Csak orgazmus süteménynek hívjuk. A recept és legenda szájról-szájra jár. Hiszed is meg nem is, hogy valóban létezik, de csak addig, amíg át nem éled magad is.

Nekem is úgy mondták. A gyönyörtől remegve ecsetelték, hogy ez igen, ez a pasi aztán tudja. Próbáljam csak ki, nem fogok csalódni. Gyors, de annál nagyobb az élvezet. Mondom, kissé szkeptikusan, rendben, lesz egy édes délutánom.  Belevágtam, s nem telt el egy óra sem, valóban az ízektől hümmögve nyaldostam a szám.

Az eredeti recept Jamie Olivertől való, ropogós morzsás gyümölcstorta: balzsamecetben párolt vegyes piros gyümölcsök, körte, alma, s mindez összesütve egy igen egyszerű, vajas, morzsás tésztával. Csak éppen túlnőtt a csupasz szakácson.

Hogy miért orgazmus sütemény? A gasztroszex születésének egyik alapgondolata rejlik ebben. Az étel élvezete, a szájban keveredő ízek okozta élmény és az evés intimitása (nem beszélve a kiadott hangokról, mint hm vagy á) már-már érzékiséggé fokozódik.

Én ezt az indíttatást sokáig nem értettem, végül a sütemények világában felfedeztem az élvezet valódiságát. S hát a piros bogyós gyümölcsök akár a vörös ajkak, a cseppnyi balzsamecet pedig csavar egy savanyút az ízeken. A morzsa ropogós, angolul érzékelteti igazán a crunchy szó, szétroppan a fogak között, s felolvad, elomlik a gyümölcs lágyságával. Csupa érzékiség ez a sütemény. Színek, roppanás, édes és fanyar ízek. Szigorúan tűzforrón tálalandó, mellé egy gombóc vanília fagylalttal. A minőségibb fajtából.

Orgazmus gyümölcstorta 6 nőnek
(vagy három párnak)

A gyümölcshöz

• 1 hámozott, kicsumázott körte nagyobb darabokra szelve
• 1-1 pohár szeder, áfonya, málna, eper (vagy szezonális gyümölcsök)
• fél reszelt alma
• (650 g min érje el a gyümölcs összsúly)
• 4 evőkanál cukor
• egy jó löttyintésnyi balzsamecet
   

Használhatunk vegyes piros bogyós gyümölcsmixet, ha nincs szezonja a gyümölcsöknek, de készíthetjük csak szezonális gyümölcsökből (sárgabarack, alma, körte, eper, meggy). Érdemes azonban piros gyümölcsöt csempészni a süteménybe. Nem ajánlott a narancs, a banán, a kivi és az ananász. A lényeg, hogy a belekerülő gyümölcsök harmóniája meglegyen. Anélkül nincs orgazmus.

A tésztához

• 75-100 g sózatlan, hideg vaj
• 250 g finomliszt
• 1 lapos tk sütőpor
• 75 g cukor
• egy csipet só
• Másfél dl joghurt
• kevés királycukor a végén a tetejére

Így készítjük:

• Melegítsük elő a sütőt 190 °C-ra.
• Keverjük össze a gyümölcsöket egy széles serpenyőben, hogy könnyen tudjuk kavarni. Adjuk hozzá a cukrot és a balzsamecetet. Takaréklángon rotyogtassuk. Ha a gyümölcsök levet engednek, öntsük át egy tűzálló edénybe, tepsibe.
• Készítsük el a tésztát. Morzsoljuk a hideg vajat a lisztbe úgy, hogy finom, morzsás keveréket kapjunk. Adjuk hozzá a cukrot és a sót, jól dolgozzuk össze. Miután hozzáöntjük a joghurtot, egy laza, lágy tésztát kapunk.
• Oszlassuk el a forró gyümölcs tetején. A lényeg, hogy a kisebb-nagyobb tésztadarabok lazán fedjék be a gyümölcsöt.
• Szórjuk meg egy kis kristálycukorral, és előmelegített sütőben süssük aranybarnára. Kb. 30 perc alatt elkészül.
• Hideg vaníliafagyival szervírozzuk.
   

