Vallásos nyaral III.

Ezzel elérkeztünk Vallásos nyaralásáról beszámoló harmadik, egyben utolsó részhez. Végre a beígért véres-beles részletek is kiderülnek, csak aki borzadni, szörnyülködni vágyik, az hajtson tovább. Állatvédők kíméljenek.

Ahogy már korábban említettem, levágtuk azt a csirkét. Nem is egyet, hanem mindjárt kettőt. Meg egy kacsát is. (Ha már lúd csirke legyen kövér.) Az egész művelet nem igényelt nagyobb előkészítést, és olyan gyorsan történt minden, hogy csak kapkodtam a fejem. Nem most először találkoztam élőállat leölésével az elfogyasztása céljából, nem egy disznóvágáson vettem részt tevékenyen, plusz a halakkal is volt már egy gyilkos kalandom, de a csirke az más.

A legendát ismeritek, apám legalábbis számtalanszor hangoztatta, hogy ha a csirke fejét tizenvalahányszor megtekered, akkor még simán visszapörög, és az állat szalad tovább. Megkérdeztem Gézapapát, aki szerint a dolog igaz, bár arra, hogy hányszor lehet tekerni, nem kaptam egyértelmű választ.

Azt azonban megtudtam, hogy Gézapapa nem öl állatot. Nem is tűnt fel, hogy a disznókat is mindig Anti, a böllér öli le. Mert az öreg tényleg nem ölt még soha, minden másban részt vesz, de ebben nem. Hosszas unszolás után árulta csak el, hogy gyerekkorában lecsapták egy pulyka nyakát, és az állat utána még szaladgált, kergette az udvarban. Tiszta horror, de én azért vagyok itt, hogy csirkét vágja, kopasszak, belezzek, válaszoltam eltökélten.

Keménynek mutattam magam, de azért belül hezitáltam. Hoztunk némi búzát, a tyúkok balga módon kiözönlöttek. Kinéztünk két nagyobb példányt és a mama rutinosan elkapta őket. Aztán mindkettőt a kezembe nyomták, rászorítottam a nyakuknál, és arra eszméltem, hogy mindenki eltűnt az udvarból. Ott, azok a pillanatok a két csirkével a kezemben megváltoztattak. Csak reménykedtem, hogy nem kell sokáig ott állnom. Végül, amikor visszajött a mama, és vele együtt az igazság pillanata, és meghátráltam. Inkább csak néztem, ahogy elvágják az állatok torkát.

 

A művelet a lehető legkíméletesebb. Egy ember megfogja a szárnya tövét és a két lábát az állatnak. A másik hátrahajtja a szárnyas fejét, és egy éles késsel elvágja a torkát a tollak alatt. Ezután elég gyorsan kiszenved a szárnyas, bár némi idegmozgás azért még van, de hamar vége az egésznek. Alig néhány perc a két csirke meg a kacsa.

Közben a házban már forr a víz a lábosban. A vízzel először az első, majd a második csirkét locsoljuk meg, jól át is forgatjuk benne. A forrázás után rögtön lehúzzuk a bőrt a lábról, mert az problémás, ha ráhűl, nincs aki leszedi. Aztán szisztematikusan megtépjük az állatot és megszabadítjuk minden tollától. Koszos és pepecs munka, a forró toll szaga hamar az ember fejébe száll, de ha jól forráztunk viszonylag könnyen és gyorsan megy. A kacsánál is hasonló az eljárás, de ott előfordulhat, hogy betokosodik a tollazat, és akkor azt a részt ki kell vágni. (Nekünk szerencsére csak egy nagyon kis részen volt csak tokos az állat.)

A kacsa tolla a csirkéével szemben nagyon kellemes tapintású nedvesen, nem hiába hasznosítják a kacsatollat. A kacsatollat, akár a libatollat leggyakrabban ágyneműk, paplanok, tollseprűk készítéséhez használják. Nagyobb méretű tollaknak elterjedt felhasználási módja az alkalmi ruhák díszítése is. Bár semmilyen kézzelfogható bizonyítékom nincs, de szerintem az indiánok is simán használtak kacsatollat a fejdíszeikbe.

