À la carte – a gasztropoly

Ha ezzel a játékkal próbálnád beoltani a kölköt a főzés örömével, kizárt, hogy aktiválódnak a gasztrofil génjei. Viszont ha nem vagyunk modoros, túlkomoly emberek, akik megrögzötten keresik mindennek az értelmét, akkor a karton kaják és a műanyag nyúlbogyók bökdösésével jól el lehet lőni azt az időt, amíg megérik a pörkölt. Az À la carte-t előpakolva általában egyből odalesz minden tekintélyem. Hogy mit nevezek én társasjátéknak? Nos igen. A dobozába pillantva elsőre az óvodai főzőkészletem jutott eszembe, de a játékszabály és egy dobókocka jelenlétét végül társasjátékra utaló jelekként fogadtam.

Móka és kacagás négy személyre:

  • 1 db 8 éves vagy idősebb enni/játszani szertő gyerekek, gyereklelkű felnőtt
  • játékra alkalmas asztal
  • humor, ízlés szerint
  • 8 kiló magyar tallér
     


Főzési idő: kb. fél óra
Azoknak, akik a Gazdálkodj Okosan!-on vagy a Kinevet a végén?-en szedték össze társasjáték műveltségüket, megfordulhat a fejében, hogy most akkor „a nyúlon innen vagy a nyúlon túl?” miután asztalra került a játék. Nincs tábla se játék figurák. Csak kisebb nagyobb bizbazok. De ez akár üde újdonságként is hathat. Hatásvadász módon akár a 3D objects feliratot is a dobozra biggyeszthetnénk.


A játék célja nem kevesebb, minthogy mesterszakácsokká váljunk, több pontot gyűjtve, mint a többi szerencsétlen. A lehető legtöbb és legkiválóbb fogást kell elkészítenünk. A rendelések illetve a receptek többsége nagymamaborzasztó, bár ha a néni együtt kukoricázik az unokákkal valamelyik menő rajzfilm csatorna előtt, valószínűleg ő is megnyalja az ujjait, ha belenéz a dobozba. Elengedhetetlen legalább egy csipetnyi humorérzék, ugyanis a receptek enyhén szólva is egzotikusak, de egy-kettő felidézheti még az ovis trugymákolásokat is. Többnyire egytől egyig valamelyik nemzeti kulináris büszkeség morbid paródiája, de van itt pár zsibbasztó szóvicc és karikatúra is, mint pl a Fish and chips vagy a pipázó hamburger.


A fogásokat végignézve az jár az eszünkbe, hogy kitalálóik vagy világbajnokok gusztustalanságban, de persze lehetnek csupán kalandvágyó ínyencek. Az viszont tény, hogy ezek a receptek erősen adják az alapot a játék hangulatához.



A játékmenet maga sokkal inkább köszönő viszonyban van egy szombat délelőtti gyerekvetélkedővel, mint az átlag társasokkal. A taktikának itt nem sok szerep jut, az ügyességnek és egy részben a szerencsének annál több, erre mindjárt rá térek.
Az előkészületek során mindenki megkapja a maga miniatűr főző csajkáját (avagy serpenyőjét) és szuper teljesítményű karton gázrezsóját. Plusz egy tálaló féleség a teljesített ételeknek. A kellékek között van még négy fűszertartó különböző színekben, a hátra lévő akcióinkat jelző fakanalak, egy kuka az elrontott ételeknek és egy mosogató (tudjátok miért).


Az asztal közepén szétterített illusztrált receptlapokból kedvünkre válogathatunk, a lényeg, hogy egyazon nehézségből, ha úgy tetszik színből egynél többet nem készíthetünk el. A másik, hogy megkezdett ételt muszáj befejezni. Benne van a pakliban, hogy odaég vagy elfűszerezzük, vagyis mehet a szemétre, végleg kidobva a játszmából egy receptet.


