Nem tűzben, parázson

Gyakorló pedagógusként bátran állíthatom, hogy legtöbb kollégámhoz hasonlóan a dolgok egyszerű végét próbálom általában megfogni. Nincs ez másként és főképp igaz ez az osztálykirándulásra.

Nem a kötelező alól húzom ki magam, hanem úgy intézem a dolgomat, hogy a legkisebb energia befektetésével a legnagyobb hatást tudjam elérni. Tehát nagy élményt a gyereknek, de én ne szakadjak bele.

Idén például mellőzni akartam a bérelt buszt, még élénken bennem él a nagy rohamban elfogyasztott kólától meg csipsztől, alig kéttucat kilométer megtétele után beindult lánchányás emléke. Persze az iskola nyújtotta biztonságos övezetet kénytelenek vagyunk elhagyni, ez már önmagában is veszélyes, hiszen odabent sok szem lát mindent, a kerítésen kívül viszont ott a vadon, ahol bármi megeshet. (Akinek van gyerek tudja, szorozza csak fel az osztálylétszámmal.)

Gyerekkorom legkedvesebb kirándulásait felidézve lebeszéltem a srácokat a strandolásról, és inkább egy tóparti szalonnasütéses, focizós mókát szerveztem le. Kistérségi iskolába járok ki tanítani, nagy utazások nehezen jönnének össze, viszont ilyenkor sárgulnak az irigységtől a városi iskolák, hogy köpésre van az intézménytől horgásztó meg a zöldterület tűzrakóval. Aztán költséghatékony is, mert nem nagy összeg a krumpli meg a hagyma és a zöldség, ráadásul a szülők szívesebben adakozzák az amúgy első osztályú, házi füstölt árut pénz helyett.

Azért némi szájhúzással meg kellett küzdenem, a(z alkohol nélküli) szalonnasütésben sok attrakció nincsen, főleg nem a mai gyerekeknek. Nem is részletezném az eseményt, de jó néhány tanulsággal szolgált nekem a dolog:

  • Hiába figyelsz, egy gyerek hazaindulás előtt biztos beleesik a tóba.
  • A tűzrakás ma már kevés gyereket és nagyon kevés ideig köt csak le.
  • A mai gyerekek nem szeretnek túl sok erőfeszítést tenni azért, hogy végül ehessenek. (Mondjuk mit várjon el az ember, de erre még később visszatérek.)
  • Felejthetetlen emlék és emberibbé teszi az egyszeri pedagógust, ha focizás közben berúgja a gyerekek labdáját a tóba, miután százszor elmondta, hogy erre az egyre aztán nagyon figyeljenek.

Az életfogytig tanulás jegyében pedig megint okosodtam, mert

  • a gyerekek elmondták, hogy ők „bombát” szoktak szalonnasütéskor készíteni, mely alufóliába csomagolt, apróra vágott krumplit, paradicsomot, felkockázott szalonnát és felkarikázott hagymát takar. Ha elég türelmesek vagyunk, és jól is csomagolunk, barom izgalmas kaját készíthetünk.
  • kiderült, hogy a nyárskészítés és tűzdelés marha unalmas (nem tudom mit élveztem ezen gyerekként).
  • friss kenyérre zsírt csepegtetni, a hamus-füstös szalonna, a parázsban sült hagyma, krumpli egyszerűen megunhatatlan.

Tehát nem kell tanárnak lenni, csak szeressük a természetet, keressünk kiépített tűzrakóhelyet, és irány a szabadba sütögetni. Csak ne égessük le az erdőt.

(Az első kép innen, a másik Rákoczifalva képemlékei közül van, és egy vidám, 1942-es szalonnasütést ábrázol.)


Terjesztem Facsén
Vallásos 12 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroszex.blog.hu/api/trackback/id/tr192986882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

greenfishing 2011.06.16. 14:16:23

Oszt a szalonnához volt e kecsi, ubi, sali?
Volt e rajtad "segíthetek, Mari vagyok" táblácska?
Kóla?
Lehetett e papírdobozból enni mint a galambok?
Ha kérdéseimre a válasz nem, akkor te bizonyára vesztes vagy a törpeteroristák között.
Persze hogy baromi unalmas a nyárskészítés, főleg ha neked kell 30 darabot megesztergálni, egy tompa kusztorával.
Megjegyzem a városi iskoláknak legfeljebb a tanárai irigykednek, a diákok inkább mennének a Mc-szokásba.
Múltkor láttam dobogókőnél egy gimnáziumi osztályt akik üldögéltek az út szélén, olyan szemekkel és arccal mint akiket azzal az egy hátizsákkal tettek ki örökre a szüleik otthonról, miközben a tanerő próbálta őket lelkesíteni, hogy fasza hely az a Rám szakadék, menjenek nézzék meg. Nem mentek, inkább dacosan üldögéltek a féllityis kólájukat szorongatva. Később az egyikért megérkezett anyu a bömbivel, és elvitte még három pajtásával együtt. A tanárnéninek meg megmondta, hogy ha a gyerek nem akarja akkor nem is kell.
Legközelebb talán mégis inkább csak a Blaha Lujza térre viszi őket, ő meg később kirándul a kollégáival, és talán titokban még szalonnát is sütnek. Csak a gyerekek meg ne lássák!:)

Gergice 2011.06.16. 14:45:10

Nálam is ez volt. Nem akartak három napra strandra menni, meg túrázni.

Szerveztünk egy egy délelőttös kisvasutasat, amire nagy morogva rábólintottak, aztán ki voltak akadva, hogy nincs térerő és nem tudnak facebook-ozni a telójukkal :D

csigafrédi 2011.06.16. 15:04:37

Ez a bomba jól hangzik.
Szalonnasütést fel lehet dobni, és meg lehet gyorsítani egy gyalogsági ásóval, vagy sima lapáttal, ráadásul a zsír egy cseppje sem vész kárba, a dagigyerek hamar be tudja falni az adagját, mert kb 2 perc alatt megvan az egész, arról nem is beszélve, hogy muris trükk. Na persze tudom én, hogy kevesen szaladgálnak osztálykirándulásra ásóval, csak úgy gondoltam magamat. :)
Jó kis cikk.
(Beraklak benneteket a kedvencek közé, mert legtöbbször csak az indexen át keveredek ide.)

zellerlevél 2011.06.16. 15:08:30

"A tűzrakás ma már kevés gyereket és nagyon kevés ideig köt csak le."

Csak technika kell hozzá, pl. tűzrakóversenyt rendezni.

"A mai gyerekek nem szeretnek túl sok erőfeszítést tenni azért, hogy végül ehessenek."

A lányom osztályát (családostul) pár hete végignézve módosítanék. A mai gyerekek és szüleik egyáltalán nem szeretnek erőfeszítést tenni azért, hogy ehessenek.
Negyvenes férfiak és feleségeik ették a kormos, égett, nem is sütnivaló szalonnát, amikor még lángolt a tűz. Amikor fél óra múlva nekikezdtünk mi a sütésnek, még gyúnyolódtak is, hogy mire lesz ebből valami. Aztán újabb fél óra múlva jöttek kunyerálni...
Amikor tavaly ilyenkor a szülők nem voltak ott a szalonnázásnál (merthogy addigra már kicsit túlzásba vitték az alkoholfogyasztást), akkor a gyerekek sokkal türelmesebbek voltak.

Én szeretek nyársat készíteni. Sok parázsnál szelet szalonnával, a végén egész hagymával; szőlővenyige égetéskor szeletelt szalonnával, közte kolbásszal, hagymával, paprikával. De a csúcs a nyárson sült hal, főleg a keszeg.
A fóliába csomagolt krumpli szuper finomra megsül a végén, tejföllel vagy vajjal felséges.

bájgúnár 2011.06.16. 15:10:18

Bcs ha megkérdem hol veszel ma jó szalonnát?
Amit kapsz az rágós ha megsütöd ehetetlen,sós!

zellerlevél 2011.06.16. 15:12:34

@greenfishing:

"Nem mentek, inkább dacosan üldögéltek a féllityis kólájukat szorongatva."

De ismerős... Szerintem a többségük nem is tud több kilométert gyalogolni. A gyerekek nagyobb része sem fizikailag, sem lelkileg nem erős.

zellerlevél 2011.06.16. 15:13:34

@csigafrédi:

Csak nem cserkész vagy? A gyerekeink ott tanultak ilyen trükköket. :)

csigafrédi 2011.06.16. 15:15:55

@zellerlevél: Én is beállok a sorba, a sült keszeg szerintem is mennyei! Bográcsozás közben megsütni, és elcsipegetni vagy kettőt hátrmat,amíg a pöri elkészül. Előétel kipipálva :)
A fóliás krumplit meg úgy szoktam csinálni, hogy egy "bombába" teszek két-három vastagra karikázott krumplit, egy hosszába felvágott répát, és jópár vastagabb hagymakarikát. Megkínálom egy gyufásdoboznyi vajjal, sózom borsozom, és becsomagolom. Majd a csomagot becsomagolom még egyszer, csak megfordítva. Egy batyu, egy embernek egyfajta köret a flekkenhez....

csigafrédi 2011.06.16. 15:29:40

@zellerlevél: Nem vagyok cserkész, de nálunk menő volt kölyökkoromban egy gyufával tüzet indítani, leleményesnek lenni, tudni bánni a szerszámokkal...ezek a srácok is idővel rá fognak jönni, hogy egyszerűbb az életük, ha feltalálják-, és jól érzik magukat egy adott helyzetben. Persze biztos vagány dolog úgy csinálni, mintha a szar is ízetlen lenne, de szerintem baromi unalmas lehet :DD

kisház 2011.06.16. 15:29:56

Én tegnap jöttem haza egy osztálykirándulásról. 21 gyereket vittünk a kolléganőmmel a somogy megyei Ladra.
Fantasztikus volt.
A közeli Gyöngyöspusztra gyalogoltunk érintetlen tájon, 4km helyett kb. 8km-t , mivel alaposan eltévedtünk.A gyerekek remekül bírták. Rengeteget nevettünk. Gyöngyös tanyán lovas-kocsiztunk, szamárháton ültünk.
Ladon arborétumban barangoltunk.

nomad · http://szkaresz.blog.hu/ 2011.06.19. 06:17:37

Igen, ez a fejlődés: megszüntettük a vándortáborokat és a szakmunkásképzést :)
Most meg sopánkázunk :)
süti beállítások módosítása