Kevés olyan gyümölcs van, amit több szexuális tartalommal és jelentéssel pumpáltak volna fel, mint az epret. Mondjuk jogosan.

Pontosabban földieper, vagyis termesztett szamóca. Most toltunk be vagy fél kilóval a mama kertjéből, és csodálom, miért nem ugrott még neki egy tudóscsapat sem, hogy tudományosan is leírja, miért finomabb a nagyi gyümölcse/zöldsége. Erről jut eszembe, maga az eper biológiailag nem gyümölcs (hanem a piroson a kis kemény cuccok azok), ezért nem is lehetne belőle pálinkát készíteni, csak párlatot, nem úgy a paradicsomból (ami meg ugyebár gyümölcs). Hieronymus Bosch híres képén, A gyönyörök kertje triptichon középső részén az eper a cseresznyénél jóval, de valamennyivel még a fantázia gyümölcsnél is nagyobb. Nem hiába az átszellemült harapás, az eper Boschnál „a földi kéjt, a mohó élnivágyást” jelenti, de tisztán szexuális jelentése is lehet. A festő durván megelőzte a korát, lázálmos képeinek a későbbi szürrealista utódok is előre köszöntek.

Eperfája a szomszédunknak van, ha normálisan gondozná, még egy kis napfény is átjutna rajta, meg lekvárt is lehetne készíteni a terméséből.

(A kép innen van, lehet böngészi ott az egész képet, megéri én mondom.)