A kopasztás után (jobb híján) a gáztűzhelyen pörzsöljük meg a szárnyasokat, és utána eltávolítjuk a tollakat eltávolítjuk. Alaposan megmossuk a már kopasz állatokat, majd jöhet a belezés. Mivel viszonylag kistestű állatról van szó, ez egyemberes munka. Kipróbáltam, nagyon egyszerű. Egy-két problémás rész van, ahol figyelni kell, nehogy felesleges vágásokat ejtsünk az állaton és magunkon.

Mindenekelőtt kell valaki, jelen esetben a nagymama, aki mindezt megmutatja az embernek. Az én tanítómesterem kiváló volt, ahogy az látható majd. A bontás során elengedhetetlen a nagyon éles kés. Itt tényleg éles kés kell, mert kis állat révén fontos, hogy pontos vágásokat ejtsünk, és ezáltal a végeredmény szép legyen, ne tiszta cafat.
Az első lépés, hogy levágjuk a lábakat és a szárnyakat. A fej opcionális, mifelénk rajta hagyják, de ez ízlés kérdése. Amikor a szárnyakat és a lábakat vágjuk le fontos, hogy a csontok csatlakozását megtaláljuk. Így a legkevesebb kárt tesszük a húsban és csontszilánk nélküli a végeredmény.

A továbbiak már kicsit nagyobb odafigyelést igényelnek. A hátára fektetett csirke két combbal rendelkezik, jó esetben ezeket szépen bevágjuk úgy, hogy közben kifele feszítjük óvatosan. Itt a különböző rétegek szépen elválnak egymástól, bár mi nem szedtük le teljesen.

A következő lépés a belek kiszedése és a mellrész leválasztása. Persze nagy buzgóságomban rögtön el is rontottam. A lényeg, hogy az állat fosóját körbevágva óvatosan szabaddá tegyük a belső szerveket a mellrész végigmetszésével. Ügyeljünk, hogy a belek ne szakadjanak ki, mert akkor többet kell takarítani. Innen már csak az a dolgunk, hogy a belső szerveket óvatosan leválasszuk a mellrészről, a beleket kidobjuk, a gyomorról a belső bőrrészt eltávolítsuk, és már kész is vagyunk. Arra azért figyelni kell, hogy a torokban és a gyomorban is maradhat némi maradék táp, szóval minden esetben mossuk ki és távolítsuk el.

A részeket lemossuk és bezacskózzuk, ha nem használjuk fel rögtön. Az állatok közül csak két csirkének és egy kacsának esett baja. Mindhárom állatot a húsáért tartották, és mindenképpen erre a sorsra jutottak volna.


Terjesztem Facsén
gasztroszexisták 11 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroszex.blog.hu/api/trackback/id/tr423171134

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

stelze fan 2011.09.02. 10:45:25

Két megjegyzés:
1. csirkének és kacsának nincs gyomra, bögye és zuzája van.
2. kimaradt egy rendkívül fontos mozzanat, ami az egész akciót tönkreteheti: az epe leválasztása a májról.

vallásos · http://gasztroszex.blog.hu/ 2011.09.02. 11:11:47

Ez a tipikus esete annak, hogy mindenki gondoljon arra, amire mi is gondoltunk a cikk írása közben.

De köszönöm a kritikát és természetesen elnézést a tévedésért.

Az epe leválasztása pedig, ha az állat egészséges, nem túl nagy történet. A szervek egyébként kifejezetten szépen elkülönülnek és nincs nagy para, ha odafigyelünk és nem kapkodunk.

