazán senki sem tudja, de aki egyszer belekóstol, az biztosan érzi. Szóval tényleg kalapemelés.

Szekszárdon mindenki igyon kadarkát, mindegy milyet, de tényleg. Egyszerűen nem találtam kivetnivalót egyikben sem, mindegyiket imádtam valamiért. De most Sebestyén Csabi a kadarka király, ez biztos. Pécsről annyi bizonyos, hogy a Lisiczáék 2010-es sauvignon blanc a legnagyobb király, az egyik legszebb 2010-es magyar fehérbor, amit eddig kóstoltam. De imádtam a Danubiana szintén tízes zöldveltelíniét is, meg Eberhardt György mohácsi merlot-ját 2008-ból. Meg sok minden mást is, de most valamiért képtelenség volt jegyzetelni. Lehet irigykedni a borfesztiválozókra, de igazából kőkemény munka ez, a pult másik oldalán meg egészen biztosan. Ez van, kezdünk kicsit belefulladni a borokba, de nem vagyunk még (művelt) alkoholisták, mert a bor az ugye nem alkohol. Esküszöm, tényleg lesz folytatása a vallomásos sorozatnak, amint vége az őrületnek.

Második kép innen.