Volt valaha ígéretesebb felvezetője gasztroműsornak? Egy egység Lovasi, egy egység Rátgéber, őket még a Marcsi meg a béna infótáblák sem ronthatják el. Főleg, amikor Rátgéber baseball ütővel hekkeli a hekkevő hekkevését (befejeztük). Aztán lakóautó, két nap vissza, csapatja a két srác, görbe hétvége. Azonban Marcsi újabb szerencsétlen etüddel csatlakozik a társasághoz. Szaxi, kezdünk.

Ponty, csuka, persze, a Marcsi tudja, hol lehet harcsát szerezni, hiszen ő helyi, ilyen sapkában és mozdulatokkal csak a bácskaiak bírnak, naná, azért csak elszólja magát, hogy először dobja be a horgot. Mindenki nagy örömére. Unja már a horgászást a lány, ezért el kell menni a horgászokhoz, ahol pálinkával fogadják a népet. Itt megállunk egy pillanatra, és megköszönjük, hogy a zenei szerk most nagyságrendekkel tehetségesebb, mint a múltkor.

Ladikba szállunk, kimegyünk a vízre, a Rátgéber jobban pörög, mint a Bandi, aki meg kellemesen visszafogott, Marcsi meg hozza a szokásos idiótást. Bár kis poénkodás belefér a hekkről, megy a gyalázás rendesen, de csak nem mondják el a nagyérdeműnek, mi is a gond. Jól van, majd később biztos elárulják. Basszus, Marcsa rosszabb, mint a horgász hat éves kislánya, akit először visznek a városi csótóra, legalább egy ember biztos van, aki élvezi a műsor.

Viszont egész road movie hangulat van kialakulóban, Marcsi sznobol, nyafog kicsit, Lovasiék hozzák egyenesbe a hangulatot. Mennek a haltelepre halért, étkezési pontyot halásznak. De mitől lesz jó a tenyésztett?, Kovács György szerint az van, hogy a folyamiból kevés van, ez a helyzet. (Valaki nézze meg, a bajaiak tényleg 65 kiló halat esznek meg átlagosan éves szinten?) Nem derül ki az sem, mitől lesz iszap ízű a hal, biztos kivágatta végül a Szalai.

Marcsi multizik, a rohadt multik, miért hozzuk ide a szart,  na erre nem mondunk semmit inkább, persze ő a halkereskedőtől vásárol. Lovasi főzni fog, pirított süllőt, sült lisztes keszeget, és lesz a végén csuka pörkölt, ami kevesen szeretnek, merthogy vad az íze, persze Marcsi imádja, olyan, mint a fácán és tyúk között a különbség. Persze. Amúgy még jó is lenne, és lehet bennünk van a hiba, de már ez is unalmas, lemegyünk egy egyszerű főzőműsor szintjére, olyan hosszúra vannak hagyva a jelenetek. De legalább Figula olaszrizlinget isznak mellé, megy a halra, állat ez a Laci én mondom.

Marcsi, mi sem eszünk hekket, de az átlag tévénézőnek áruld már el, ő nem tudja, hogy miért nem esszük a hekket, a mindenit, hogy már másodszor hozd fel.  Csak szemléltetésképpen: újra indul az amúgy is hosszú délszláv muzsika (nem először), és olyan okosságok durrognak, most érezzük, milyen nehéz kitölteni azt az ötven percet, Marcsi még azt is megfejti, hogy a gaz vendéglősök ördöngössége a passzírozott halászlé.

Apropó, indulás halászlézni, Bandi vezet, a srácok szépen betolnak hátul a kocsiban, így érkezünk meg a Sobri Halászcsárdába, ahol Marcsi otthon van, neki is áll bajai halászlevet főzni. A srácok közben vedelnek, mint állat, Marcsi, a nagy beszélgetésben figyeljetek, nem hagyma levest főztök. De csak felkerül a tűzre, komolyan megéhezünk, és másra nem tudunk gondolni, mint a Pikec csárdára.(A világ legjobb helyére, de tényleg.) Marcsi, vedd már le azt a rohadt sapkát a fejedről evésnél, nem vagy te Vujity Tvrtko.

Romantikus este az erdőszélen, fájó felkelés hajnalban, nyűgös itt mindenki kérem. Rátgéber mondja a frankót, „hazamegyünk” Szerbiába, Bezdánba, és tényleg, megáll az ész, célpont a Pikec csárda, és ott lesz az igazság, Marcsi próbál vitatkozni, Vörösmartra menjünk előbb, de a srácok nem hagyják. Irány Szerbia, megérkezünk Bezdánba. Itt vagyunk az üdülőtelepen, és a bácsi ki is fogja a halakat, Laci szerbül kommunikál, de csak rásóznak a Marcsira egy adagot a házi füstölt halból (dupla áron).

A Pikecben már megy a zaba, Marcsi itt se veszi le a sapkát, hogy ütné le valaki a fejéről. Azért nem lehet bevezetni ezt a Balaton parton Bandi, mert lelövi az első állami szervezet az ötletgazdát.  Jön a kormos bogrács, Bandi bácsi hozza, Juci néni tésztájával. Nemcsak talán Bandi, ez tényleg életed legjobb halászléje. Mégis hamar lépnek a srácok, mennek át Vörösmartra, hova máshova, mint a Josić-hoz, aka fekete gólya, csiptetős halat enni, meg inni egyet borászIgorral.

Marcsi érzi a löszt a grasevinában, hát ez van, ugyan Laci, milyen sommelier iskolát végzett a lány, na mindegy is. És bármennyire imádjuk a helyet, itt is unalmasan hosszúra nyúlik snitt. Viszont jó volt a rész, vitathatlanul kedves a szívünknek, főleg hogy nyer a Pikec is versenyben. Az van srácok, és nemcsak azért, mert az előző részek olyan szarok voltak, de ez a rész is izgalmasabb lett volna a Marcsa nélkül. Sorry. Simogasson a Duna!

Vagy kifulladóban van a koncepció, le kéne zárni a műsort, kiadni dvdén, eladni a tévépaprikának, a hírtévének, a minisztériumoknak, Marcsit kitüntetni minőségi újságírás díjjal, vagy bármivel,  hajrá.

Vissza: Laci a baseball-ütővel, hoz normális halat a srácnak, no more hekk, amiről még mindig nem derült ki, hogy miért rossz.