A szimpatikus rosszfiú nem egy Pearl Jam-klón zenekar frontember, de legalább akkora sztárnak számít(ott)  a gasztronómiában, mint Jim Morisson a zenevilágban. Ő Marco Pierre White, a gasztro-pop-kultúra (ha van ilyen) pionírja, aki a szétcsúszott és nyúzott szakács képet lecserélte a trendi és divatos séf imázsára.

Marco Pierre White már akkor bolondította az angol tévénézőket, amikor Gordon Ramsay még az (állítólagos) futball karrierjét építgette. (Médiahack volt, mint oly sok minden az önéletrajzában.) A szakácstársadalomban elvitathatatlan érdemeit gyors és látványos Michelin-csillag gyűjtéssel biztosítatta (e tekintetben több tekintetben rekorder), de igazán nagyot azzal ütött, hogy fellépéseivel és pofátlanságával elérte az átlagember ingerküszöbét, hihetetlen érzékről és előrelátásról téve tanúbizonyságot áttörte a konyhák elszigetelt ajtaját, és szexivé varázsolta a szakácsok addig zsírfoltos és gőzös világát. Több évtizedes pályafutása alatt mentorálta Mario Batalit, Gordon Ramsay-t, Heston Blumenthalt, éttermeket nyitott és futatott fel, tévéműsorokon át formálta, alakította és változtatta meg mindazokat a viszonyokat, amelyek séfek, éttermek, ételek és vendégek között alakulhatnak ki. Képek és némi háttér innen, s amúgy jó kérdés, hogy illik-e mikrózni a szalonnát?