Bátai illatos

Egy hete éppen a Szekszárdi borvidékről szóltam, és vallásosnak köszönhetően közben sikerült egy olyan bort is bontanunk, amely tökéletesen bemutatja, hogy miért is szeretjük annyira a szekszárdi borokat (főleg a vöröseket).

Bősz Adrián 2009-es Menoir-ját vettük górcső alá. Adrián Bátán alkot, ott található a családi pince, főállásban pedig ő felel a szekszárdi Bodri Pince boraiért is. Jól ismerjük a borait, és nem nagyon sikerült még bennük csalódnunk, legyen az rajnai rizling, kadarka vagy éppen a Báta Cuvée. Ez a menoir a bátai Cenege dűlőben termett, hazánkban pedig már több mint száz éve jelen lévő fajtáról van szó, Mathiász Jánosnak köszönhetően került hozzánk Franciaországból.

Ott mernon noir néven fut, nálunk pedig az évtizedek során átment jó pár névváltáson, volt medoc noir, aztán kékmedoc, jelenleg pedig menoir néven találkozhatunk vele a boros címkéken. Nem igazán vagyok oda az illatos fajtákért, vörösek esetében meg főleg nem (a menoir meg pont ilyen), de ez a bor engem (is) levett a lábamról. Korán érő és jó cukorfelhalmozó a fajta, és a kékszőlők között ritka élénk muskotályos jegyeket hordoz magán, ezért rosszul megválasztott szüreti időponttal könnyedén pacsuliba fulladhat a bor.

Szerencsére esetünkben erről szó sincsen, bár nagyon intenzív az illata, de semmiképpen sem túlzó vagy tolakodóan muskotályos. A pohárban frissen, fiatalosan mozog, sötétlilás tónusokkal. Erőteljes és összetett az illata, sok-sok kerti virág, kellemes rózsás öblítő és egy nagy adag ibolya jellemzik. Egészen elragadó, valószínűleg a női szíveket is megdobogtatja, levegőzve társul még illatába egy kis kávés tónus is, muskotályos jegyek csak kiegészítő díszek a háttérben. Izgalmas, szép. Kóstolva meg szinte beleharaphatunk a borvidékbe, nagyon kellemes savak vezetik, tanninját szinte nem is lehet érzékelni.

Ann Peebles a memphis soul egyik legautentikusabb képviselője. Az 1947-es születésű énekesnőnek nagyon durva hangja és kiejtése van, bár nem hiszem, hogy utóbbi miatt kerülték volna el a nagy díjak. Azért nagyon szépen dolgozott, sok lemezt kiadott, mások ismertebb száma az I can't stand the raind.

Az egész korty egy nagy gyümölcskosár, könnyedén harapható, ress fekete bogyósokkal, ibolyás ízekkel. A lecsengésében jelentkező pici kesernye nem negatívumként jelentkezik, inkább megmenti a bort a gejl zárástól. Mert bizony a tizenhárom és feles alkohol jól befűt, és édesíti a korty végét. Ez lehet az egyetlen kifogásom a borral szemben, egy picit vékony a teste a magas alkoholtartalom cipeléséhez, de éppen csak egy árnyalattal. Azért így is simán betoljuk hárman a palackot (vallásos szokás szerint harapja a kortyokat), nem kell különösebben szellőztetni vagy boncolgatni, inni kell, nagy társasággal, igaz, hamar csomót köt az ember nyelvére, ha nem vigyázunk. Nagyon szép iskolája a fajtának, egész pici egyensúlyproblémával, így Bősz Adrián 2009-es Menoir-ja simán megérdemli a háromésfél palackot, főleg 1890 Ft-ért.

Adriánról szóló írás van még itt, a menoir-ról meg szépen összeszedett infókat olvashatunk itt. A képet a Pannon Borboltról kölcsönöztük, ahol ahogy látom, meg is lehet rendelni a bort. Az üvegtáncos kép meg innen van, baromi jó képek és érdekességek vannak még a bátai népszokásokról, hajrá.
 


Terjesztem Facsén
Tony D'Amato Véleményezem

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroszex.blog.hu/api/trackback/id/tr624071414

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.