Nyilván rozéval készüljünk mellé. Eredetileg nem ezt szántuk, viszont a múltkori portugieser után bepróbáltuk a rozét is, és annyira ütött, hogy maradtunk ennél. Mondjuk ízben van is hasonlóság, ugyanaz a joghurtos jelleg itt is visszaüt, volt oportó is az alapanyagban. Illatban kissé visszafogott, aztán jönnek szépen lágyan az eperfélék. Meg a rágó. Túl harsány nem lesz, a kékfrankos rozék illatözönét sem éri fel, de azért nem panaszkodhatunk. Ízben teltkarcsú, a savak olyan természetesek benne, hogy észre se vesszük, a tizenkettőésfeles alkoholért köszi. Szájban sűrűbb, kajszi és sárgabarack jön, belesimuló CO2. Szódával is megy, a csavarzárért pedig külön plusz pont jár.

Három pont minimum, ezerkettőért megvehető például itt, onnan nyúltuk a képet is.

Az első kép innen van, Liz Canner fényképe. Tavaly így nőnapoztunk.

Ha ezzel a játékkal próbálnád beoltani a kölköt a főzés örömével, kizárt, hogy aktiválódnak a gasztrofil génjei. Viszont ha nem vagyunk modoros, túlkomoly emberek, akik megrögzötten keresik mindennek az értelmét, akkor a karton kaják és a műanyag nyúlbogyók bökdösésével jól el lehet lőni azt az időt, amíg megérik a pörkölt. Az À la carte-t előpakolva általában egyből odalesz minden tekintélyem. Hogy mit nevezek én társasjátéknak? Nos igen. A dobozába pillantva elsőre az óvodai főzőkészletem jutott eszembe, de a játékszabály és egy dobókocka jelenlétét végül társasjátékra utaló jelekként fogadtam.

A nosztalgia egy rohadék, mindig akkor jön, amikor a legkevésbé számítunk rá, aztán hirtelen távozik, magára hagyva az embert ködös gondolataival. (Elkapnám egyszer a grabancát, ha lenne neki, de miféle szó ez is, talán gyermekkoromban hallottam utoljára hasonlót konyakos ötvenesektől, attól a generációtól, amelyik szereti a mazsolát. )

Gondoltátok volna, hogy egykor az ország egyik legmeghatározóbb borvidéke volt a zalai? Ma sajnos még mindig (a 20. század második felében lerombolt hírnevének köszönhetően) az ihatatlan, leginkább direkttermőkből szűrt „bor” szinonimájaként kerül szóba a legtöbb helyen.

Kár érte, mert az adottságok továbbra is megvannak, sőt, ha arra autózunk, láthatjuk, hogy a szőlőterületek is. Csak éppen a legtöbb elhagyatva, gazzal ellepve. Pedig egészen a kelta korig visszamenően találkozhatunk tárgyi/írásos emlékekkel, és a középkor során is az egyik legfontosabb termőterület volt a zalai táj. (Eddig Pannónia földjén…)

A mai napra nem is gondoltunk semmi különöset kitenni, hanem érdeklődve és figyelemmel kísérjük a próbapert. És miközben lehet, hogy sáros a Hungerit, az egészen biztos, hogy a Négy Mancs még inkább. Természetes módon nem keletkezik a libában/kacsában hízott máj, tehát a kényszertömés, mint olyan szükséges ehhez.

A Négy Mancs kampányának cél(pont)ját lehet (állat)védeni és érvelni mellette, a kényszertömés, mint módszer elleni támadás viszont világos, legyen bármi a szándék és ok. És így kicsit egyszerűsödik is a képlet azokra, akik megeszik a libamájat, és azokra akik nem.

Az van, hogy az élet kemény, és vannak olyan állatok, akiket csak azért nevelnek, hogy megegyék. Jobb esetben.

A kép innen volt.

Korzózunk a hóban Balatonfüreden, reformkori mentében hajbókolnak egymásnak a jónépek. Hál’ istennek Marcsi nem öltözött be, csak az orra hegye látszik ki a bunda alól. Itt a Balaton mellett a tél is gyönyörű. Főcím.

