Pitét, levest, s mi jó falat, szem-szájnak ingere

Pedig minden évben masszívan rágyúrt a család, de ha valamit zsigerből utáltam gyerekként, az a sütőben sült sütőtök/vajtök/sonkatök volt.

Pedig kint hideg, borongós és sötét őszi délután, este, szél, eső, belül barátságos meleg, a sütőben mosolygós tökszeletekkel. Ennél kevés giccsesebb képet nem is tudok elképzelni. Talán a bébiételek megtépázta tudatalatti miatt kerültük el eddig, de az sem véletlen, hogy megkomolyodva, nyitottabb szemlélettel pont hogy ellenkezőleg viszonyulunk a régen megvetett ételek felé.

Azért vakarjuk Zsenivel a fejünket, ahogy nézzük a konyhaasztalon fetrengő tököket, a nagyszülők ajándékát, így együtt már elég sok. Akkor most mégis mit és hogyan?

A vitaminokban rendkívül gazdag, előfordulásában sokszínű tökök Amerikából származnak, víz- és tápanyaggyűjtő képességüknek hála igazi szupernövény. A népszerűsége ellenére sokan keverik kinézetben, elnevezésben a sütő/vaj/sonkatököt, pedig a cucurbita maxima és a cucurbita moschata két különböző faj.

A legegyszerűbb sütőtökös vacsora, ha felszeleteljük, betesszük a sütőbe, aztán magában, mézzel, dióval, esetleg körtével megesszük. De kipróbált ez is, ez meg gyors és egyszerű. A leveses receptet meg adjuk holnap.


Terjesztem Facsén
gasztroszexisták Véleményezem

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroszex.blog.hu/api/trackback/id/tr53332034

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.