rügy. Érzem én, hogy nyakunkon az évszakváltás. Látom a szőlőrügyeken meg az ébredező virágokon. Mondhatnak bármit a meteorokkal foglalatoskodó szakik, tavasz lesz, meglátjátok, és mindenki olaszrizlingben fog fürdeni! És ha már így lesz, fürödjetek a Hárs féle szajki olaszrizlinggel. A 2009-es biobor nem egy (felejthetetlen) alkalommal volt már társunk a nyáron, és az enyhe időben ez a bor azonnal megjelenik a szemeim előtt. Hol fröccsben ittuk, hol palackból, hol borházban, hol sétálóutcai szórakozóhelyen. Vagy kinn a téren, vagy a kollegáknál ebéd előtt és közben. Nem lehet megunni, tényleg.

Már a színe árulkodik, a sárga néha zöldbe villan át, az álmoskönyvek szerint ez jó jel, ha olaszrizlinggel találkozunk. Még mindig hibátlan és megunhatatlan az illata. Intenzívnek kell mondani, ha felkent borjedik előtt beszélünk róla. A változás az elmúlt hónapokhoz képest csak annyi, hogy kezd eltűnni az elsődleges gyümölcsösség, a banán, ami áradt az illatából korábban. Igazán érett, férfikorba lépett olaszrizling, összetéveszthetetlen jellegzetessége termőhelynek és termelőnek.

Igazi rizling ízben is, vastag és testes, hosszú, és a savai is megvannak ahhoz, hogy nagy bor legyen. A korty lecsúszása előtt és a kerek citrusos gyümölcsök után jön a kesernye, ez teszi igazi rizlingborrá. A szakma is szerette, elismerte, ha éppen kóstolta. A szóda, persze csak utánam a legjobb barátja, adagoljuk bátran! Azért ne lepődjünk meg, ha bizonyos szavakat nem fogunk tudni kimondani, motorikus szerveink pedig meghibásodnak idővel, ez bizony az alkohol miatt van, mert 14 és fél egységnyi jutott egy nullahetvenötös palackba. Mégsem lóg ki, csak üt, mint a toronyóra.

De milyen ebéd az, mihez csak egy bor fogy el? Értelmetlen. Iszunk egy vöröset is, a busók vérét Mohácsról, a Planina Borház (aka Horváth Zoltán) Lárfa borát 2010-ből. Persze nem csak a busók vérétől tüzes ez a bor, hanem mert néró van benne.

A szőlőfajta erejét tekintve császári, ha a borba egy csepp is kerül, kitörölhetetlen lesz belőle. Itt oportó (a híres portudzsájzer) a fő összetevő, (gyaníthatóan) a szar évjárat miatt alig került a néróból mellé (a környéken mindenhol lerohadt a fajta). De ennyi is egyedivé varázsolja a bort, igazi félvér nő, akiben folyton ott bujkál valamiféle izgalom, amit képtelenség megfejteni. Csupa fűszer az illata, meg lugas szőlő, meg csemegeszőlő. Ha ivott már valaki a papánál-szomszédnál tisztességesen elkészített izabellát vagy hamburgi muskotályt, azonnal megérti és felismeri. Beleiszunk, Vallásos persze beleharap jó szokásához híven, és az izgalom csak fokozódik.

Baszki ez szőlőből van, ez az első benyomás. Érdekes azért, hogy egyszer a néró mindent elnyom, máskor meg szinte csak a portugizit vesszük észre. De a legjobb akkor, ha mindkettő egyszerre támad. Akkor kell gyorsan beleharapni egy kövéret. Ez a bor nem vastag, színe egészen piros, szinte olyan, mint egy meggylé. Nem is végtelen hosszú. A tannint csak a borlexikonokból ismeri, savai viszont annál szebbek. Alkoholról csak azért esik szó, mert kötelező ráírni a címkére. Mondhatjuk akár vékonynak is, nem sértődik meg. Tiszta, és a szó pozitív értelmében, egyszerű bor. Örömbor, mindig legyen a zsebünkben egy. Vasárnapi ebéd után meg mindenki aludjon egy jó órát, aztán gondolja ki, hogy milyen borral zárja a hetet aznap este. Hamarosan érkezik az én ajánlatom e jeles alkalmakra.

Azért nem öncélú a választás, két hét múlva busójárás, ha leruccanunk Mohácsra, ott biztos ráakadunk mindkét borra még.

Hárs Szajki Olaszrizling 2009 (14,5%) négy palack
Planina Borház Mohácsi Lárfa (portugieser, néró) 2010 (12%) hibátlan három palack 
A borok nem nyomnak többet ezer forintnál.