Nokedlit a szádba
A pörkölthöz a minimum köret a nokedli, minden magyar tésztás ételek legegyszerűbbike, amivel kapcsolatban némi erőltetett rokonságot felmutathatunk a gnocchival (a gét nem ejtjük). A sütemények három őseleménél (tojás, liszt, víz) többre nem is lesz nagyon szükségünk az elkészítéséhez, de az arányokat tartsuk be vita nélkül, abban van a titok.
A gnocchi több, mint egy tészta, a java burgonyát tartalmaz, de ha az olaszokon a nokedli- és galuskaféléket keresnénk, akkor itt kell megállni. Mert a gnocchi természetesen olasz találmány, a Római Birodalom akaratával együtt terjesztették a légiósok, hogy számos ország formálja, gyurmázza aztán a maga szája ízének megfelelően. Mert a katonának ez való, a hozzávalók egy részét a természet adta, de ki lehetett egészíteni a parasztok kamráiból is, elkészítéséhez meg némi víz kellett csak. Ma már krumpli nélkül elképzelhetetlen lenne, de az ős-gnocchi még burgonya nélkül készült, lévén Amerika Európának akkor még néhány évszázadig felfedezetlen volt.
Szóval e szentháromság különböző arányú elegyítéséből, új hozzávalók bevonásával készíthető vagy egy tucat fajta étel (galuska, csipkedett, stb.), de most maradjunk egyelőre a nokedlinél, az a jó. Nemcsak köretként működik, rásütve egy tojást már igazi úri lakoma tud lenni.
Persze a kacsa is szereti a nokedlit, felesleges azonban történelmi igazságot keresni a mondásban, mint teszik azt sokan. A pontosabb megfogalmazás inkább az lenne, hogy nyelné, mint kacsa a nokedlit, mert olyan embert kereshettünk volna sokáig, aki a drága lisztet és tojást odaadta a szárnyasnak.
Amire szükséged lesz (két főre, kezdésnek kis adag)
- 2 tojás
- 20 dkg liszt (búza, fehér)
- csipet só, vagy kettő
- kb 1 dl víz
Mi így készítjük
- Keress egy mélyebb/nagyobb műanyag edényt, abba mehet a liszt, a felvert tojás, rá a só és a víz. Egyszerűbb, ha a lisztből kis dombot formázunk, aztán lehet vulkánosat játszani.
- Keverjük össze a hozzávalókat. Sokáig. Nagyon sokáig, körkörös mozdulatokkal az edény szélén, és forgassuk mindig vissza. Egy lassan folyós, de nyúlós, sűrű masszát kell kapnunk.
- Szuper! Dobjunk fel vizet forrni egy lábasban, két litert minimum, tegyünk bele sót és olajat.
- Ha már lobog, de csakis akkor, készülődjünk a tűzhely mellé, s a nokedli szaggatóra (olyan mint a reszelő, a beszerzését nem ússzuk meg, ha csak nem kiskanállal akarunk szenvedni) merjük a masszát, és nyomkodjuk át a réseken. Tegyünk így, amíg nem fogy el a massza.
- A hozzávalók helyes arányán túl nagy figyelmet még a kifőzés rejti. Öt perc alatt, mire az összes nokedli feljön a víz tetejére, el is készülünk. Merjük ki a nokedliket egy serpenyőbe, futtassuk meg olajon, hogy ne ragadjanak össze.
UPGRADE
- Ha serpenyőbe tesszük a nokedlit, és ráütünk egy felvert tojást, megsütjük, már is kész a tojásos nokedli. Friss salátával fogyasszuk, jófajta retekkel, s mellé pattintsunk meg egy olaszrizlinget.
Mi életünk első nokedlijét elrontottuk, ahogy kell, túl hamar kaptuk ki a vízből, türelmetlenek voltunk. Mint Kercaszomor református lelkésze, aki mikor gyerek volt, kora nyártól kijárt a kertbe, és nyomogatta a gyümölcsöket, megértek-e már. De mire beértek volna, akkor meg berohadtak a sok tapitól. Tanulságos, és igaz történet.
Terjesztem Facsén
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
metag (törölt) 2011.03.25. 09:33:23
persze az első és utolsó javaslatom előfeltétele a jó minőségű, zsír, valamint, hogy a nokedli fogyasztója tudja értékelni azt(vagyis ne legyen rosszul a zsír gondolatától, mert hallottam már ilyesmiről:)
retard 2011.03.30. 09:39:08
Valahol olvastam, hogy nem szabad állni hagyni, és a sót is kerülni kell.