Szárazborsznobok kíméljenek!

Régóta szemeztünk már egymással, régóta készültünk a kóstolásra, és a blog születésnapján végre sikerült megismerkedni a Varga Pincészet (Magyarország kedvenc borászata) Töpszli elnevezésű édes pinot noir-jával. (Annyira buzgók voltunk, hogy egymástól függetlenül) két palackot is sikerült begyűjteni belőle, whollosi kolléga is úgy gondolta, hogy ez a jeles alkalom tökéletes lehetőség a nevezett bor megkóstolására. Legalább volt kontrollpalack, nem mondhatja senki, hogy mi nem adunk esélyt az édes vöröseknek.

Jó egy éve, mikor először találkoztam ezzel a borral egy ismerősöm polcán, és nem is figyelek fel rá, ha nem olvasom el a hátcímkét. Ami elég komolyan kiverte a biztosítékot nálam, és már írtam is a kis monológomat, amit abba is hagytam, mivel nem kóstoltam meg a bort, nem lett volna jogos így fikázni.

Szóval a hátcímkén keményen megy az érvelés az édes vörösek mellett, mert állítólag a világ híres, nagy borainak jelentős hányada édes vörösbor (várjuk a megfejtéseket). De az átlag borissza is megkapja a magáét egy teljesen új terminus technicus képében: mi vagyunk a „szárazborsznobok”, akik már a fehér édesek ellen is ágálnak. Pedig nem is, sőt még édes vörösből is ittam finomat, profin elkészítettet, de az év napjainak kilencvenöt százalékában biztosa nem édeset szeretnék inni, fröccsbe meg főleg nem. Egy szó, mint száz, ez a szép arany hálóba bújtatott bor hívatott arra, hogy megmutassa az eltévelyedett borívónak, hogy milyen szép is tud lenni egy a természet által megédesített pinot noir. Én megadtam neki az esélyt.

A DMR módszer, a Töpszlinél is ezt alkalmazták:
Az utóbbi években megnőtt a kereslet a természetes maradék cukrot tartalmazó borkülönlegességek iránt. Az ilyen típusú borok előállítása ugyanakkor nagy termesztési kockázattal jár. Ez a kockázat egy új szőlőtermesztés-technológiai megoldással, az un. D.M.R. (másodlagos érlelés) módszerrel csökkenthető. A módszer lényege, hogy szálvesszős metszésű tőkék esetében a tervezett szüreti időpont előtt 1-2 héttel a szálvessző, illetve kétéves fás rész eltávolításával hatást lehet gyakorolni a szőlő fiziológiás folyamataira, amelynek következtében a szőlőbogyóban a cukor, a savak, az íz és aromaanyagok koncentrálódnak. A módszer késői szüret esetén is alkalmazható, a hatás itt még kifejezettebb. Nagy előnye a módszernek, hogy a hagyományos késői szüretelésű tételekkel szemben, ennél a módszernél a mustban található íz és aromaanyagok nagyobb koncentrációban, de közel az eredeti arányban maradnak meg, így a belőlük készített bor megőrzi fajtajellegét.

A pohárban a megszokott pinot-s árnyalatoknál sötétebb tónusok jönnek, egészen könnyedén mozog a pohárban. Illata kezd egy kicsit elbizonytalanítani, néhol sherry-re, sangria-ra emlékeztet, néhol kis wax és cukros viasz ugrik be. A levegő nem igazán válik előnyére, jön egy kis penész illat (halványan rothadt gyümölcsök) is, én valamiféle koncentrált édes gyümölcsösséget vártam volna, sajnos az nem jött. Vallásos megfogalmazása szerint olyan szaga illata van, mint az édes cherry-től kiöklendezett gyomortartalomnak, és saját tapasztalatok alapján egyet kell vele értenem. Ízben talán egy fokkal jobb a helyzet, de a rendezettség nyomait itt is nehéz felfedezni. A cukrosság visszafogott, nem émelyítő, halványan töppedt gyümölcsök is jönnek, a lecsengésben viszont a kesernye viszi a prímet.

Nagyon nehéz megfogni valamilyen ízjegyet benne, szinte nyom nélkül tűnik el a szájból, és a kesernye miatt nem feltétlenül kellemes az utóíz. Hiányzik az izgalom, nincsenek koncentrált ízek, hosszan tartó zamatok vagy valami, ami miatt töltenék magamnak még egy pohárral. Igazán még desszert mellé sem tudom elképzelni, mert nem elég erőteljes, könnyedén elnyomná az étel. Fura kísérlet ez a Töpszli, mert az biztos, hogy az édes vörösek (és a Varga Pincészet) kedvelőinek ez így kevés, nem elég cukros, és ráadásul még drága is (a többihez képest).

