Szesz, kávé, csokoládé

A tiramisù főleg olyan étel, ami csak akkor tiramisù, ha az összes szükséges hozzávaló belekerül. És nem cselezünk krémsajttal, instant kávéval, neadjisten rumaromával. Azokkal csak egy süteményt csinálunk, ami külsőleg hasonlít a tiramisùra.

Az atom csajozós süti receptjét most azért vettem elő hosszas szünet után, mert valahogy (nemcsak mennyiségben, de minőségben is) hálálkodni akartam Zseninek a fogpara alatt folytatott ápolási tevékenységéért. Aztán annak ellenére, hogy viszonylag könnyű elkészíteni, pepecselni azért kell vele, meg a belepumpálandó nyersanyag drága, mégha egy részét egyszer is kell csak megvenni.

Pont a drága nyersanyagok miatt rendes tiramisùt alig kapni itthon, viszont a népszerűsége miatt (ami valljuk be, a krém, csokoládé és szesz hármasában rejlik) kismillió változata létezik a háztartásokban. Nem is annyira a gyümölcsösek, de a klónok legtöbbje nyomokban sem emlékeztet nemhogy az eredetei, de egy rendes tiramisùra sem. Pedig tiramisù-kérdésben nácinak kell lenni, és (ismétlem) nem is annyira a mértékek, de a hozzávalók minőségének tekintetében.

A tiramisùnak Olaszországban nincs is akkora népszerűsége, mint más országokban, ahol a pizza meg a spagetti mellett szintén az olasz konyha jelképe. Ehhez kapcsolódóan marketingértéke miatt több tartomány is magáénak vallja, ennek megfelelően léteznek a tájegység alapú változatok. A tiramisù jelentése dobj fel, húz fel, ami elsőre a kávéra utalhat, el is fogadhatjuk, de sokkal valószínűbb az erotikus tartalom, izgass fel. Lévén a süteményt régen elsősorban a kuplerájokban szolgálták fel a vendégeknek.

A tiramisù titka, hogy végül is édes, de mégsem, krémes, de nem annyira, nem száraz, de nem is ázik el, szesz sincs benne annyi, hogy beálljunk tőle. Sütni nem szükséges, szóval grammra pontosan nem kell ügyelni a hozzávalókra, inkább az arányokra kell figyelni. Meg elektromos eszköz nélkül csak hard fokozaton álljunk neki, mi egyszer átestünk már a verd keményre kézi habverővel megpróbáltatáson.

A legenda szerint. Mert akármennyire meglepő, a tiramisù (első publikált) receptje idén lett csak harminc éves. Hiába készítenek mascarpone-t a 16., babapiskótát pedig a 15. század óta, a tiramisù viszonylag kései találmány. (Persze megjelenésében és jellegében hasonló sütemény volt már korábban.) Giuseppe Maffiolihoz és a Le Beccherie étteremhez, meg a Vin Veneto egyik, 1981-ben megjelent számához kötik. (Szesz nélkül, jelzem.) Van, aki Carminantonio Iannaccone-hoz köti, meg Trevisohoz, és 1969-re datálja, megint másnál Sienában jelenik meg először, amikor is III. Cosimo Toszkánai nagyherceg látogatása alkalmából készítettek ilyet.

Az biztos, hogy a tiramisù eredménye durvább, mint az ákszhatás, angyalok esnek és bugyik csúsznak földre, de még félrészegen hazaesve, az éjjeli érést megszakítva, hűtő előtt törökülésben is remek. Persze mi is trükközünk, most cseresznye likőrt használtunk, a tetejére meg keserű fekete csokit reszeltünk. Ja igen, mivel ugye a cucc nyers tojással készül, a szalmonellára ügyeljünk, főleg nyáron, nehogy szomorba forduljon az örömködés.

Innen okosodtunk, az első kép innen, a második meg innen való.


Terjesztem Facsén
whollosi 2 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroszex.blog.hu/api/trackback/id/tr433244117

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.