Sósat is, édeset

Külföldi utazások alkalmával persze rápörgünk adott ország konyhájára, de amit különösképpen szeretünk, azok a különböző pékáruk. A lepények, croissantok, leveles és zsíros tészták, burekek, a hajtogatottak és kelesztettek, a fujtósak és párnapuhák, mazsolával, túróval, hússal vagy csokoládéval töltöttek. Sósat és édeset egyaránt.

Egész egyszerűen azért, mert a kis pékségek/pekara-k/bakery-k/Bäckerei-ek/panetteria-k stb. ez egyik legjobb helyszínek arra, hogy megérezzük egy ország lelkiállapotát. Egy nemzet mindennapi kenyerét árulják, majdhogynem fast food-ot, de mégsem. A pékségeket azért is szeretjük, mert a termékek otthoni reprodukciója nem mindig sikeres.

Leszámítva az évtizedek alatt tökélyre fejlesztett napi rutint, ez azért is van, mert például az átlag háztartásban nincs meg az a konyhatechnológia, ami az ismert és szeretett minőséghez kell. Ráadásul ezek a tészták időigényesek: például (a tisztességesen elkészített) hamburger zsemléhez majd nyolc óra kelesztés, gyúrás, pihentetés satöbbi is szükséges, míg olyan lesz, hogy.

Rendszerint hiányoznak az archeoreceptek is. A helyzetet csak bonyolítja, hogy (úgy általában mind) a lisztes ételeknél a mennyiségek és a mikor mit meddig különösen fontos, nem a megengedő és el lazázó ételekről van most szó.

Valami olyasmit vártam a Michel Roux tésztavarázstól, hogy kicsit rendszerezzen, egyértelműsítsen, tiszta vizet a pohárba, jól használható receptekkel. S bár a kötet inkább a francia és angolszász péksüteményekre és tésztákra fókuszál, s a fejezetek is ekként, a főbb nemzetközi tésztatrendek alapján alakulnak, nem fognak idegenként viselkedni a magyar konyhában sem.

Tudtátok, hogy a roux lényegében a lisztes rántás, minden sűrítésnek alapja, franciául. Roux nevű település is van, méghozzá Belgiumban, vallon területen, ahol a helyi üveggyárban az 1885-86-os sztrájkok idején 12 embert lőttek le a csendőrök.

Elég praktikus, a receptleírások inkább gyakorlatiasak, áttekinthetőek, ezek mellé még belefér néhány szép kép meg folyamatfotó. Az is igaz, hogy a könyvet nem fogjuk becipelni főzéshez, lisztes kézzel, pláne tojásos késsel nem fogunk hozzá nyúlni, ahhoz túl nehéz, túl tiszta.

Elsőre talán hiányoltuk, hogy mondjuk a kenyerek, kovászok hiányoznak belőle, de végül is fölösleges lett volna felduzzasztani ekkorára a könyvet. Némi általános guide van a kezdőknek, de azért kis tapasztalat sem árt a receptekhez, vagy legalábbis át kell gondolni, hogy mit hogyan szeretnénk meggyúrni és megsütni.

A tésztafajták kaptak külön és általános leírást, szóval van jó alapunk elindulni. Olyan örökzöldek is helyet kaptak, mint a pizza, a leveles, a guiche, az égetettek, croissant és rétestészták, szóval minden a mártásokon túl, de még a kenyéren innen. (Profiterol rulez.) Apropó mártások, a függelékbe azért még belefért a majonéz, az angol krém, a francia krém, a hollandi és a besamel is. Mi az elmúlt hetekben leveles tésztáztunk, meg brióst készítettünk belőle. Hasznos könyv, nemcsak ajándékba.

A könyv recenziós példányát a T.bálint Kiadó bocsájtotta a blog rendelkezésére. A könyvajánlót új bloggerünk, mesterzw jegyzi Pécsről.


Terjesztem Facsén
gasztroszexisták Véleményezem

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroszex.blog.hu/api/trackback/id/tr524169245

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.