Attilajukkaja 2011.09.02. 12:21:30

@vallásos: @stelze fan:
Igen, igen! Az epe kivagasa,...es a puspokfalatbol a zsirozomirigye.
Gyerekkoromban falun toltottem a nayarakat, igy nagymamam engem is megtanitott baromfit es nyulat "vagni", nyuzni. Nalunk a vagas egyemberes munka volt. Nagyanyam egy rossz kotenybe csavarta a csirke testet, ezzel lefogta a szarnyakat es a labait is, majd terde koze szoritotta az allatot es egy gyors nyisszantassal elvagta a torkat. Annak a csirkenek/tyuknak meg megijedni sem volt ideje, mar csorgott a vere az edenybe (ekkor kell jol osszeszoritani a terdeket, mert eszeveszettul rugkapal!). Ebbol lett egy gyors hagymas ver reggelire :o)
Aztan jott a forrazas es a tobbi muvelet, amit igen jol irtal le. A belekre, borkekre es a gigara gyultek a kornyekbeli macskak, mert a forrazott toll szaga valoban eleg eros es jellegzetes.
Nagyanyam fejeben meg sem fordult, hogy ne oljon allatot :o) A levesbol a tyuk feje mindig nagyanyamat illette (mas sem), de neha elkunyeraltam tole meg a tarajat is. En az apukammal a "kaparokat" imadtam, amit hosszu percekig lehetett szopogatni, minden izuletet kulon-kulon.
Hejj, hol vannak mar azok az idok?

Attilajukkaja 2011.09.02. 12:42:49

@vallásos:
A harmadik kepen jol latom, hogy nalatok a ver a moslekos vodorbe megy?
A moslek egy kulon poszt lehetne. En imadtam belekostolni :o)))

vallásos · http://gasztroszex.blog.hu/ 2011.09.02. 13:35:10

Igen moslékba megy, amit a télen levágandó disznók esznek. Én még nem kóstoltam, de ez a sztori érdekelne...

Attilajukkaja 2011.09.02. 14:52:34

@vallásos:
Nincsen kulonosebb sztori. A moslekot mindig nagyanyam keverte, a kezevel. Volt benne korpa, kukorica, fott krumpli, etelmaradekok (nem romlott!), szaraz kenyer, lepotyogott gyumolcsok, stb. Nyaron hidegen kaptak meg a cocak, de hideg idoben forro vizzel ontotte fel. Abba volt igazan jo belenyulkalni, kavargatni. Nyaron egeszen honaljig! Utana pedig lenyaltuk az ujjunkat, hiszen csupa finom dolog ragadt ra! Az illata is nagyon jo volt: a gabona es fott krumpli aromajanak kevereke. Anyam persze nem orult, ha rajtakapott minket, de ez csak olaj volt a tuzre :o)
Etetes elott 5 perccel pedig a cocak elkezdtek sivitozni, mintha nyuznak oket. Pontosan ketyegett a belso orajuk es koveteltek a jussukat. A vajunal ugy tulekedtek, amikor nagyanyam beontotte nekik a trutyit, mint egy afrikai menekulttabor hetek ota ehezo szerencsetlen lakoi. Rovid lokdosodes utan aztan jott a nagy csamcsogas. Orom volt oket hallgatni, felpipiskedni az ol koperemere es vakargatni a hatukat.
A disznokkal amugy is bensoseges volt a kapcsolatunk, mert mi, gyerekek ganejoztuk oket. Nehany mangalican kivul, a legtobbje szelid volt. Az meg egy nagy elmeny volt: bemenni kozejuk es mezitlab tapicskolni a langyos szarban :o)
Az ol egyik reszebe uritettek csak, de igy is eleg gyakran kellett pucolni oket. A diszno alapjaban veve egy tiszta allat, a pocsolyaban is csak akkor hempereg, ha melege van vagy bantjak a legyek.
Varosi gyerekkent sokat, nagyon sokat tanultam azokon a nyarakon. Ha van/lesz gyereked, es teheted, csapd ki oket a nagyszulokhoz nyaralni ket-harom honapra! Mindenki jol jar :o)
Nagyanyamrol amugy egyszer mar irtam a kenyeres posztban.

