A hétfői bejegyzések általában fókuszálnak valami konkrét témára, próbálják felhívni a figyelmet, tanácsot adni, esetleg nagy igazságokat kimondani. Most a disznóölés miatt felborult a menetrend, ezért a mai poszt is inkább egy tisztelgés, amolyan hátradőlős, csendes konstatálása a ténynek, hogy az ország dél-nyugati csücskében, Csörnyeföldén valami rendkívüli történik évről-évre, amit nem tudok és nem is akarok megmagyarázni.

Bussay László olyan a Zalai Borvidéken (tudom, hogy nem ez a hivatalos neve, de a palackon is ez áll, meg a hagyományok is ezt diktálják), mint egy világítótorony a viharos tengeren. Bizonyítja ezt az is, hogy a 2010-es évből szinte pontosan ugyanakkora mennyiséget (és minőséget) szüretelt, mint a korábbiakban. Kevesen mondhatják el ugyanezt az országban.

Három kétezertízese már a piacra is került, név szerint az Esküvé, a Tramini és a Pinot Noir. Én az elsővel ismerkedtem meg közelebbről, és hamar hátra is dőltem a fotelben, elégedetten, nyugodtan kortyolva az olasz rizling-rajnai rizling házasságából született bort, a megszokott kettőst most néhány százaléknyi sárga muskotály egészíti ki. A kétezres évek óta biztos pontja ez a magyar borok palettájának, még akkor is, ha - a Doktor Úr saját bevallása szerint is - van közte kevésbé jól sikerült tétel, de ez így normális.

Ja, és nem mellékesen abszolút elérhető áron szerezhetjük be, nagyon sok helyen. Semmi nincsen benne, ami a 2010-es évjáratra emlékeztetne, elsőre inkább ásványos, natúr illattal nyit, szüksége van levegőre bőven, mint a legtöbb Bussay bornak. Másnapra, aztán két nap elteltével is folyamatosan nyílik meg, lesz egyre összetettebb. Először kellemes virágosság jön, aztán egészen gazdag gyümölcsös jegyek is, harmadnapra lesz talán a leginkább friss, üde az illata. Úgy érzem, győz az olaszrizling, de mindenképpen ő kerül előtérbe.

Az első pillanattól nagyon feszes a szerkezet, markánsan megjelenő, de kitűnő minőségű savakkal. Ízére is jellemző először a natúr, szép fehérboros jegy, viszont itt már az elejétől szót kér az olasz, főleg a korty végi kesernyével, érdekes, hogy ezzel együtt is mennyire kedves-selymes a lecsengése. Később szájban is megjelennek a szép kerek gyümölcsök, elegánsan, pici sósság kíséretében. A harmadik napon tényleg beáll az egyensúly, minden a megfelelő intenzitással és a megfelelő helyen jelenik meg benne, és nagyon a kedvemre való az a tulajdonsága is, hogy könnyedre hangolt, ivásra termett, ebben persze segítségére van a tizenkettő egységnyi alkohol is. Bussay Esküvé 2010 a három és fél palack tökéletes prototípusa, Bortársaságnál 1790 forint, de szinte az összes nagy áruházlánc polcain megtalálható. Dőljünk hátra, hangosítsuk fel kicsit a zenét, töltsünk egy pohár bort, és élvezzük az életet csak úgy!

(Az első kép innen van!)