A főzőcske menete megegyezik a tasakos kínai cuccok fogyasztásra alkalmazásával: fogunk egy receptet, meglessük a hozzávalókat (felhasználandó fűszereket), amiket az A la carte világában valamiféle gyártási folyamatból visszamaradt műanyag hulladék reprezentál, és azt, hogy a rezsónkat milyen hőfokra kell felfűteni. A pöpec kaja elkészítésével annyi körön át bajlódhatunk, amíg jól esik, de körönként legfeljebb csak háromszor cselekedhetünk. Saját körben arra is lehetőségünk van, hogy elfogyasszunk egy csésze kávét, azaz kávészünetet tartsunk. A játék így hívja azt, mikor felhasználjuk akció kártyáinkat (csészéinket). Ilyenkor általában a többi játékosnak fogunk keresztbe tenni, vagy ők nekünk. Kedvencem mikor egy ilyen kávészünetben sunyi módon kicserélhetem az én odaégett galuskámat valakinek a majd tökéletesre készített fogásával, amivel már kínlódik egy ideje.


Szóval ha hozzáfogtál az egyik legnehezebb, de sok pontot érő recepturának, a Borban pácolódott, ázott csirkének, amihez mind a négy fűszerből egy-egy csipetnyi kell és majdnem teljes gőzzel kell üzemeltetni a rezsót. A tét nagy, pláne ha tökéletesre sikerül, mert ebben az esetben érdemrenddel díjazzák és három ilyen azonnali győzelmet jelent.

A tökéletest úgy kell érteni, hogy a hozzávalókból és csak azokból annyi kerül bele, amennyi kell, se több se kevesebb, és végül nem is ég oda. Más esetben a kettőnél több fűszer darabkától és bármennyi só kristálytól túlfűszereződik az ételünk, ha meg az előírtnál magasabb hőfokra áll be a rezsó, a mutatója odaég. A legrosszabb esetben kuka.
Most biztos szöget üt a fejedbe, hol itt az izgalom? A már emlegetett műanyag forgács egy keskeny szájú üvegcsében van, amiből úgy kell bele ügyeskedni egy határozott mozdulattal a megfelelő mennyiséget edénykénkbe. Nem rázzuk, csak felfordítjuk, és reméljük, kipottyan belőle a fűszer. Reméljük csak, hogy nm sókristály, merthogy a fűszertartókba sókristályokat is kevertek, ami meg ugye nem jó.

Ez volt a fűszerezés, tegyük fel sikerült. Hátra van még a megfelelő hőmérséklet beállítása, ami egy fűtőkocka segítségével történik. Ezzel a kockával dobva 1, 2 és 3 egységnyit tekerhetünk a rezsón, vagy egységnyit mindenki teker, esetleg a szomszéd mondja meg, hogy menyit állíthatunk. Nagyüzemi szívatás, persze.


Ha minden megvan a receptben leírtak alapján, és a fogás elkészült, kitehetjük a tálaló asztalkánkra. Aztán a serpenyőbe dobjuk a következőt… vagy sütünk egy palacsintát. A palacsinta elkészítése annyiban különbözik a többi fogástól, hogy itt nem kell a fűszerekkel szórakozni, van helyette viszont más buktató. A rezsó teljesítménye ennél bármi lehet, csak a legmagasabbnak számító 7. fokozatban ég oda. Viszont a palacsintának mindkét oldalát meg kell sütnünk. Akkor nyerünk, ha sikerül megforgatni a serpenyőben úgy, ahogy azt kell. Feldobva, megpörgetve és elkapva.

Mindent összevetve a fentiekből kitűnik, hogy az A la carte a kárörvendők játéka. És mint az ilyen egymáson röhögős dolgok, legjobban a gyerekeknek áll. Igazából ez és a képtelen receptek viszik a játékot. Az agyaláshoz szokott játékosok többnyire fintorogni fognak, nem úgy azok, akik egy könnyed, akár családi kikapcsolódásra vágynak összeveszés nélkül.

Örömmel jelentjük, hogy a rovat ötlete, a szöveg és a képek mind-mind Grabal munkája, bizony, neki köszönhető a blog új ruhája is. Az első kép innen van. A játékot pedig itt például meglehet venni.


Terjesztem Facsén
gasztroszexisták 2 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroszex.blog.hu/api/trackback/id/tr974292382

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.