Jön is a kötelező Jókai Mór idézet, meg korcsolyázók, gondolnánk, hogy néhány óra múlva ugyanitt egy cukorfaszt is elégetünk? De most még egyelőre csak halászni indulunk a jégre, jégpatkóval, hiszen a hágóvas 18-on túl van. A kacsák szaladnak, az öbölben fogunk léket vágni halbiológusPali bácsival, hoppá, jön is az üzenet Bélának, aki lenyúlta a sarokcsiszolót, miatta ilyen szar jégcsákánnyal kell dolgozni. Vágjuk óvatosan és apránként a jeget, nehogy beszakadjon.

Bár falon járni nem tud, azért Super Pig szuper képessége se semmi. Mert van, hogy a nagy sötétségben elvesznek a disznólányok, és akkor ki menti meg őket?

 Na a lényeg, hogy a nagy feketeségben valahol ott van a disznólány, viszont hogy odajussunk hozzá, éles tüskéken kell átvergődnünk magunkon. Amiket úgy tudunk láthatóvá tenni, hogy nekirohanunk, szétdurranunk és a vérünkkel megfestjük a pályát. Van meghatározott számú életünk, azzal lehet takarékoskodni, hajrá. Sose rosszabbat péntekre!

És akkor mi mással búcsúztathatnánk a telet, és köszönthetnénk a tavaszt, mint egy jó kis GodardRamsay szöveggel a disznóvágásról.

Mikor is a február valódi télbe fordul, elengedhetetlen a disznóvágás mellett megállni, pórusainkba plántálni a hagymásvér illatát és az orja leves ízét felidézni, hol, s mikor is kaptuk mellé azt a kecskecsöcsű darálmányt, melytől az „éget!” kifejezés újabb értelmet nyert. 

Hozzávalók
(jó sok lesz belőle, különösen, hogy olyan laktató, de nagyon jó party kaja):

Acarajé

• 1 kg száraz bab, a híres black-eyed peas fajta
• 2 ek só
• 2 közepes vöröshagyma, összevágva
• 1 l pálmaolaj a sütéshez

 
Töltelék

• 2 bögre füstölt, szárított garnéla (a füstölt elég ritka jószág mifelénk, de sima szárítottat lehet kapni, az is pont jó)
• 4 ek pálmaolaj
• 1 nagy vöröshagyma

 
Csípős szósz

• 4 ek pálmaolaj
• 1 nagy vöröshagyma, apróra vágva vagy reszelve
• 3 malagueta paprika egy éjszakára ecetbe áztatva (birds eye chilivel lehet helyettesíteni)

Evita így készíti

• A babot áztassuk be éjszakára. Amennyiben lehetséges, akkor héjazott változatot szerezzünk (ez lesz a ritkább eset), ha ilyet nem találunk, akkor másnap le kell héjaznunk.
• Pürésítsük a sóval és a hagymával, amíg egy homogén masszát kapunk.
• Az olajat forrósítsuk fel és süssük ki a masszát maroknyi „gombócokban”.

 
Töltelék

• A garnélát áztassuk be langyos vízbe kb fél órára, majd szűrjük le.
• Innentől két út van. Az első, hogy az olajon 10 percig pirítjuk a hagymát és a lecsöpögtetett rákot, ekkor a rák héja ropogni fog a fogunk alatt. Vagy pürésítsük a mixtúrát robotgépben és a pépet pirítsuk kb 10 percig. (Mindkét félét ettem, gondolom személyfüggő ki hogyan készíti. Sőt olyat is hallottam, hogy ehhez a szószhoz megpucolják a rákot, majd a csípős szószba belefőzik a páncélját.)

 
Csípő szósz

• Robotgépben pépesítsük az összetevőket, s kész a gyilkos chili szósz. (Egy pici cukrot elbír, csak az egyensúly végett)

Ha készen van minden szósz és kisültek a fánkocskák, vágjuk félbe őket, töltsük meg, és fogyasszuk frissen. Lehet beletenni paradicsomsalátát vagy egy-egy szelet paradicsomot, szigorúan idényben.
 

