Így május közepére Isztambulba is megérkezett a tavasz. Mivel én egy vidám, napos, mediterrán időjárásra készültem a megérkezésem előtt, annál keményebb volt a valósággal szembesülni. Hiszen ki akarna külföldi tanulmányai alatt állandó esőnek, hóviharnak, szürke, felhős időjárásnak kitéve lenni? Az isztambuli zimankó egy dolog, az ország déli részein hét-nyolcágra süt a nap hónapok óta, így (a piacok és) kedvenc piacos bácsim potom pénzért osztogatja a gyönyörű, friss, hibátlan epreket, almákat, paradicsomokat, görögdinnyéket és így tovább. (Az almáról jut eszembe a legendája egy külföldi ösztöndíjas srácnak valahol Európában, akinek menet közben elfogyott a zsetonja, így egy hónapig almán élt. Ez a veszély mondjuk engem nem fenyeget, mert itt az egyetemi menzán két líráért három fogásos menüt ehetsz naponta kétszer. Igaz, hogy börtönös fémtálcán tálalják és futottam már bele bitumenes desszertbe, de egy ismerősöm szerint „ez Erasmus, nem étterem”.

Azért persze a rendes török ételek a favorit. A legutóbbi élményem az İskender kebap. A Bursa városából származó főétel a török konyha egyik állócsillaga. Forgónyárson sütik a vékonyra szeletelt marhahúst, majd pitaszeletekre (itt: pide) halmozzák, és bőven megöntözik egy fantasztikus paradicsomszósszal. Ovális alakú tányérban tálalják, aminek a szélére nagy adag friss, tejfölsűrűségű sós joghurt, a fogás tetejére pedig a szokásos grillezett zöldpaprika és friss paradicsomszeletek kerülnek. Miközben eszed, teljesen megfeledkezel a külvilágról. Komolyan. Bursa amúgy az oszmán idők fővárosa volt, ezért a város telis-tele van régi szultánok türbéivel (síremlékeivel), ezek körül köröznek rendszerint a törökök, és közben imádkoznak. A dzsámikhoz hasonlóan ezeken a helyeken is illik kendőt viselni.

A tavasszal viszont még egy fontos dolog megérkezett, beköszöntött a dondurma féktelen szezonja. Törökországban minden fagyit dondurmának hívnak, ám nem minden fagyi dondurma. Az igazi verzió ugyanis salepet (füles kosbor őrölt gyökere, itt fehér színű téli italt is készítenek belőle) és sakızt (természetes gumi) tartalmaz. A szupermarketben lehet damla sakızt kapni, majd kipróbálom, hogy az orbitnak versenytársa lehet-e. A fagyisfiúk az utcán a fagyisbödönből egy nagy pálcával kiveszik és hosszúra kihúzzák, majd visszadobják. A dondurma ugyanis kicsit nyúlós állagú, de mégis krémes, és mindenféle ízben árulják. Az én kedvencem a friss pisztáciás verzió, aminek intenzív zöld színét és ízét az apróra vágott pisztácia adja, mi más.

A törököket nem kell félteni, mindenből megteremtik a saját verziójukat. Mit nekik olasz fagyi, dél-amerikai szappanopera, kínai cipő, német háztartási gép? Itt minden, de minden török. Emiatt nem is kíváncsiak másféle dolgokra, új ízekre. Hiszen minek, ha már van belőle saját?

A folytatás holnap, leblebi írta a szöveget, és még a fényképeket is ő lőtte.