Tudom, hogy régi, de olyan szép ziccer, és különben is, ezzel a képszóviccel kívánunk jóutat Tamás barátunknak (nagyon kedveli az ilyet), aki ma indul a wafflek, a marhafaggyúban sült krumplik és az ezer véres hurkák országába.

Az egy betű felcserélésével készült szóvicc nem mai csirke, de azt azért el kell ismerni, hogy a kínálkozó lehetőség sokáig nem is maradhatott kihasználatlanul. A belgák azontúl, hogy elfogadták Hercule Poirot honfitársuknak, és hozzájárultak az ifjú Indiana Jones kalandjainak színesedéséhez, sok mindent nem tettek hozzá a világkultúrához. Viszont azért a belga (francia, holland) konyha elkönyvelhet némi elismerést, többek között a waffle (aka gofri, wafel, wafre) miatt.

Pedig utóbbit már a középkori Angliában is sütötték, legalábbis az eljárás, vagyis tésztát a két forró fémlap közé, a 14. században is ismeretes volt. Formája, mérete és a tetejére öntött cucctól függően megkülönböztetjük több fajtáját (szögletes vagy kerek, lapos és lyuka, eperrel, csokival, porcukorral, mézzel, banánnal, tejszínhabbal, stb.). Ha mondjuk Brüsszelben jártok, vegyétek az átalakított, átfestett terrorista-transzporterekből.

A Luftwaffe Németország hadseregének légierője, ami a II. Világháború idején, Hermann Göring vezetése alatt szétbombázta például Angliát.

 (A kép innen van.)