Nem olyan régen ért véget egy intenzív, négy éves világ körüli trippem, mely során alsó hangon 35 országban és öt kontinensen jártam. Most eljött az idő, hogy megosszam veletek csodálatos felfedezéseimet a gasztronómia legizgalmasabb szegletében: az utcai kaják világában.

Mert utcán enni nem hogy nem veszélyes, de esszenciálisan többet ér, mint betérni bármennyik étterembe és bármelyik turist menu-ből azt a következtetést levonni, hogy igen, itt ezt eszik az emberek. Kajától összesen háromszor voltam beteg. Először Szingapúrban egy előkelő étteremben, amit a Four Season Hotelben ajánlottak, másodszor Mexikóban egy felkapott koreai étteremben, harmadszor pedig az USA-ban egy menő, leveseseket áruló helyen. Soha nem attól, amit az utcán vettem.

Az ételek általában sokkal többet jelentenek egy adott országban, mint táplálék, amitől működik a gépezet és lehet robotolni. Kultúra, történelem, életszemlélet és nem utolsó sorban eszméletlen jó kaják. Mert az utca nem hazudik, ott csak azt eszik meg, ami veszettül finom.

Első alanyom az acarajé (akarazsé) Brazíliából. Mégis Afrikából, egészen pontosan a kontinens nyugati feléből származik. Nigériában például még mindig kedvelt eleség. Sok más dologgal egyetemben a rabszolgahajókon kerül Brazíliába, afrikai gyökereit le se lehetne tagadni, hiába formálta át a helyi ízlés és az idő. Szóval nem csak a capoeira élte élte túl a viharos évszázadokat, hanem többek között az acarjé is.

Hiába identikus étel Afrikában, híressé Brazíliában vált. Pufi, fehér „népviseletbe” öltözött néger asszonyságok sütik és árulják az utcákon. Már említettem a capoeriát, ami szintén bahiai eredetű. Bahia egy megye (méreteit tekintve inkább ország) Brazília észak-keleti fertályán, leghíresebb települése San Salvador. Erről a területről terjed el a szamba, az axe (szintén egy tánc) és a szintén nyugat-afrikai gyökerű vallás, a candomble.

Az acarjé lényegében babpasztából sütött, sűrű fánkocska vagy inkább óriási falafel, amit (szárított) rák raguval, csípős szósszal töltenek és lehet fogyasztani. A közelmúltig a készítése nagyon szigorúan női munkának minősült. A dolgok azonban változnak a világ minden táján. A fénykép bizonyíték. Minden porcikája jellegzetesen trópusi, egy kis utánajárással azonban be lehet hozzá szerezni a cuccokat itthon is.

Az egyik legfontosabb hozzávaló a pálmaolaj. Neki se fogjunk, ha csak napraforgó olaj van otthon. Ez nem behelyettesíthető. A pálmaolaj rettentően egészségtelen, vagyis nagyon finom, amit egy bizonyos pálma gyümölcséből (Elaeis guineensi) sajtolnak. Szobahőmérsékleten félig szilárd halmazállapotú, stabil szerkezetének köszönhetően jól bírja a többszöri hevítést és a magas hőmérsékleten való sütést. (Ezért is használják olyan praktikus.) Jellegzetes íze és vöröses színe van, felejthetetlen illata.

Íme egy kis videó egy idióta americanotól, aki ugyan fél a kajáktól, de legalább kipróbálta. Az apropót az adja, hogy én is pont attól az utcai árustól vettem acarajét, akit lefilmezett.

Új rovatot indítunk a blogon: Evita az elmúlt években körbejárta (majdhogynem) a világot, de legalábbis a finomabb felét. Szóval a terveink szerint országról-országra utazgatunk vele, megeszünk mindent az utcáról, junk foodtól a fast foodig. Olvassátok szeretettel a saját blogját is, a Funky Pho-t!

A képek és a szöveg Evitaé, kivéve a kajás, az innen volt. Ho-ho-hó, recept pedig holnap!