Horrorba illő nyitány: csak Marcsi nehogy meztelen legyen a takaró alatt. Szerencsére Marcsi felkészült, és hiába meresztgeti fogát a kialvatlan szemű vámpír, mert a modern lányok ergonomikusan kialakított fokhagymanyakláncban alszanak. Aztán szaxi bele az adásmenetbe.

Kukoricatábla szélén áll Marcsi, megint látványosan vár valakire. Az avatatlan szemek számára rejtély, de félreértés n essen, mert Makó határában vagyunk. És már ide is varázsolja nekünk az égbe dobott hagyma az egyszerűen csak boszorkányként emlegetett leghíresebb magyar görögöt Papadimitriu Athina exjurtalakó énekest, színésznőt. De egy vendég nem vendég, a második egy szolid termékelhelyezéssel érkezik. Király Viktor (aztán az ki?) ez kérem, aki szomorúan konstatálja: ez nem New York, hanem Hagymaland.

Egy autentikus makói gazda a vendéglátónk/munkáltatónk a héten, aki ráadásul még az eredeti makói fajtákat is termeszti. Sok-sok szép vágóképen át vezet az út a hagymák széttúrásának helyszínéhez. Ahol Marcsi gyorsan elintézi Viktor számára, hogy a csaja elhagyja. Először bekeni fokhagymával, aztán a hagymát a zsebébe dugja. Ki a határba és a földbe is dugnak néhányat. Azt azonban megtudhatjuk Fekete gazdától, hogy az autentik hungaricum makói hagyma három éves és dughagymáról terem. Marcsitól meg azt, hogy azért csípi a szemünk a hagyma, mert sok benne a kénvegyület és az reakcióba lép a szemünk nyálkahártyájával. Persze erre rögtön elmeséli Athina azt az eredeti színész sztorit a műsírásról, amit minden színész el szokott mesélni.

Óvatos termékelhelyezés némi pornós kikockázással. Bicsár Attila, az Alabárdos étterem séfje kalauzol minket a hagymák sokszínűségének konyhai jelentőségében. És persze alapigazságként kimondja az oly sokszor hangoztatott alaptézist, mely szerint nekik vendéglátósoknak kell kialakítaniuk az igényt mind a fogyasztó részéről, mind pedig a termelői részről.

A nap már lemenőben és Marcsi okít. Az egyiptomiak így, a görög atléták meg úgy. Aztán Viktor jól elhúzza a boronát. Közben szolid állatkínzás következik a tudományosság jegyében. A kecske ugyanis mindent megeszik, mint kiderül a fokhagymát is egészben. És gyorsan újabb népszokás elevenedik meg. Ha a küszöbre fokhagymát rakunk és azon áthajtjuk az állatokat, az megvédi őket a betegségektől. És persze fény derül arra is, mi volt a parasztok drogja. Fokhagymát összetörünk, kiszárítunk, porítunk majd felszipózzuk. És még az orrodat is tisztítsa.

És hoppá, a néprajzkutató boros emlékkel is szolgál. A francia borászok állítólag úgy tudták előre megjósolni az időt, hogy karácsonykor tizenkét fokhagymagerezdre sót raktak. Amelyiken a só megolvadt abban a hónapban sok lett a csapadék. (Állítólag még ma is erre hagyatkoznak arrafelé.)

De Marcsi azért nem megy olyan messze borért, csak ide a szomszédba a Kunsági borvidékre Frittmannékhoz. Egy pohár ezerjó a tradíció kedvéért. Szakavatott pohárpörgetés és persze szakértés erről az ősi magyar fajtáról. Munkás szőlő ez kérem szépen, vékony héjú, lassan érő, viszont legalább rohadékony fajta, de ha odafigyel a borász kiváló fajtabor készülhet remek savakkal és jó illatokkal.

Majd megállunk egy polgári szóra és végre Marcsi megtalálja a hatalmas piaci rést a honi szőlőtermesztésben: csemegeszőlőt kell telepíteni! Hol van ma csemegeszőlő, mert ugye a boltokban nincs, alig találni belőlük, legalábbis a műsor szerint. Ezért Marcsi ellátogat a keszthelyi egyetem cserszegtomaji kísérleti telepére. Csipegetünk kis mátyás királyt és egy kis bihari muskotályt. Ezeket nem kapni sehol, mert elárasztja a boltokat az olasz szemét. Egyszerűen ehetetlen, pedig ott Cserszegtomajon egészen ízlik Marcsinak. El is kerekedik az a nagy szeme. Bebizonyosodik tehát, hogy számít a talajadottság, a mikroklíma. Kóstolgat Marcsi még egy-két új fajtát is, bella donnát és magnélkülit, ami nem is mag nélküli, csak hát olyan puha a magja. Csak nehogy elcsapd a hasad Marcsi!

Vissza a gazdaságba, ahol cséplés zajlik éppen, így lesz majd a dughagyma. Bár szerintem Viktor már nem lát a sok portól, ami a napszemüvegére tapadt, de le ne vedd Viktor, még a végén megsüti a kicsi szemed az erős makói napsütés. A traktort használni azért nem gyerekjáték, meg is tanítja Fekete gazda a megasztárost vezetni, nem elég ide a Jeep-tudás. Majd ráterelődik a szó az urak tetoválásaira. Viktornak három korona virít az alkarján (wtf). Fekete gazda viszont lenéző mosollyal mutatja Love Tünde tetoválását. És hát minden jó földműves mellett ott áll egy erős asszony is.

Így az adás vége felé viszont el kell mondani, hogy milyen rossz helyzetben is van a hazai hagymatermesztés. Először a német újraegyesítés csinálta ki az exportot, aztán jött, az unió az meg a maradékot intézte el. Várják is a termelők a hungarikum törvényt, mint a messiást. Ez lehet talán a megoldás? És végre főzünk is, már azt hittem ebben az adásban nem is eszünk semmi Marcsisat. Fokhagymát panírozunk, liszt, tojás, sajtos panír. Bő olajban sütjük. Borkorcsolya ez kérem szépen.

Ma délután akkor fűszerpaprika és halászlé körkép, ott lesz nagy okítás, már alig várjuk.