Marcsi ad cirkuszt, kenyeret

Hálás témával jövünk, kenyér, kovász miegymás, csak miért kezdünk egy katolikus istentisztelettel? Isten hozta Marcsit a paphoz, van ima, ki kell választani a legjobb kenyeret. Biztos izgalmas lesz. Főcím.

Vértesaljai László jezsuita szerzetessel válogatjuk a kenyereket, nyilván megint a tönkölybúzás ősmagyar a tuti (kóstolás nélkül), azért, mert. Mint a mangalica, vágjátok, és még a tyúkok is jobban eszik. Harmati Lászlónál járunk, búzaszemet ropogtatunk. Marcsi meg is mondja, ha igénytelen, ezt kell termeszteni. Kicsit langyos a mai adás, mint a krumplileves só nélkül. Kereszt is kerül a kenyérre felszeletelés előtt, azon se lepődnénk meg, ha hirtelen megjelenne Silas a Da Vinciből. Marcsi nosztalgiázik, sőt a gyerekkori stercli lopást is beismeri.

A következő helyszín már sokkal izgalmasabb, az MTA-nál járunk, vizsgáljuk a liszteket, osztályozzuk keménység szerint. Sikérterülést is nézünk, így tudjuk megvizsgálni a minőséget, miből mit érdemes majd. Tényleg cuki, liliputi pékség mini élesztővel, mini dagasztóval és mini sütővel, aztán lisztléggömböt fújunk fel, basszus ez nagyon vicces, köszi Marcsi.

Vissza a templomba, jönnek az életrajzi sztorik, egyfelől jó persze, bele is fér még, de amúgy meg a közszolgálatin megvan a vallásos műsoroknak a maguk ideje, vagy ugye legközelebb mentek majd krisnáshoz/buddhistához/hitgyülishez és jedihez is, Marcsi? Szóval felemás a szerzetesLászló felbukkanása. Megsimogatunk egy idős nővér nénit, aztán vissza a csíráztatóba, szépek a búzafajta nevek, főleg ha magyar szó a neve. De legalább lépésről-lépésre derítjük fel a búzakérdést, kimerítő alapos és valljuk be, érdekes infókat kapunk.

Vissza szerzetesLászlóval a Zilaiékhoz, kalácsot fogunk fonni-sütni, majd húsvét előtt vegyük elő az adást, mert durván profik lehetünk kalácskészítésből. Marcsi is rápróbál, kicsit belezavarodik, de sebaj, jó lesz az úgy. Kis filozofálással folytatjuk búzával, Jézussal és születéssel, jó hosszúra vágtátok ezt srácok.

Váltunk is a malomra, a gép forog, az alkotó pihen, elhangzik a kulcsmondat, ha nem ismerünk molnárt, próbálgatással tudjuk csak megtalálni a jó lisztet. Őrlünk, töltünk zsákokba, baromi jól néz ki. Folytatjuk a marketinggel, ennyi kell is, Szabóné Szabó Piroska nénivel, bizony az ő lisztjük adalékmentes. Bár az egészséges termékelhelyezést már túlléptük, de azt hiszem, ez nem gond, sőt ennyi pozitív diszkriminációval mi is egyet értünk. Sajnos ki is derül, hogy bár ez a régi módszer adalékmentes, de egyáltalán nem gazdaságos. Végigvesszük, hogy melyik kenyérliszt között mi a különbség, mire szolgálnak a jelzések, kenyérsütéshez mit vásároljunk. S akkor végre megtanuljuk, hogy mi a különbség a lisztek között, mi jó nokedlire, mi réteshez és mi kenyérhez.

A cukrászda közben megtelik, ugye egy igazi családi vállalkozásról van szó, mondja Zila Laci, ja és itt az ország tortája is, persze. Meg a saját szabadalom, a Zila-tortaforma, amikor a szilárd testbe folyékony beltartalom tölthető bele, szuper. Sőt, gluténmentes tortát sütünk Farkas Vilmossal. Nagyon buli a forma, hát ezt tényleg beszerzős otthonra. Amíg sül a torta, kalácsot dagasztunk Marcsival és szerzetesLászlóval, szegény nagyon nem találja a helyét a nagy dagasztásban, azért belelendül, csak nem nehezebb a prédikálásnál. De kiderül, hogy Jézus is konyhából gyűjtötte a prédikáláshoz valót.
Pékségben járunk, igazi régi kemencénket nézünk, Miklós Mihály története egyszerűen siker sztori, még vásárlóként szeretett bele a jó kenyérbe, s most hirdeti a jóságot, sőt, a kedvenc témánk, a kovász is belekerül, hogyan készül és miért. Meg mi a lényege a kovásztalan kenyérnek.

Elkészül a kalács is, és még mindig nem unatkoztunk, az egyik legerősebb adás ez, a szokásos zenékkel a Reszkessetek betörőkből. Viszont nagyon szép lesz a süti. Váltás, és ki van itt, Vida Péter, a legistenesebb magyar borász, nagyon megérdemelten a legfrissebb Év Borásza, és nemcsak azért, mert hányszor jelölték már. Jön is a hitvallás. Hoppá, Marcsi kedvence az öreg tőkék kadarka, megint egy plusz pont. Belefér még néhány kevés sztori Vida Pétertől, kár hogy nem volt több belőle, igazán lélekszépítő gondolatok. Templomi misével zárunk, jól odacsűrünk még az életérzésnek. Nem tehetünk róla, de arra gondolunk, az jut az eszünkbe:

„Itt mostantól csupa olyan ember lesz …, aki hisz Istenben, aki tudja, hogy léteznek másfajta dimenziók, amiket nem tudunk tapasztalni, olyanok is”


Terjesztem Facsén
whollosi Véleményezem

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroszex.blog.hu/api/trackback/id/tr404123941

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.