Februári szüret

Dél-afrikai bort (amit érdemes is meginni) nehéz itthon beszerezni, olyannyira, hogy a dél-afrikai ismerőseink is Németországból hoztak nekem két palackot (köszönet érte!). Mindkét bor a Zevenwacht pincebirodalom terméke, a Cape Town közelében elterülő, Stellenbosch névre hallgató régióból. Kétszáz hektáron gazdálkodnak mintegy kéttucatnyi fajtával, szóval nem kispályásokról van szó. A honlap tanúsága szerint nincsenek külön kategóriák, válogatások, az arculat egységes, profi a megjelenés, ja, meg egy francia borászati szaktanácsadó is van a biztonság kedvéért. 1800 óta nyomják a bizniszt, ez gondolom dél-afrikai viszonylatban is becsülendő.

Az első bor egy pinotage volt 2009-ből, csavarzáras megoldással. Ez a fajta Dél-Afrika sajátja, 1925-ben hozták létre a Stellenbosch Egyetemen a pinot noir és a cinsault fajták keresztezésével (akkoriban a cinsault-t hermitage néven ismerték, innen ered a szóösszetétel). Még soha nem találkoztam vele, fogalmam sem volt, hogy mit is várjak a bortól. A pohárban gyönyörű rubin színnel csillogott az őszi napsütésben, illata meg az első pillanattól erőteljesen kávés-csokis, meg szép piros gyümölcsöket is érezni. Levegőn jön egy kis likőrösség, de alapvetően ez is jól áll neki, ismeretlen, izgalmas az illata, rétegzett, könnyű belefeledkezni. Kóstolva hasonló izgalmak, a kávé meg a kakaó uralkodik, szép dús tanninnal és éppen elegendő savval,a  háttérben kellemes erdei gyümölcsök. Terebélyes és megint rétegzett. A tizennégyes alkohol szépen melegít a gyomorban. Az őszi naplemente és a bor ismeretlen, de nagyon izgalmas jegyei szépen egymásra találtak, pár percre beállt a harmónia. Ebben a pillanatban három és fél palackos lenne, de hazavittem a palackot, és egy jó óra múlva nagyon ellaposodott, vesztett az izgalomból. Így marad a három palack, de szégyenkeznie nem kell, igazi egyéniség, fel is keltette az érdeklődést további pinotage-ok iránt.



A második palack egy 2007-es Syrah, a fajtáról azért már több elképzelésem volt, bár főleg magyar syrah-k tapasztalatai alapján. A szín megint tetszetős, egy árnyalattal sötétebb az elsőnél. Bőrös, animális jegyekkel indít az illata, aztán jön megint pici kávé, sok fás jegy és még több erdei gyümölcs. Chilis csokira emlékeztet az íze, széles, szétterül a szájban. Csersav hibátlan, a korty hosszú és tartalmas. Idővel jön a fűszeres-borsos illat is, szóval minden a helyén, de valahogy nem igazán mozgat meg. Kevés az izgalom, a váratlan húzás, hívhatjuk akár finesznek is. Hibátlan könyv, de még egyszer biztosan nem olvasnám el. Három palack ez is, de a megúszós, átlagos fajtából. Az ígéretek szerint további dél-afrikai borok érkeznek hamarosan.


Terjesztem Facsén
Tony D'Amato Véleményezem

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroszex.blog.hu/api/trackback/id/tr603307896

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.