A másik élmény két csodálatos vörösbor kóstolása volt. Hosszú idő után ismét sikerült hazavonatoznom, persze fater már komoly borválogatással készült. Na ő pont nem olyan, mint a borfogyasztók nagy többsége, ő szépen becsomagolja kartonba azokat a borokat, melyek ezt megkívánják és hosszú évekre pihenteti őket. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány borral jártunk pórul, hogy döglött vagy túlkoros volt túlságosan is.

 

 

Múltkor már kifejtettem, hogy mennyire ritkán tarolnak nálam a vörösek, ennek örömére jöjjön most két igazán ütős vörösbor, a szekszárdi Heimann Családi Birtokról. Ez az egyik legletisztultabb koncepcióval, szortimenttel rendelkező magyar borászat, ahol ráadásul még az utódlás is megoldott (családon belül). Boraikban ritkán csalódik az ember, én mindig bátran nyúlok a tételeikért. A Cervaes és a Stílusgyakorlat is meghatározó nevek a 2000-es évek első felének vörösboros palettáján, és ha jól sejtem mindkét brand megszűnt már. 

 

A Cervaes 2005-ből érkezett, picit öregedő színvilággal. Illatában már nyoma sincs a kornak, robbanásszerű az élmény. Igazi fűszerbomba az első pillanattól köménnyel, oregánóval meg kadarkás, édes fűszerekkel. Öt perc után meg beüt az érett spanyolmeggy is. Kóstolva semmi csalódás, teljesen lekerekedett szerkezet, simogató tanninokkal és lendületes savakkal. Tercier jegyek sehol, az alkoholt meg csak a címkét leolvasva érzékeljük (12,5%). Marhára tetszik a korty végi édes-fanyar játék, meg előtte a meleg, érett gyümölcsök. Esélytelen lennék, ha a korát kellene megtippelnem, sokszor egészen fiatalosnak érzem. Egyszerűen félelmetesen csúszik, nem lehet abbahagyni. És nem árt meg, nem lesz tőle fekete a fogsor, meg a szánk széle. Új kategória nálam, a mindennapok különleges minőségű ivóbora, nem egyszerű ezt összehozni. A kategóriájában hibátlan, nagyszerű vörösbor. Három és fél palack, valószínűleg a csúcson tanyázik (volt szerencsém a 2003-as testvéréhez is, hasonló erényeket csillogtatott). 

 

A Stílusgyakorlat egy évvel idősebb, 2004-es. Kezdésnek bele is törtem a dugót, ahogy azt tanítják, szerencsére ez semmit nem rontott a bor értékein. Megjelenésében fiatalosabb, egészen enyhe barna árnyalattal a szélén. 58% merlot másodtöltésű 225 literes barrique-ban, 42% cabernet franc 500 literes tölgyben. Dűlőszelektált is, ha minden igaz. 2006-ban lepalackozva, azóta várakozott, nagyrészt a mi kartonunkban. Illata nagyon mély és végig masszív elegancia jellemzi. Finom kakaó és csoki por, különleges minőségű étcsokival, egészen belefeledkezünk. Megkóstolva fokozódik az élmény, a közepe krémesen csokis (meg rózsás), körülötte szilvás-meggyes bevonó réteg. Komoly koncentráció és feszes, harmonikus szerkezet jellemzik. Végig nagyon stílusos, kecses. Van már tercier jegy is, a végén meg pici csoki likőr. Alkoholban visszafogott (13,3%). Tanninja a merlot-ra jellemzően porózusan lágy, savai meg nagyon is élnek. Teljesen szétterül a szájban, mindent betölt és nagyon hosszú, de mégis meg tudja tartani az ivósságát. Nem nehezül el a fejünk tőle, pedig nagyon komoly szelekció, nagyon komoly koncentrációban. Stílus a csúcsra járatva, a gyakorlat szinte tökéletesen sikerült. Szintén a csúcson lévő tétel, nekem személy szerint az egyik legszebb (magyar) vörösboros élményem, 4 és fél palack.

 

Szóval, ha van lehetőség és türelem, várjunk a borokkal, sokszor bizony sokkal jobban járunk, mintha sietnénk. Persze, amit frissen kell meginni, azt igyuk is meg azonnal, de türelem, bort terem.

 

(Az első kép innen van, rajta a kortalan Connery és Caine, akik ebben a filmben igazán szépen játszottak együtt.)