Vagyis török konyha. Vagy inkább Török Konyha. (Érdemes nagy betűvel írni.) És most végre, ha némi engedménnyel a Pesten elfogyasztott gyrosokat előjátéknak tekintem, még intimebb viszonyba kerülhetek a török ételekkel itt, Isztambulban. Ugyan az ösztöndíjból nincs esélyem bejutni a csúcsgasztronómiát képviselő éttermekbe, ám annál inkább fejest ugrok az utcai árusok, az egyszerű étkezdék és a piacok világába.

A modern Törökország ételei az Ottomán Birodalomból táplálkoznak, amely a közel-keleti, a perzsa, a mediterrán és a balkáni konyha hagyományait ötvözi. Az ételek és italok rendkívüli sokszínűsége jellemzi leginkább a helyi gasztronómiát, így aztán nehéz kiválasztani a tipikus török fogásokat. Bármennyire közhelyesen hangzik is ez, valóban így van. Aki azt hiszi, hogy a Magyarországon elfogyasztott, kétes ízvilágú és még kétesebb összetevőket tartalmazó kebapokat falva közel került a török konyhához, az súlyosan téved.

Eddigi egy hónapos tartózkodásom alatt nagyjából feltérképeztem a környékbeli ételárusító helyeket. Itt van például a börekcisi. Ez lényegében egy pékség, ami börekre specializálódott (eléggé olajos, hajtogatott töltött tészta, amelybe húst, lágy sajtot, burgonyát, spenótot töltenek), de lehet kapni pidét (egyszerű búzalisztből sütött hosszúkás, vékony lepény, szintén a fentiekkel töltve), poğaça-t (igen, a jó öreg pogi, de itt megint csak egy töltött, tenyér nagyságú péksütire kell gondolni), valamint nagy kedvencemet és hűséges reggeli társamat, a simitet (kör alakú, kissé édes tésztájú, szezámmaggal bevont péksütemény).

Egy másik gyakori üzlet a köftecisi, ahol általában csak köftét árulnak. A köfte nagyon sok mindent jelenthet, de egy ilyen üzletben a következőt: nyers, vörös massza, amely darált húsból, bulgurból, erőspaprikából és mindenféle zöldségből áll. Lehet nyersen is fogyasztani, salátalevélbe vagy vékony lepénybe csavarva, avagy forró olajban kisütni. Mindkét módon nagyon finom. És nagyon csípős.

Van cukrászda, vagyis a pastane. Mély levegő, meghajlás. A közel-keleti népek általános hajlama a borzasztó giccsre ebben az egy esetben produkál valami elképesztőt. Itt minden cukrászda kirakata a lehető legínycsiklandóbb, legdizájnosabb és legfantáziadúsabb tortákkal, aprósüteményekkel, keleti édességekkel van tele.

A talponálló kajáldák is népszerűek, illetve ott vannak mindenhol. Néhány líráért bármilyen szendvicset kaphatunk, amelyet legtöbbször meg is grilleznek, így dobva fel az olcsó és nem túl jó minőségű alapanyagokat. Ayrant, frissen facsart gyümölcsleveket (gránátalma, narancs, grapefruit) és a helyi ízlésnek megfelelő, émelyítően édes és rettenetes ízű üdítőket is árulnak.

Vannak persze rendes éttermek is, ahol szép, kellemes környezetben vehetjük magunkhoz a török specialitásokat. A legnépszerűbb fogások a különböző kebap-tálak, mint az İskender vagy az Adana-kebap, a levesek, a saláták, és a desszertek, például a künefe (lágy sajt, beborítva cérnametélttel és cukorsziruppal, ropogósra sütve).

A bejegyzést írta, a fotókat lőtte: leblebi.