A másik tábor (például én) sem tud vele mit kezdeni, mert tudja, hogy az ezzel a módszerrel készült tételek igazán csodálatos illatokkal és ízekkel tudják megajándékozni azt, aki szakértelemmel nyúl az alapanyaghoz, de ezek ebből a borból hiányoznak (ezért már nyúlok is a jól megérdemelt rizling fröccsömért). Nem az a baj ezzel a borral, hogy édes vörös, hanem az, hogy nem finom, nagyon nem. Ehhez képest a legmagasabb polcról emeltem le a METRO-ban 1220 jó magyar forintért (a Pincészet online boltjában 1365 forint), ami azért nem aprópénz, lássuk be. Hosszas gondolkodás után sem tudok egy palacknál többet adni a Varga Pincészet 2010-es Töpszlijének. Az ízlés pedig nem vita tárgya, ugye (képzeljük el ezt a bort jó zsíros húsokhoz, ahogy a címkén található ajánlás írja).

A hátcímke:
„De gustibus non est disputandum”, az ízlés nem vita tárgya. Mégis gyakran próbálkoznak vele. A szárazborsznobok már a fehér édes borok ellen is ágálnak, az édes vörösborokat pedig a borkultúra elleni bűnténynek tartják. Holott Európa híres nagy borai között sok az édes vörös, és a történelmi Magyarország területén is nagy hagyományai vannak a természetes édes vörösborok készítésének. A Pinot Noir fajta különösen alkalmas édes bor készítésére, ugyanis rendkívül jól cukrosodik, és mivel szeptember közepi érésű, gyengébb évjáratokban is megbízhatóan beérik. A cukortartalom növelése érdekében egy új, Franciaországból származó eljárást alkalmaztunk, amelynek lényege, hogy a szőlő teljes érésében elvágjuk a fürtöket tartó szálvesszőket, és így megszűnik a kapcsolat a gyökérzet és a fürtök között. A szemek néhány hét alatt megráncosodnak, betöppednek az ízeknek és a cukortartalomnak nagy koncentrációját hozva létre. A bor fantázianevét a ráncos, töppedt szőlőszemek látványa ihlette. A Töpszli színe visszafogottan vörös, illatában és ízében sherrys jelleg dominál érdekesen párosulva a meggy és utóízében a csokoládé ízérzetével. Fogyasztását szobahőmérsékleten zsíros húsokhoz, fűszeres ételekhez, érlelt sajtokhoz ajánlom.
 

A zene volt már, de azért úgy gondoltuk, illene betenni ide. A képet innen metszettük. Varga fanoknak megnyugtatásul: A Ház Bora sorozatban vannak is szép tételek, és akkor az Aranymetszésről nem is beszéltünk. Ár-érték arányban meg főleg.


Terjesztem Facsén
Tony D'Amato 17 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroszex.blog.hu/api/trackback/id/tr44113117

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Türkménbasi 2012.02.20. 16:17:27

Nos, ettől a poszttól sem lettem édesvörös rajongó.
Bár ittam már olyan édesveres portóit (LBV) amitől csak néztem mint a lukinyúl. De asszem' ezt a szintet itthon nem a Vargától kell várni.

pluto111 2012.02.20. 16:54:05

@Türkménbasi: Tudtommal a portói az inkább már a likőr kategória. A korábbi évek terméséből készült párlattal javítják fel.

Türkménbasi 2012.02.20. 17:00:43

@pluto111: Igen, ez eljárást avinálásnak hívják. De nem feljavításról van szó, hanem az erjedés megállítására használják. A magas alkoholtartalom megöli az élesztőgombákat, így azok nem tudják az összes cukrot megenni, a bor édes marad.
Ennek ellenére a portói borként szerepel a köztudatban, és ez engem sem zavar.

kennyking 2012.02.20. 17:17:27

Lehet, hogy szárazborsznob vagyok, de amikor megláttam a flaska fotóját , kirázott a hideg.

Kósza 2012.02.20. 17:28:46

Sikeres ember nem iszik Varga bort.

oOMoHiOo (törölt) 2012.02.20. 18:08:21

@Kósza: +1

Alapvetően ott lett elbasszarintva az egész, hogy Varga pincészet. Innentől kezdve már csak lejtmenet lehet, amit nem is cáfolt meg a teszteredmény sem.

Mondom ezt úgy, hogy volt az életemnek oly szakasza, mikor szinte csak Varga féle - édes! - vöröseket fogyasztottam. Na jó, mondjuk olyan szakasza is, amikor vbk-t :D

zum trucc 2012.02.20. 18:18:21

Nagyon hiteles a cikk, bár ezek után én ezt a bort megkóstolni sem fogom. A pincészettől is tartózkodom a továbbiakban is.
Amúgy én az édes bort szeretem, a tokaji (szamorodni, aszú, fordítás) általában nem rossz, leszámítva a túl olcsó hipermarketes szamorodnitételek egy részét. De életem legfinomabb édes bora bizony vörös volt.
Mondhatni, az az egy pohár bor mentett meg a borivásnak.

