nekem a nagymamám úgy tanította, hogy az uborka végét le kell vágni, és keresztben bemetszeni, ha túl duci az ubi. illetve a kenyér csak az első két nap maradjon benne, és napi kétszer egy mélytányérba kiöntötte a levét, hogy összekeveredjenek az ízek, aztán vissza az uborkákkal teli dunsztos üvegbe.
ma kiraktam én is a panel 10. emeleti "teraszára" - inkább női lábmérettel rendelkező egyének számára elegendő helyiségre - az idei próbálgatásomat.

@rekanna:

Ha kezdo vagy, tul nagy uborkakkal ne is foglalkozz! Ma mar van olyan jo a piac, hogy erre ne kenyszerulj ra :o)
Mi sohasem vesszuk ki a kenyeret ket nap utan es foleg nem ontogetjuk at a levet napi ket alkalommal!!!
El tudom kepzelni, hogy a te nagymamad olyan klimatikus viszonyok kozott csinalt kovi ubit, ahol erre szukseg volt. Egy nagymama sem csinal feleslegesen plussz munkat maganak. Mert a nagymamak nem csak aranyosak, hanem tapasztaltak/bolcsek is :o) En Budapesten elek es az ilyen plussz manoverekre abszolut nincs szukseg. Ha zavarossa valik a viz az uborkan, annak orulj! Minimum egy het utan kostolgass. Ha rossz a szaga vagy kiforrt az edenybol, akkor valamit elszurtal...De csak akkor!

Nem tul stilusos, de egy kalap szart az elso kovaszolasodhoz :o))))

@Attilajukkaja: pont ezért írtam le úgy, ahogyan a nagymamám csinálta, mert bölcs/tapasztalt volt. a levet nem lecserélte, hanem felkavarta.
a kenyeret (lehet nem két nap után)elvileg azért kell kiszedni, hogy keményebb állagú maradjon az uborka. én nem tudom, így van-e, de ha a mamám így csinálta, kipróbálom.
szerencsére már most isteni kovászos uborka illata van a lének! éljen! :)
(ha az uborka nem is sikerül, legalább a leve jó lesz! ;))

@rekanna:
Biztosan jo lesz!!!!!
A levet mi is nagyon szeretjuk :o)