Gondoltátok volna, hogy egykor az ország egyik legmeghatározóbb borvidéke volt a zalai? Ma sajnos még mindig (a 20. század második felében lerombolt hírnevének köszönhetően) az ihatatlan, leginkább direkttermőkből szűrt „bor” szinonimájaként kerül szóba a legtöbb helyen.

Kár érte, mert az adottságok továbbra is megvannak, sőt, ha arra autózunk, láthatjuk, hogy a szőlőterületek is. Csak éppen a legtöbb elhagyatva, gazzal ellepve. Pedig egészen a kelta korig visszamenően találkozhatunk tárgyi/írásos emlékekkel, és a középkor során is az egyik legfontosabb termőterület volt a zalai táj. (Eddig Pannónia földjén…)

A filoxéra vészig rendületlenül tartotta pozícióit, érdekes módon a magyar tendenciáktól eltérően itt nagy szerepet kaptak a vörösbort adó fajták is. Az 1873-as Teleki-féle összeírás szerint pedig óriási mennyiségű siller bort állítottak itt elő (milyen szép idők lehettek azok!). Volt presztízse a borvidéknek, míg a 20. század elejétől ez folyamatosan le nem romlott. A bő termése miatt a régi fajták rovására rengeteg direkttermő szőlőt telepítettek, és a törvényi tiltások ellenére ezek területe nemhogy nem csökkent, de rohamos ütemben nőtt.

Végül 1941-ben a borvidéki státuszt is megvonták Zalától, innentől kezdve egészen 1998-ig csemegeszőlő-termelő körzetként szerepelt, jobb esetben a szőlők egy másik nagy hányadát pedig a pezsgőgyártók vásárolták föl. 1998-tól újra borvidék, Balatonmelléki néven, 2006 óta pedig újra Zalai borvidékként jegyzik a területet. A szőlészeti/borászati helyzet azonban nem nagyon változott pozitív irányba: van sok lelkes apróhektáros gazda, három húzónév, de igazán nekik sem sikerült beindítani a borvidék motorjait (eddig). Pedig óriási területek várják, hogy valaki felfigyeljen rájuk, befektessen, és gyönyörű borokat készítsen például traminiből, szürkebarátból, olaszrizlingből, rajnai rizlingből vagy éppen furmintból. De a történelmi hagyományok tanúsága szerint biztosan nagyszerű vöröseket is lehetne készíteni, ez nem kérdés.

Aki csak egy kicsit is elmélyedt már a magyar borok világában, akit egyszer is elvarázsolt bármilyen fehérbor, az biztosan ismeri Bussay Lászlót és a csörnyeföldi birtokát. Azt azonban már nem biztos, hogy tudja, hogy melyik borvidékről is érkeznek az ország egyik legszebb fehérborainak szűk elitjébe tartozó tételek. Bussay Doktor szinte egyedül cipeli a hátán a borvidéket, készíti kivételes minőségű fehérborait (szürkebarát, tramini, olaszrizling, rajnai rizling, furmint, sárga muskotály, szerémi zöld), próbálkozik kék szőlőkkel (csókaszőlő, pinot noir), és viszi tovább a csörnyeföldi és a vörcsöki uradalmi szőlők-pincék hagyományait. Megkerülhetetlen név a borvidéken, ha szerencsénk van, kemencében sült malacba vagy finomabbnál-finomabb vadétkekbe is belefuthatunk nála.

Kevesebben, egy-két vájt fülű ismerheti még talán a csáfordi Veress Pincét. A világon egyedülálló módon csak náluk kóstolható a pintes szőlőből készült (fehér)bor. Ezt az ősi fajtát (is) Németh Mártonnak köszönhetjük, ő mentette meg az utókornak. (Nem vicc, komoly dolog ez, azért az már letett valamit az asztalra, aki megment egy fajt a kipusztulástól.) Több tíz hektáron gazdálkodnak, kizárólag fehér fajtákkal (szürkebarát, pintes, királyleányka, sauvignon blanc, olaszrizling, chardonnay, rizlingszilváni, zöldveltelini). Érdemes hozzájuk betérni, nagyobb csoportokat is tudnak fogadni, boraik kitűnőek és ráadásul egészen verhetetlen áron juthatunk hozzájuk. Volt szerencsém a család vendégszeretetét élvezni egyszer, és hát  a családfő felesége által készített ételek is megérnének egy misét.

A nagyradai Cezar Pincészet messze a legnagyobb birtok a borvidéken, szőlőterületeik nagysága a száz hektárhoz közelít. Természetesen modern technológiával, üzemi keretek között dolgozzák fel a szőlőiket, rengeteg fehér és vörös fajtával dolgoznak, és a cégcsoporthoz tartozik a pécsi Littke Pezsgőgyár jogutódja is. A legújabb divatoknak megfelelve készítenek például (fém)dobozos habzóborokat (fehér és rozé) a nyári forróság kezelésére, de érdekességképpen kóstolhatunk náluk nektárt, szőlőmagolajat vagy éppen - az argentin borász(ati tanácsadó)nak köszönhetően - malbec-et is. Megbízható minőséget állítanak elő, nagy mennyiségben, és a vendéglátás teljes spektrumát le tudják fedni, egy látogatás náluk akár egy teljes napot is szépen kitölthet.

Mahmoud Ahmed etiópiai énekes 1941ben született Addis Adabában. Előbb cipőt pucol, majd mindenes lesz az Arizona Clubban. Nem sokkal később már profi énekes ugyanitt, s bár hazája minden fontosabb zenei formációjában megfordul, nemzetközi hírnévre a '90-es évektől tesz szert. Tucatnyi albummal és majd hat évtizeddel a háta mögött 2007-ben elnyerte a BBC Világzenei díját.

Természetesen rengeteg (?) kisebb borászat működik még a borvidéken, de sajnos nekem még nem volt hozzájuk szerencsém. Mint igazán meghatározó élményt nyújtó vendéglátóegységhez sem. De ez az én fogyatékosságom, úgyhogy kommentben nagyon szívesen látok minden tippet, borokra és ételekre egyaránt!

Akiket nem hagynék ki tehát:

• Bussay Pince
• Veress Pince
• Cézár Pincészet
• Piac Bistro, Zalaegerszeg - Pál János étterme közel, s távol az egyetlen vendéglátóhely, mely a fine diningra törekszik, de közben elérhető áron közvetlen, szerethető és őszinte tud maradni. Megalájk.
• Kiskakas Vendéglő, Nagykanizsa - A Kiskakas az elmúlt hatvan év minden báját és bosszantó igénytelenségét magába olvasztó étterem. Mégis érdemes meglátogatni, mert ha túltesszük magunkat az étlapra teljesen feleslegesen feldobált fogásokon, akkor olyan élményekben lehet részünk, mint hét-nyolc féle étele kakasból, csülökből és pacalból, az eddig két tucat összesen, és akkor nem mondtuk, hogy ezeket a hozzávalókat szabadon kombinálhatjuk egymással, meg herével, taréjjal.

Innen meg innen lehet kicsit tájékozódni. A kép innen.