Gondoltátok volna, hogy egykor az ország egyik legmeghatározóbb borvidéke volt a zalai? Ma sajnos még mindig (a 20. század második felében lerombolt hírnevének köszönhetően) az ihatatlan, leginkább direkttermőkből szűrt „bor” szinonimájaként kerül szóba a legtöbb…
Pergőlábú néptáncosokkal nyitjuk a mai adást. Ügyesek a fiúk na, de hogy lesz ebből gasztro műsor? És egyszer csak a semmiből itt terem Marcsi, a fiúk pedig úgy örülnek neki, mint kisgyerek a karácsonyi ajándéknak. Ám a fiúk nem tudnak fütyülni, ezért Marcsi mára répát hoz…
A világ első Bensőséges Belsőség (BB) partin történtekről csak annyit, hogy egy-két órára egészen közel éreztem magam ahhoz az étel és bor okozta állapothoz, amit csak egy szóval lehet leírni és kifejezni: gasztroszex. Szerencsére a borok terén is alaposan megadtuk a módját,…
A hétfői bejegyzések általában fókuszálnak valami konkrét témára, próbálják felhívni a figyelmet, tanácsot adni, esetleg nagy igazságokat kimondani. Most a disznóölés miatt felborult a menetrend, ezért a mai poszt is inkább egy tisztelgés, amolyan hátradőlős, csendes…
Szerencsém van a munkahelyemmel, mert azt csinálhatom, amit szeretek, és amihez igazán értek. Járulékos nyereség, hogy néha a véletlen egészen kivételes találkozásokra is lehetőséget ad, mondjuk legutóbb Bussay Lászlóval. A doktor úrral nagyon jó viszonyban vagyok, én…
Mindig elmondom, hogy mennyire imádom a rizlinget. Leginkább az olaszt, de a rajnainak is nagyon fontos szerepe van az életemben. Ha egy lakatlan szigetre csak egy szőlőt/bort vihetnék, az biztosan rizling lenne, adja magát. A közelmúltban rámentünk három olyan olaszrizling-rajnai…