Attilajukkaja 2011.09.02. 16:22:21

@vallásos:
Felbatoritottal, en pedig meg mindig szabin vagyok, es nagyon joleso erzes irni ezekrol a dolgokrol :o)
(Olyan vagyok, mint egy Gyes-es anyuka vagy egy nyugdijas, akivel vegre szoba elegyedett valaki a varoban :o))) )
Nagyanyam altalaban maga nevelte a kiscsirkeket, de ez neha maceras volt, maskor pedig a gonosz kotlos szemet nem volt hajlnado bevarrni vagy palinkas kenyerrel etetni (a tyukoknal is letezik a szules utani depresszio, amit nepi praktikakkal orvosoltak annak idejen!).
Ilyenkor a piacra mentunk csirket vagy tyukot venni. Harom honapig mezitlab jarkaltam, barmilyen ido is volt (nincs is ludtalpam!), ezert a forro aszfalton nagyon kellett kapkodnom a labamat, de addig ugyeskedtem az aszfalt es az utmenti fucsomok kozott, hogy ez sohasem jelentett gondot. A piacon nagyanyam mindig a csirke begyet tapizta. Az ugyes kereskedok a piac elotti orakban apro kavicsokkal kevert kukoricat (?) adtak a csirkenek, hogy igy noveljek a sulyat. A kavicsot a csirkek amugy is eloszeretettel csipegetik, mert a zuzajukban elosegiti az orlest, mint a vitamintablettak nalunk az egeszseges hajnovekedest! A tojo tyukoknal az eljaras sokkal drasztikusabb volt: nagyanyam megujjazta oket! Szo szerint bedugta az ujjat a kloakaba, hogy erezze, van-e a tyukban tojas. Egy tojonal ugye ez nem lenyegtelen! Tojo tyukot szinte sosem vettunk, de gyerekkent sokkolt az invaziv, undoritonak tuno eljaras. Aztan nekem is meg kellet ugyanezt csinalnom, amikor nagyanyam arra kert, allapitsam meg, melyik tyukja meddo, mert azt fogja levagni vasarnap (mas napokon nem vagtunk allatot). Undorral dugtam be az ujjamat a kotkodacsolo tyuk seggebe, de nagy orom ert, amikor megereztem benne a tojast! Azt is ereztem, mennyire kemeny. Nagy sikerelmeny volt!
Es meg az ujjam sem lett szaros :o)
Ha't ilyen praktikakat is tanultam, amit ma mar +16-os korrel kellene ellatni, pedig az elet szerves reszei voltak. Hogy most mire tudom hasznalni oket?
Amire ot-tiz ev mulva a Linux-felhasznalok a mostani tudasukat :o)

vallásos · http://gasztroszex.blog.hu/ 2011.09.02. 16:24:50

@Attilajukkaja: Nagyon hasznos és érdekes amiket írsz. Köszönjük a sok tartalmas kommentet.

Attilajukkaja 2011.09.02. 16:47:03

@vallásos:
En koszonom, hogy meghallgattal a "varoban" :o)

Attilajukkaja 2011.09.04. 14:49:23

Ujraolvastam a posztot, mert kozel all a szivemhez :o)
Nagyon tetszik az utolso kep!
A csirke nyakan lathato seb is sok mindent elarul, de a ket par kez tetszett meg nagyon, mert magaban is egy "sztori". A mama/nagymama tipikus paraszti keze, ami foleg az elozo kepeken lathato, es a te fiatal kezed kisse tetova mozdulata. Szerintem nagyon jol rajzolja le az egesz irasodat: a fiatalember, aki igyekszik visszatalalni a gyokereihez, de legalabbis szereti, ahonnan jott.
Ja, es mifelenk a tyukokat sohasem a nyakuknal fogva fogtuk meg!!! A szarnya tovenel, illetve a labanal fogva. Igaz, egyiket sem szerettek :o)
süti beállítások módosítása