Nem is olyan rég Karmer megmondta, hogy az olaszrizling lúzer fajta. Amikor említett írás napvilágot látott, nem hagyhattam szó nélkül a témát, viszont abban a pillanatban nem volt a tarsolyomban olyan tétel, amit tökéletes példaként be tudtam volna illeszteni a mondandóm alátámasztására. Most hétvégén azonban egy olyan borhoz volt szerencsém, amely tökéletes példája az olaszrizling felsőbbrendűségének, szenzációs képességeinek és nem mellékesen a kárpát-medencei gasztrokultúrában betöltött pótolhatatlan szerepének.

Egy gasztrobor esetében szerintem elengedhetetlen feltétel, hogy a megszokott nullahetvenötös kiszerelés helyett nagyobb űrtartalmú flaskából érkezzen. Esetünkben ez másfél literes a palackot jelent. Ráadásul még csavarzárat is kapott, felszolgáló/fogyasztóbarát, jár a plusz pont. Fontos, hogy ne legyen alkoholbomba a bor, mégiscsak több fog belőle elfogyni fél decinél, neadjisten szeretnénk, ha a bográcsozás/grillezés/sütögetés végén is tudnánk még értelmes mondatokban beszélni. Hibátlan teljesítmény, az alkohol esetünkben 11 térfogatszázalék. Jóval azelőtt, hogy a bor a poharunkba kerülne, komoly motiváló erővel tud hatni a megfelelő árképzés, itt megint nem tudnék kötekedni, 860 forintért szerezte be a bort BorászZoli a keszthelyi Pampetrics Borkereskedésben, ennyit talán senki nem sajnál másfél liter borért. Főleg nem, ha még megfelelő ellenszolgáltatást is kap a pénzéért.

A Lesence Borászat 2011-es Balatonmelléki Gasztro Olasz Rizlingje halvány színekkel mutatkozik be, könnyedséget, frissességet sugároz. Beleszagolva friss és nagyon kellemes virágos jegyek, kis mandulával és almával megspékelve, olyasfajta tiszta illat ez, ami szinte azonnal beindítja a nyálelválasztást a szánkban. Ízében megint nagyon letisztult, a fajtakarakterét hűen tükrözi, erőteljesen mandulás jegyekkel, friss és lendületes szerkezettel. Közepes a teste és a lecsengése is, savai szépen megőrzöttek, a levegőn sem esik össze (három nap után is ugyanolyan erőteljes) és kitűnő barátságban van a szódával, szinte tökéletes a belőle készített fröccs, vastag kortyokban harapható, akár még (szőlő)munka mellé is. A maga kategóriájában egyszerűen hibátlan, nem lehet fogást találni rajta. Az ivó/gasztrobor és a kétésfél palackos kategória tökéletes prototípusa.

És ami talán a legfontosabb, hogy csúszott három éves mangalica sonka-házi trappista kombóhoz, friss pogácsához, babgulyáshoz és kemencés csülökhöz ugyanolyan hibátlanul, mint a szombat esti meccsnézéshez vagy a vasárnap délutáni kirándulás után az udvaron megpihenve. Ahogy azt egy igazi lúzer bortól elvárhatjuk.

A zene az izlandi Sigur Rós bandától van. Jónsi, Goggi és Kjarri nem akármilyen zenét csinál, és hát az együttes remek példa arra, hogy a hideg sziget nem csak Björkkel verte áldotta meg a világot. Amúgy legközelebb (térben és időben) Ljubljana-ban lépnek fel szeptember 5-én.