Furcsa pár

Karácsony óta nem ittam már somlait, hiányzott már, nem is tagadom. Akárcsak most, az akkori tapasztalatokat megörökítő bejegyzés is a Kreinbacher Birtok egy boráról (is) szólt. Mostani alanyunk viszont nem fajtabor, és a pince Szent Ilona Borház sorozatának a tagja, mégpedig egy 2006-os Barát Szikla. A Szent Ilona borok elvileg szélesebb közönségnek készülnek, elérhető(bb) áron, megtalálhatóak például a METRO polcain is.

Egységes, igényes címkék, klasszikus somlai házasítások/fajták és egy hipermodern, teljes új feldolgozó jellemzik a termékcsaládot. A házasítás nevét a Somló déli oldalán található szerzetes barátra emlékeztető szikláról kapta.

Furmint és tramini. Akármilyen mélyre is ások az emlékeimben, nem tudom felidézni, hogy ittam volna ilyen házasítást. Fejben próbáltam prognosztizálni valamiféle képet a várható illatokról és ízekről, kevés sikerrel.

Tartottam egy picit a hordóhatástól is, lévén Kreinbacherék korai évjárataiban akadt szép számmal túlzóan fás tétel, amely nem hagyta kibontakozni a területet és/vagy a fajtát. Másrészről nagyon sokat vártam tőle, mert az elmúlt időszakban kóstolt kettőezerhatos fehér borok egytől-egyig nagyon szép élményekkel ajándékoztak meg. No, meg tetszett a mindösszesen 12,7-es alkohol is.

A pohárban fiatalos színek, olajos, de nem nyúlós, komoly gliceringyűrűvel, lassú lefolyással. Az illata már frissen bontva is hengerel, semmi nyitási sokk vagy megilletődöttség. Elsőre orrba csapnak az ásványos illatok, leginkább tüzes-vulkanikus jellegűek. Aztán jön egy nagyon szép hordós, érett (minimálisan petrolos) illatjegy, a végén meg egy leheletnyi traminis virágillat (rózsa?) bolondítja az egészet. Összességében dús, intenzív, érett, nagyon tartalmas az aromatika, egyedi, izgalmas. Ízben ugyanez az intenzív és nagyon tüzes ásványosság, egészen bizsergeti a gyomrot. Magas szerkezet, erőteljes savakkal, nagy lendülettel. Hengerel a korty, magával ragadja a kóstolót, nagyon jók az arányok, sok a glicerin, de a savak szépen repítik. A lecsengés előtt leheletnyi fűszeresség jön, a zárás pedig széles, hosszú és kellemesen glicerin édes, csipetnyi sóssággal. Az elsőre szokatlan párosítás abszolút jól működött, egészen remekül megkomponált, nagyon szépen össze érett, igazi somlai élményt nyújtó bor ez, a négypalackos kategória plafonján.

Az első kép innen,a zene pedig természetesen Florence + the Machine.


Terjesztem Facsén
Tony D'Amato Véleményezem

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroszex.blog.hu/api/trackback/id/tr34564163

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.