Háj, háj, háj

New-Year-of-Pig--25648.jpgA hájastól eddig távol tartottuk magunkat, sőt, őszintén szólva sokáig nem is nagyon ettük fiatalkorunk szűklátókörűsége miatt. A tartózkodásunk végül egy pillanat alatt omlott össze, nem utolsó sorban Zseni nagyanyjának köszönhetően, akár bár inkább nyolcvan már, de azért még mindig maga nyújtja a hájas tésztát.

Nemcsak a hájas készítésnek, de még a hájas fogyasztásának is megvan a maga rituáléja, időszaka, hangulata, mint az egyik legütősebb édességünk. Sokat amúgy sem lehet belelő enni egyszerre. De hatékony módszer a fej hátrahajtása, szájunk kitátása, bal kézzel a hájas derekára csippentünk, jobb kézzel pedig ráhelyezzük a nyelvünkre. Nyilván ha nagy, akkor harapunk belőle.

A hájas tészta lényegében leveles tészta, csak a hajtogatás során tiszta zsírt kenünk a tésztára. A háj meg laza zsírszövet és az állatok beleit védi. Sok helyen kiolvasztják zsírrá, pedig régen kivágás után eltették, besózták. Mivel hideg hatására megdermed, melegben szinte kenhetővé válik, kenyérre kenve fogyasztották, vagy bőr és fém kenésére használták: már ha megromlott. A hájas tészta a zsír elterjedésével együtt vált népszerűvé, és szorította ki a vajat sok konyháról.

Persze a boltban ma már kapunk előre elkészített hájas tésztát, sőt nem is kell annyira bennfentes hentes ismerős, hogy rendes hájhoz jussunk. Nekünk azért a végső lökést az adta, hogy Gézapapa lehántott egy méteres méretes darabot a sertésről, és aprítani is akarta töpörtyűnek, amíg rá nem kiáltottunk.

Otthon rákészültem Zseni meglepésére, de gyakorlatilag nem jutottam tovább az első körös pihentetésnél. Az irodalom ugyanis a háj feldolgozására kínálja a darálós vagy a kaparós módszert. Egyik sem sokkal jobb a másiknál. Miután szabad kézzel a hártya nagy részét lefejtettük, a sok szövetdarabot nem tudjuk kiműteni, tehát vagy késsel kell kapargatnunk, míg „zsírt” nem kapunk,bvagy beletömködjük a darálóba, de utána piszok meló lesz kipucerálni a szerkezetet.

(Nem győzzük először hangsúlyozni, mi már majdnem türelmetlenek lettünk, aztán láttuk, hogy mit csinál a fakanállal a daráló.) Viszont a meló nagy részét nem is hájazás jelenti, hanem a tészta hajtogatása és kinyújtása, pihentetése, amire rá kell szánni egy délutánt, nem érdemes kapkodni, mert elszaródik az egész.

Végezetül még talán annyi, hogy kevés szebb dolog van annál, mint amikor a tésztába összegyúrt háj felolvad a sütőben, és meg/egybeolvasztja a lisztet. Recept róla vasárnap, mert holnap meg Marcsi.

A kép innen.


Terjesztem Facsén
whollosi Véleményezem

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroszex.blog.hu/api/trackback/id/tr883431356

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.