Pierr Kardán 2012.02.20. 19:10:52

A cimke "szárazborsznob" jelzője teljesen illik rátok! Elméletben levezettétek, hogy az édes vörösbor nem jó, majd ezt alátámasztottátok a kóstolással. Ráadásul melléraktatok egy csomó lealacsonyító jelzőt. Nem vagytok objektívek, legközelebb ne kóstoljatok olyasmit, amivel szemben elfogultak vagytok :-((

Mikrobi 2012.02.20. 23:12:42

Szárazborsznob nem vagyok, csak a Varga borai selejtek mind, egytől egyig. Csöppet sem csodálkozom, hogy penészízű volt a bor, amikor az összes szőlőt innen-onnan vásárolják, nem válogatják, hagyják megrohadni, ilyen alapanyagból készül az összes boruk.

Gasztroszex - Tony D'Amato · http://gasztroszex.blog.hu/ 2012.02.20. 23:30:45

@Pierr Kardán:
Az első felvetésre: "Pedig nem is, sőt még édes vörösből is ittam finomat, profin elkészítettet,..."
Sehol nem állítom, hogy az édes vörös bűn lenne.
Lealacsonyító jelző szerintem nincsen a leírásban. Minden kóstolásnál feljegyzésre kerülnek a meghatározó illat- és ízjegyek, most is ez történt. Az más kérdés, hogy a vallásos által megfogalmazott jelző az illattal kapcsolatban nem sarkall a bor megkóstolására, de sajnos komoly igazságtartalmat hordoz.
Nem az előítéletek miatt kapott ilyen értékelést ez a bor. Az első (fél) pohár lenyelése után nem tudott semmi olyat nyújtani, ami miatt töltenék magamnak még egy pohárral, és jóízűen meg tudnám inni. Nem hibás bor, egyszerűen nem finom. Az alapvető probléma pedig az, hogy ennyi pénzért rengeteg kitűnő bort lehet vásárolni, akár édeset is.

Gasztroszex - Tony D'Amato · http://gasztroszex.blog.hu/ 2012.02.20. 23:34:18

@Kósza: @oOMoHiOo:
Alapvetően egyet értek veletek, de annyit azért le kell szögezni, hogy náluk is akad egy-két szép tétel. De sajnos ez kb. a termékpalettájuk 0,5%-át teszi ki.

Franci1969 2012.02.22. 14:01:05

haha érdekes és vicces leírás, nem tudom megítélni, mennyire igaz, vagy szubjektív, mindenesetre tanulságos volt.. :))

/off/
életemben egyszer kóstoltam édes vöröset, barátaink, nagyon kedvesen, jószívűen kínálták, ráadásul ízlett is nekik, úgyhogy az első korty lenyelése után próbáltam nagyon kedvesen és nagyon gyorsan nagyon másfelé keresni elfoglaltságot (hogy ne mutassam az arcomat, na. :))

Nina Skye 2012.02.23. 20:13:40

A Varga miert a legjobb pinceszet?!

Hamar edes bort akarsz inni: egyszer kaptam egy Szelemenhegyi Nektar nevezetu csodat, amit nem tudok mas nevvel korbeirni, csak hogy "ambrozia"...ha valaki ismeri, es tudja hol lelem fel, megkoszonnem, soha tobbe nem talalkoztam vele, kicsit hajaz a Degenfeld Muscat Luneljere, de meg gyumolcsosebb anelkul, hogy gejl lenne..

Gasztroszex - Tony D'Amato · http://gasztroszex.blog.hu/ 2012.02.23. 22:24:29

@Nina Skye:
A Varga borok címkéjén található "Magyarország kedvenc borászata" jelzőre céloztam. Hogy ezt mi alapján, és kik osztották ki, az számomra ismeretlen, de ők bátran használják. A honlapon is ezzel fogadnak.

Szelemen-hegyi nektárt Nagyrada közelében keress a Balaton-melléki (egykori Zalai) Borvidéken. A Cezar Pincének (is) van nektár szőlője, lehet, hogy onnan származott az a bizonyos "ambrózia".
www.cezarpinceszet.hu/home

A Kunsági Borvidéken található Béla Borászat is készít édes nektárt, volt szerencsém hozzá, és bizony nekem is nagyon bejött.
www.belaboraszat.hu/index.php?id=borkulonleges

Online Távmunkás · http://onlinetavmunka.blog.hu 2016.12.28. 11:10:22

@Nina Skye: A Varga pincészet az egyik legnagyobb az országban, ezt issza mindenki...