Halra para

Halat grillezni rém stresszes, főleg ha a halak még élve kerülnek elénk. Apámmal komolyabb előzetes gyakorlat nélkül álltunk neki huszonöt kárász kivégzésének, belezésének és tisztításának, de a végeredményt tekintve elégedett lehetünk. A megérdemelt halevésig rögös az út, mely vérrel, kemény csapásokkal és sok kosszal van kikövezve.

A kárász a csontos halak főosztályának sugárúszójú halak osztályába, a pontyalakúak rendjébe tartozik. Európában elterjedt édesvízi halfajtáról van szó, kifejezetten állóvízi fajta, és nagyon ízletes a húsa. A ponttyal ellentétben ritkán zsíros, viszont sok kis szálkája van, amelyek egy része azonban jól átsütve elrághatóak. Vagyis tökéletes választás grillezéshez. Szívós halról van szó, amelyik szélsőséges körülmények között is megél. Magyarosabb, de ritkább fajtája az aranykárász, melyet azonban az ezüstkárász sok helyről kiszorított már.

A halpikkely eltávolítására felkészültem, arról azonban senki nem szólt, hogy mennyire kiborító agyoncsapni huszonöt halat. (Csak a jószándék és az éhség vezérelt, és igyekeztem humánus, gyors lenni.) Járok rendszeresen disznóvágásra, a húsfeldolgozásból fakadó munka nem riaszt, gondoltam a halakkal se lesz gond. Azt viszont nem sejtettem, hogy a halak élni akarása ennyire erős, életük elvétele sokkal nehezebb, mint azt elsőre gondolnánk. A szülői ház terasza tehát átalakult kivégzőhellyé.

Kárász alig négyszáz lelkes Baranya megyei település, a „magyar Svájc” falvainak egyike.

Szépen megfogtam az első halat a kopoltyúja alatt, fogtam a húsklopfolót, jó közel a fejéhez a pontos célzásért. (Ekkor már erősen remegett a kezem, mert csak téged néznek ilyenkor.) Eldöntöttem, hogy biztos ami biztos, kétszer fogok lesújtani. Egy, a hal először megfeszül, kettő, elernyed és vége is. Ez így leírva egyszerűnek tűnhet, de a valóságban rémesen kiborító, főleg, hogy nem mindig sikerül elsőre eltalálni, ekkor a hal megugrik és fickándozni kezd.

Ami viszont elég bizarr volt, hogy a 17 éves húgom szemrebbenés nélkül próbált rá a halölésre. (Öröm azért, hogy kilóg a generációja semmihez sem értő tömegéből.) Ötven csapással és 25 hallal később már öröm volt a belezés meg a pikkelyezés, jöhetett a munka könnyebbik fele, a sütés. Az érzékenyebbeket megnyugtatva szeretném elmondani, hogy a halak a kifogástól a feldolgozásig a lehető legkevesebb időt töltötték el a szatyorban pislogva.

Recept hozzá holnap.


Terjesztem Facsén
Vallásos Véleményezem

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroszex.blog.hu/api/trackback/id/tr832839486

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása