Oly régóta álmodoztunk róla, tervezgettük, annyiszor gondolkoztunk el rajta, hogy ezt most mégis miként. Mi pityókával dolgoztunk, amit fotós Máté szerzett be, de a legfontosabb hozzávalóval Vallásos faterja támogatta meg a blogot: egy szép és formás kővel.

Az április 1-e ne tévesszen meg senkit, nekünk az okot szolgáltatta arra, hogy rápróbáljunk erre az ősmagyar szegényételre. Az eredmény egy híg, távolról a Petőfi-, vagy Fradi-levesre (mindent bele, mi másért) emlékeztető tinktúra, melyben legalább a kolbász dominál. A vártnál kevesebb a mineralitás, jóféle somlai borral pótoljuk azt.

S íme, a kőleveshez hozzávalók két éhes főre

• 1 db kő
• csipet só
• 1 fakanál zsír
• 1 pár sütni való kolbász
• pár szem pityóka vagy kolompér
• néhány szép zöldség, répa és paprika, minden mi a kertben éppen terem
• pár szem rizsa

Elkészítés

• Alaposan mossuk meg a követ. Áztassuk be, mi egyszer fel is forraltuk, soha se tudhatja az ember.
• Vegyük elő a nagyobbik lábosunkat, esetleg köcsögünket, ha van otthon elfekvőben. Tegyük fel bő vízzel a követ főni. A követ helyezzük, de ne dobjuk vagy ejtsük a tálba, mert az balesetveszélyes.
• Ha felforrt, keressünk annyi sót amennyi az ujjaink közé fér, és azzal hintsük meg.
• Közben sokat kóstoljuk, ha dokumentálni szeretnénk, hogyan alakul a leves.
• Merjünk ki egy fakanálnyi zsírt, és azt is keverjük a forrásban lévő ételünkhöz.
• Ezután egy pár kolbászt kettőbe szedünk, és beleejtjük a levesbe.
• Meghántunk egy kis pityókát (vagy kolompért), zöldséget, répát és egy kevéske paprikát pucolunk, majd ezeket is beleszórjuk a fazékba.
• Ha az ízek szépen összeforrtak, a vége előtt pár szem rizst teszünk az egyvelegbe, s várunk míg megpuhul.
• Tálalás előtt hagyjuk hűlni.

A végén persze rájöttünk, hogy a titok a kövekben van, szóval ha valaki talál valami tuti tufát vagy folyami kavicsot, jelezze szépen.