Fácán a tálcán

Ha nem kell sörétet piszkálni, akkor a gyakorlatát nézve fácánlevest csinálni néhány apróságtól eltekintve pontosan ugyanolyan, mint tyúkhúslevest. Legalábbis most már így gondolom. Azért hasznos, ha a családban van egy olyan keresztapa, aki nagy vadász hírében áll, és úgy vág hozzád egy előkészített fácánt, mint nagymamád kiskorodban a negrót. Vártam, ízlelgettem és tervezgettem a dolgot, aztán a múlt héten rászántam magam. Megfőztem az első fácánlevesem.

Persze anyámék és az ismerősök mondták, hogy az így finom meg úgy finom, de az alapanyag beszerzése nem olyan egyszerű. Rosszhírű nagyapámmal (aki falusi állatorvosként rendelkezik fácános kapcsolatokkal) nem ápolunk túl jó kapcsolatot, tehát ez a vonal kiesett. Szerencsére lett egy barátnőm, akivel sok minden együtt jár, többek között, hogy van neki egy Afrikát is megjárt vadász keresztapja. Tőle kaptuk még a nyáron ezt a kis szárnyast és eddig váratott magára a fagyasztóban, hogy az őt megillető helyre kerüljön.

Azt gyorsan az elején tisztáztam is magammal, nagyon a levesen kívül mást nem érdemes csinálni belőle, mert ha nem fiatal a példány, száraz és szikár a húsa. Levesnek azonban ez tökéletes. Amilyen nagy lelkesedéssel néztem a recepteket, olyan keserűen rá kellett döbbennem, hogy semmi különös nincs a fácánlevesben. (Már elkészítés tekintetében.)

A fácán nem őshonos hazánkban, de igen elterjed vadon élő madárfaj, mely a tyúkalakúak osztályába tartozik. Vadászható, ennek idénye jelenleg is tart, merthogy a fácán nem veszélyeztetett faj. Őshazája Ázsia és azon belül is főleg a Kaukázus. Kétféle módon szokták vadászni. Az egyik az úgynevezett hagyományos hajtóvadászat, a másik pedig a keresővadászat. A fácánok főleg rovarokkal és magokkal táplálkoznak.

A leves végül három és fél óra alatt készült el, és azt kell, hogy mondjam mindenkinek igaza volt. A hús tényleg száraz, viszont nagyon finom. A leves pedig sokkal tartalmasabb, mélyebb és összetettebb ízű egy szimpla csirkehús levesnél. Érdemes egyébként hagyni elfőni a levet, hogy minél jobban koncentrálódjanak az ízek. A recept pedig holnap következik.

(Az első kép a bajsai vadászegylet logója, innen van. Bajsa meg Szerbiában.)


Terjesztem Facsén
Vallásos 3 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroszex.blog.hu/api/trackback/id/tr583404157

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Attilajukkaja 2011.11.23. 09:14:56

"a levesen kívül mást nem érdemes csinálni belőle"
Nagyon egyetertek!
Viszont ha megfott a leves, a madar szaraz mellhusabol, combjabol pastetomot szoktam kesziteni eloetelnek. Ha raszanom az idot, akkor a pastetom egy reszet kis derelyekbe (ravioliba) toltom, es az megy vissza levesbetetnek.

vallásos · http://gasztroszex.blog.hu/ 2011.11.23. 10:15:05

Na erre nem is gondoltam de jó ötlet, legalábbis a pástétom! A derejére így látatlanba nem biztos, hogy lenne türelmem.

Attilajukkaja 2011.11.23. 12:49:27

@vallásos:
Koszonom!
A derelyehez nekem sincs mindig. Hm. De EGYSZER mar elofordult ;o)
A pastetom pedig egy jo menekulesi ut mindenfele maradek husokhoz. Hogy ozbol kacsabol vagy facanbol keszul, teljesen mindegy, mert az ember ugyis daral hozza egy csomo szalonnat. Az igazi izet az adja meg, na es a fuszerek. Amugy a pastetom is egy eleg melos dolog, de legalabb nem megy ka'rba a hus! Arrol nem is beszelve, hogy milyen elegans :o)